Pilotkritika: The Golbergs

3

Az első gondolat, ami a fejemben férkőzött a pilot megnézése után, hogy ez mekkora középszer volt. Se kifejezetten rossznak, sem kifejezetten jónak nem nevezhető. Akadtak szerethető részei, de voltak unalmasak is. Egyszerűen középszer – legalábbis, az első rész alapján. Persze anno a The Fosters debütálására is ezt mondtam, aztán láss csodát nagyon megszerettem a folytatást, ezt az esélyt pedig a The Goldbergs esetén is fenntarthatónak látom. Mert van bizony potenciál benne, a kérdés csak az, ki tudja-e használni a készítő. A személyes kötődés ezerrel üvölt amúgy, a pilot végén be is vágták, hogy a kreátor, Adam F. Goldberg gyermekkorából vannak kiemelve a karakterek, akiket a saját családjáról mintázott, ez pedig bejött.

the goldbergs abc

A felütést egyébként nagyon szerettem. Helló, ’80-as évek. Már a pilot is úgy indít, “tudjátok, amikor még minden olyan nyugodt volt“. Én speciel nem tudom, mert a ’90es évek végére is csak tizenegy voltam, de a gyerekkorom révén azért nekem is világos, hogy akkoriban nem volt olyan rohanás, mint manapság. (Bár az is lehet, azért is, mert időközben felnőttem). Szóval, a The Goldbergs. A ’80-as években vagyunk, egy család áll a középpontban. Két szülő, három gyerek és a jófej nagyapó, és így kerek az élet. A legfiatalabb Goldberg, Adam rögzíti egy videókamerával a családja életét, bemutatván az irányítás mániás de szerethető anyát, a nagydumás, tipikus amerikainak tűnő apát, no meg a testvéreket: Ericát a tinilányt, Albertet az ütődött tinsrácot és persze saját magát, azaz Adamet, a tizenkét évesen mellek érintéséért ácsingózó koraérett kamaszt. Ebből az alaphelyzetből a poénok is előre eldalolhatóak, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy automatica hamis lenne a dal.

Azért írtam ám a bevezetőben azt, hogy az első rész középszer volt, mert tényleg annak is éreztem. Semmi olyan pontja nem volt, amin nagyon nevethetnékem támadt volna, azt viszont tudjuk, hogy egy komédia sorozat valami ilyesmit szeretne elérni. (Ha nem, akkor ott már bajok vannak). A jelenetek kiszámíthatóak voltak, azokon a pontokon, amikor pedig meglepetést élhettem volna át, eme katartikus élmény elmaradt. Akadt azért jó momentum, mint amikor a kissrác magyarázta, hogy az apja kirohanásai mit jelentenek. Érződött a piloton a kreátor szíve és a lelke is, de a valahogy kevésnek bizonyult, én legalábbis így éreztem. Azonban hiszek a folytatásban, az akár még ütősebb is lehet.

Értékelés: 5/10
A ’80-as évek miatt feltétlenül esélyt akarok adni, mivel nagyon szeretem a régebbi időkben játszódó szériákat, amik egyfajta unikumként vannak jelen a tévében. (Helló, Carrie naplója). A The Goldbergs megtekintését viszont tényleg ajánlom nektek is, mert ki tudja, hátha egyből beleszerettek. Én adok majd neki öt-hat epizódot a télen.

the goldbergs poster

BACK ROW: HAYLEY ORRANTIA, GEORGE SEGAL, TROY GENTILE; FRONT ROW: SEAN GIAMBRONE, JEFF GARLIN, WENDI MCLENDON-COVEY

1155 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



3 hozzászólás

  1. Megnéztem én is, de nem igazán tetszett, nem nagyon érdekelnek az ilyen régi sorik – jó ez mondjuk így nem igaz, mert ugye nyáron a Nanny-t fejeztem be, most meg a Step by Step (Egyről a kettőre) maradék részeit nézem ami anno lemaradt, csak valahogy inkább nem. Anno sem néztem ki magamnak, úgyhogy itt meg is állok.

  2. Nekem ez sokkalta jobban tetszett, mint a Trophy Wife (de még az amúgy be nem tervezett Welcome to the Family is, szóval elég fájó pont most nálam a TW semmilyensége, pedig nagyon vártam), most pont fordítva gondolkodunk a pilotok terén. Sokat mosolyogtam és bizony kacagtam is a piloton, úgyhogy várom a folytatást.
    A középső gyerek szindróma Albertnél pedig különösen szórakoztató számomra, mivel volt részem benne bőven a nővérem révén :D

Leave A Reply