Más/Kép – Bálint, a vallásos rocker

26

Bálinttal együtt jártunk újságíróképzésre, onnan az ismeretség. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy valamikor vele fogok interjút készíteni, vélhetően csodálkoztam volna rajta. Pedig Bálint már akkor is figyelemfelkeltő fazon volt. Sosem felejtem el azt a pillanatot, amikor először mesélt nyíltan a vallásról. Egy romkocsmában ültünk az osztálytársainkkal, én teát kevergettem, mert mindig is írtóztam az alkoholtól, Bálint viszont sörrel a kezében, „rocker pólóban” mesélt a nézeteiről. Akkor az futott át a fejemben, hogy mennyire nem áll össze a kép. Idővel azonban teljes lett az egész.

Bálint vallásos, egy olyan országban, ahol egyre kevesebben azok. Nem titkolja, miért is tenné? Ő így boldog. Az interjúban többek között erről beszélgettünk. Gyereknevelésről, értékekről, Istenről és a rock ‘n’ rollról. A vallásos és az ateista – szép kis páros, de a beszélgetésben ez remélhetőleg nem nyilvánult meg. Egy biztos, mostantól én is másképp tekintek azokra az emberekre, akik olyan hisznek, amiben én nem.

balint-kereszteny-rocker

– Én már ismerlek, de az olvasók még nem. Mesélj magadról.
Maholnap 26 éves, görögkatolikus fiatalember vagyok. Általánosságban álmodozó típus, konzervatív nézetekkel. Nehezen újulok meg, és ez sok szempontból hátrányom is, hiszen mostanság mindent újítanak… a facebook, a youtube, stb. Konkrétan a facebookra is csak kicsit több, mint egy éve regisztráltam, addig az iwiw-en próbálkoztam cyberéletet élni – kevés sikerrel. Nagy családból jöttem, a szüleim mellett van 4 édes testvérem, és rengeteg cserkésztestvérem, lévén cserkészvezető is vagyok. Talán ezek rólam a legfontosabb tudni valók.

– Mi a helyzet a lányokkal?
Van egy csodálatos barátnőm! Ő szintén vallásos (római katolikus). Hatalmas főnyeremény nekem ez a lány, néha eszembe jut, hogy megérdemlem-e egyáltalán. Ha szóvá teszem, akkor persze mindig megnyugtat (és tréfásan még le is szid miatta, amiért “hülyeséget beszélek”). Szerencsére elég önálló személyiség ahhoz, hogy ne értsen velem mindenben egyet, vannak saját gondolatai. Nem túl gyakran, de néha persze vitázunk is, szerencsére veszekedni nem veszekszünk. Szerintem nagyon fontos egy kapcsolatban, hogy a két fél tudja egymást tisztelni, nem csak szeretni (a szeretet az alap). Így válhatunk egy egésszé.

– Amikor annak idején arról beszélgettünk, hogy miért szeretnénk újságírók lenni, adtál egy választ. Ma máshogy válaszolnál?
Igen, mivel ma már nem szeretnék újságíró lenni, maximum ezen az amatőr, blogolós szinten, amit jelenleg is űzök. A klasszikus, papír alapú sajtóhoz vagy óriási szaktudás kell (réteg magazinok például), vagy óriási pofátlanság (bulvár lapok), vagy politikai elköteleződés. De mindenesetre, kapcsolatok. Én nem vagyok az az érdekből barátkozós típus. Semmi bajom a gyakorló újságírókkal egyébként, de én nem tudnék ebben a világban élni. A tv és a rádió sosem érdekelt. Persze néha eszembe jut, hogy jó lenne eljuttatni egyfajta értéket az emberekhez, de a két blogom alacsony olvasottságát látva, valószínűleg nem vagyok ehhez elég jó. Szerencsére éppen elég sok tehetséges újságíró van, nélkülem sem áll meg a világ.
A Media Addict például elég olvasott honlap, ha jól tudom. Igaz?

– Most már igen, pedig akkoriban indítottam, amikor még egy osztályba jártunk. De most nem rólam van szó :) Az pedig, ha egy blogot kevesen ismernek, nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz lenne. Ejnye Bálint, hát mit tanultunk Marketingen?
Na, a marketing sosem volt az erősségem De nem is tartom rossznak a munkásságomat, inkább csak nehezen befogadhatónak. Anno még 2007-ben kezdtem el az első blogomat, ami saját kis világom virtuális kivetítésének indult, ez is az alcíme, “az én világom”. Itt foglalkozom mindenfélével, a politikától kezdve, a merengéseimen át a filmkritikákig mindennel. Egy időben nagyon túlsúlyba kerültek a vallásos témák, ezért létrehoztam a “vallásos” blogomat, ahová a lelki (vallási értelemben lelki) témáimat írom. Ennek leginkább az volt az oka, hogy nem akarom fárasztani a nem vallásos olvasóimat. Sajnos (vagy szerencsére) mind a közéleti, mindennapokról szóló blogom, mind a vallásos témájú blogom annyira a saját szájam íze szerint van megírva, hogy csak egy szűk rétegnek tetszik, azoknak viszont saját elmondásuk szerint nagyon. A marketingre visszatérve: talán mégis ragadt rám valami, pl. most is be tudtam csempészni a két blogomat ebbe a beszélgetésbe

– Tóth Tihamér tanár úr büszke lenne :) Vallás és Rock zene. Két különböző dolognak tűnik, de mi az, ami mindezt benned összefűzi, avagy mit jelent számodra a rock ‘n’ roll?
Sajnos nem titok, hogy a rock és metál zenében létező jelenség a sátánizmus. Szerencsére ez nem kötelező velejáró, de ahhoz éppen elég, döbbenten nézzenek rám: “Rocker és keresztény? Ez meg hogy lehet?” Ez egyébként a rockerek és a keresztények között is okoz néha meglepetést. Bár vannak kifejezetten keresztény rockzenekarok, én nem igen szeretem őket. Az a zene, amit én hallgatok, mindig a valóságról szól. Az életről. Hétköznapi sorsokról. A rockzenében, még önmagamat kereső, csúnya, pattanásos kamaszfiúként találtam meg a kapaszkodót. Sokat jelentettek azok a szövegek, amik arra sarkaltak, hogy ne adjam fel, küzdjek tovább. Míg a helyes, jóképű osztálytársaim pop és techno zenét hallgattak, a vagányok rappet, én pedig, a lázadó rockot és heavy metált. Érdekes, emiatt sokkal több bántás ért, mint a hitem miatt. Ma már nem járok koncertre, mert nem szeretem a tömeget, és nem tetszenek az új számok szövege, de külsőségeimben még mindig megjelenik a rock és a kereszténység is.

– Szóval, konzervatív elvek, nemrég ezt mondtad. Ez érdekes, nekem nem feltétlenül ilyen emlékeim vannak rólad. Mit jelent nálad ez a konzervatizmus?
A régi értékeket vallom magaménak – bár arról lehet elmélkedni, mi a “régi”, és mi az “érték”. Mindenesetre az biztos, hogy ha van egy szerintem jól működő dolog, azon szerintem felesleges módosítani. Persze erre mondják (és valahol igazuk is van!), hogy ha mindenki így gondolkodna, akkor még ma is kőbaltával és lándzsával vadásznánk. Ez tény, és el is ismerem, hogy szükség van változásokra (még akkor is, ha sokszor ezek nem sikerülnek jól), de ettől még nem szeretem, ha a megszokott dolgokat el kell hagyni.

– Régi értékek, azaz nő és férfi neveljen gyermeket, és a melegházasságról hallani sem akarsz?
Nem feltétlenül ebben a témában gondolkodom konzervatívan, de ha már szóba hoztad… Alapjáraton valóban egy férfi és egy nő életre szóló szövetségét tekintem házasságnak, és valóban fontosnak találom, hogy a gyermek nevelés esetén a gyermek előtt férfi és női minta is legyen. Persze ez megint ezer kérdést vet fel – mi van az elvált szülők gyermekeivel? Mi van a hetero, de alkoholista szülők gyermekvállalásával? Mi van a szimplán borzalmasan rossz szülőkkel? Összefoglalva: igen, ebben is régimódi vagyok, de a dolgot nem intézném el egy igen válasszal. Hetero kapcsolatokban is van, nem egy borzalmas, minden szempontból elítélendő élethelyzet. Magamat egyébként nem tartom meleg-ellenesnek.

Szerinted a vallás mennyire skatulyázza be ezt a témát? Az új pápa szemmel láthatólag szeretne új utakat megnyitni, hisz nemrég ezt nyilatkozta: „Törekedni kell arra, hogy olyan egyház legyünk, amely új utakat talál, amely képes elindulni azok felé, akik nem járnak templomba, elhagyták az egyházat vagy közömbösek iránta
A valláson (keresztény valláson) belül elég sok egyház van ma már. Valamennyire beskatulyázza mindegyik, de szerintem ez nem a megfelelő kifejezés. Inkább utat mutat, ha úgy tetszik nevel. Ferenc pápa maga egy nagyon nyitott ember, aki a katolikus egyház keretein belül szélesre tárja a kapukat, és minél többeket vár – de közben nem bontja le a falakat. A falak, a korlátok, vagy akár a skatulya doboz falai, tekinthetőek persze rabságnak (szellemi szinten is), de közben védelmet is nyújtanak a rászorulóknak. A szalagkorlát megvédi az autót a szakadéktól. A ház fala kint tartja a szelet és a hideget. A skatulya nem engedi szétszóródni a gyufákat, Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy a néha merevnek tűnő egyházi tanítás nem feltétlenül ellenség, lehet a barátunk is, és aki ebben él, nem feltétlen rab, lehet az otthon lakója. Tehát a vallás, az egyház ad erre egy határozott útmutatást, irányt, parancsot, de nem azért, hogy letörje a szabad gondolatokat, hanem hogy a (hitem, hitünk szerint is) helyes mederben tartsa azokat.

– Ezek érdekes gondolatok, különösen egy 26 éves ember szájából. Én speciel azt tapasztalom, hogy a mai fiatalok nem feltétlenül vallásosak, és eleve támadóak az egyházzal szemben. Neked mik ebben a tapasztalataid?
Változó. Egész életemben világi (nem vallásos) közegben mozogtam. A szüleim sem azok egyébként, az egyik nővéremen keresztül találtam meg a hitet. Óvoda, általános majd középiskola, az OKJ-s képzéseim, és a munkahelyemen is „csodabogárnak” számítottam. Általában egyébként nem volt ellenséges a közeg, egy-egy embert leszámítva inkább csodálkozással és érdeklődéssel találkoztam. Néhányan amolyan „egzotikus állatként” kezeltek, voltak akik kifejezték megbecsülésüket, amiért komolyan veszem a hitem megélését, és persze voltak ellenséges személyek is. Igazából az ellenséges, támadó, kritikus reakciókért mi, gyakorló keresztények is felelősek vagyunk. Sok esetben azért ellenséges valaki a kereszténységgel, mert még nem találkozott hiteles kereszténnyel. Sok esetben, magukat vallásosnak nevező, és ezt hangoztató „keresztények” olyan taszítóan tudnak viselkedni, hogy az egész hitnek többet ártanak, mint egy keresztény ellenes diktatúra.

– Ezzel csak egyetérteni tudok. Nálad efféle deviánsnak számító viselkedést egyszer sem láttam, és ennek nagyon örültem. Szerinted a vallás és a hit mennyivel teheti jobbá az emberek életét?
Nem nyilatkozhatok minden ember nevében, az enyémet sokkal jobbá tette. Rengeteg kérdése lehet egy filozofikusabb természetű embernek. „Miért vagyunk a világban?”; „Miért legyek becsületes, ha a gonoszok jobban boldogulnak?”; „Mi lesz a halál után?”…
A hitem, a katolikus egyház tanításán keresztül ezekre választ ad. De ezek csak amolyan „járulékos” előnyök. A valódi lényeg az, hogy lehetek én olyan egyedül, mint az ujjam, zárhatnak börtönbe, dobhatnak ki egy lakatlan szigeten, én sosem vagyok egyedül. Engem van, aki szeret. Ez erőt ad. Rádöbbentem, hogy érték vagyok. Hogy mivel Isten gyermeke vagyok, nem érek kevesebbet, mint bárki más. Kamaszként nagyon kisebbségi komplexusos voltam. A hitem tanított meg szeretni magamat. De közben gátat szab a túlzó önimádatnak is – mivel a másik ember, még ha én nem is szeretem (sőt, még ha éppen árt nekem), ő is Isten gyermeke. Tehát nem gyűlölhetem, és nem is nézhetem le, hiszen ezzel Isten legnagyobb művét gyaláznám. Ez segített abban, hogy ne gyűlöljek senkit. Krisztus meghalt érte is a kereszten – ki vagyok én, hogy ha Jézusnak elég jó volt, én elítéljem?

– Ezek tényleg szép gondolatok. Ha több ilyet hallana az ember, talán másképp gondolna a vallásos emberekre. Egy picit más témára evezve: láttam a blogodon a cserkész élményeket. Nem is tudtam róla, hogy Magyarországon van cserkészprogram. Mesélsz róla?
Magyarországon működik egy eléggé felépített cserkész szövetség. Ez kapcsolatot tart a világ több táján lévő szövetségekkel, előfordulnak nemzetközi nagy táborok is. A csapat, amiben én vagyok, kevéssé van benne ebben a sűrűben, mi inkább egyfajta szeretetközösség vagyunk – cserkész kereteken belül. A koncepciónk az, hogy mindenki, aki képes betartani az alapvető normákat, jöhet. Van a csapatunkban autista, hiperaktív, magatartás zavaros, rossz szociális háttérrel rendelkező is. Hiszünk abban, hogy nincs elveszett vagy értéktelen ember, csak olyan, akinek még nem volt lehetősége kibontakoztatni az értékeit. Egyébként rengeteg mindent csinálunk, tanítjuk a gyerekeket általános tudnivalókra, a mentők, tűzoltók, rendőrök telefonszámától kezdve, az alapvető illemszabályokon keresztül, elsősegélyre, önvédelemre, térkép ismeretre, kb. a katapult építésig. Ez egyébként konkrét példa, a mostani nyáron a gyerekek fából és spárgából olyan kis katapultot építettek, ami 10-15 méterre el tudott lőni egy követ. De a programok alapja mindig ugyanaz: jól érezzük magunkat együtt, és talán valami hasznosat is tudunk nekik adni a jövőre nézve.

– Wow, ez tényleg jól hangzik. Legyen ez most itt a reklám helye: ha valaki szeretne csatlakozni hozzátok, hol teheti meg?
A csapatnak van honlapja, de mostanság ez kevéssé frissül, mert az információkat egy zárt facebook csoportban osztjuk meg. Ha valaki kedvet kapna csatlakozni, az írjon nekem a xinaf@citromail.hu e-mail címre, vagy a honlapra (oda is fel szoktunk nézni rendszeresen), esetleg látogasson el hozzánk személyesen. Szombatonként, reggel 10 órai kezdettel tartjuk a foglalkozásainkat, Budapesten, a Rózsák terei görögkatolikus parochia egyik helyiségében. (1074 Budapest, Rózsák tere 10.)

– Köszönjük az információkat. Ha már szóba kerültek a gyerkőcök: amikor neked lesznek saját gyermekeid, vallásos neveltetésben részesíted őket, vagy megadod nekik a választás jogát amikor elég idősek lesznek hozzá?
Ez azért nehéz kérdés, mert ha nem részesíteném őket vallásos neveltetésben, hazudnék nekik. Ez az egész nekem nem egy plusz réteg az életemen, hanem maga az életem. Erre építettem fel. Sokan (a hívők között is) azt hiszik, hogy van a vallásos, és a “normális” életünk. Én úgy vélem, a vallás nem “nem normális” dolog. Attól, hogy hívő vagyok, szeretem pl. a rockzenét, én is szurkolok a magyaroknak az olimpiai játékokon, és szeretek fürdeni a Balatonban. Mondhatni “én is ugyanolyan büdöset szellentek, mint bárki más”. Tehát vallásosan fogom őket nevelni, de ettől még az övék a választás. Nem csapok a kezére, ha nem vet keresztet. Nem verem el, ha nem jön templomba. De remélem, az életemmel mutatok majd olyan példát, hogy örömét leli benne, ha keresztet vethet, és templomba mehet. Ha szerencsém van, ezeket a vallásos dolgokat nem letudni való kötelességként, hanem ajándékként fogják majd fel. De ez még a jövő titka.

– Köszönöm szépen a beszélgetést.

1114 <- Az összes oldalletöltés 4 <- A mai adatok
Share.



26 hozzászólás

  1. Megint egy jó cikk!
    Bár először, nem értettem, miért olyan nagy dolog, ha valaki rockerként vallásos, de aztán továbbgondoltam és rájöttem. Bár ha körülnézünk a világban, akkor észrevehetjük, hogy elég sok különc kinézetű ember vallásos.
    Lenne néhány kérdésem hizzád Bálint:
    1. Írtad, hogy: “az egyik nővéremen keresztül találtam meg a hitet”. Elmesélnéd bővebben, hogy ez hogy is történt? Hány éves voltál stb.
    2. Mondtad, hogy: “Sok esetben, magukat vallásosnak nevező, és ezt hangoztató „keresztények” olyan taszítóan tudnak viselkedni” Ez alatt mit értesz pontosan? (Mert Tibi olyan erős kifejezést használ a következő kérdésnél, és szerintem te nem olyanokra gondoltál.)
    3. Volt róla szó, hogy találkoztál olyan emberekkel, akik ellenségesen fogadták, hogy vallásos vagy. Miben nyilvánult ez meg? Próbáltak meggyőzni, hogy Isten nem létezik, és, hogy ne higgy benne?
    4. Barátnőd római katolikus, te görög, miben különbözik a két felekezet/a szertartások stb?
    5. “mindenki, aki képes betartani az alapvető normákat, jöhet” itt milyen normákra gondolsz?
    Tibi, a cserkészcsapat honlapjának linkje nem jó!

    • Kijavítottam a linket, örülök, hogy tetszett a cikk. Ami a deviáns dolgot illeti, én annak tartom, azért is kérdeztem úgy :)

    • Basszus, most látom, hogy létezik “válasz” gomb… elnézést, lentebb külön kommentként válaszoltam.

  2. Én is vallásos vagyok, soha nem titkoltam, de azt érzem, hogy az emberek furcsán néznek a vallásos társaikra. Nem azért, mert hisznek valamiben, hanem, mert jé…van egy ember, aki hisz Istenben és követi az ő tanításait. Persze nem vagyok egy minta keresztény, ki is az, de ettől függetlenül úgy érzem, hogy jó, ha valami észnél tart, ez a vallás, legalábbis nálam. Ha nem is vagyok egy minta hívő, pl. nem nagyon megyek templomba, persze alkalom attán igen, de ez egy másik kérdés, mégis van, ami miatt tudom, hogy ezt meg ezt nem kéne csinálnom és nem azért, mert Isten ezt nem akarja, hanem, mert ez tényleg rossz dolog. Az osztályomban kevés a vallásos diák, azokat egy kicsi le is nézik, ami szerintem rossz. A mai elsősöknek pedig nem árt egyik kis vallás tanulása. Vesztenivalójuk nincs, max. jobb emberek lesznek. :)

    • Az emberek mindig furán néznek arra, aki valamilyen szinten más. Ezt meg kell tanulni kezelni, és nem szabad elveszteni a hitedet, különösen akkor, ha az fontos a számodra. Attól, hogy én nem hiszek, nem fogom lenézni azt, aki igen. Bízom ám abban, hogy ezzel mások is így vannak. Legalábbis, a többség.

  3. Kedves Ian!
    Örülök, hogy vannak kérdések :)

    1. Huh, hát ez egy hosszú folyamat eredménye. :) Én még nagyon kicsi voltam, maikor a nővérem megtért, egy barátnője vitte el templomba. Ő mesélt nekem sok mindent, Istenről, egyházról, és néha el is mentem vele templomba. Igazából nem tudok olyan időre visszagondolni, hogy nem hittem Istenben. De megkeresztelkedni csak 8 évesen keresztelkedtem meg, és csak 13 évesen kezdtem el aktívan hitéletet élni (templomba járni). Ez azóta is tart, az elmúlt 2-3 évben inkább az ima és böjtiéletemben történt változás, ma már többet imádkozom, és többet böjtölök, mint régebben.

    2. Elsősorban az a veszélyes, vallási fanatikus magatartást értettem alatta, amikor egy hívő lenézően, utálattal beszél nem hívőkkel, nem hívőkről.
    Amikor egy szülő konkrétan megveri a gyereket, ha nem megy templomba, amikor valaki fröcsögve és utálkozva szidalmaz valakit, mert együtt él a barátnőjével (és nem házasok), vagy amikor leterroristázzák az Iszlámot, és hasonlók, nos ezeket nem szeretem, és gyanítom, maga Isten sem örül az ilyen és hasonló jelenségeknek.

    3. Volt olyan, aki amikor látta, hogy a buszon keresztet vetettem, elkezdett ordítani, hogy “VESD CSAK MAGADRA A KERESZTET, TE MOCSKOS KIS…” nem részletezem, minek jellemzett, 3-5 percen át, levegőt alig véve. Volt olyan osztálytársam (még gimibe), aki egyenesen azt mondta, hogy “Nem veszed észre, hogy ez hülyeség, és egy baromságban hiszel?” Az államvizsgámon az egyik tanár rám szólt, hogy a nyakamban függő fa keresztet tüntessem el, mert így nem államvizsgázhatok. De olyan is akadt, hogy ahogy álltunk cserkészet előtt, és vártuk az embereket, egy fickó odalépett hozzánk, és teli torokból elordította magát, hogy “MÁRIA EGY …” és itt a prostituáltakat emlegette. Szerintem ennyi példa elég, szerencsére még sosem ért fizikai retorzió.

    4. Ha erre részletesen is kíváncsi vagy, lehet jobban járunk, ha e-mailben beszéljük meg :) De tömören: a görögkatolikus a katolikus egyház része. A római katolikus irányvonal kb. 80-90%-a (saját becslés) a katolikus egyháznak a világon. A szertartások különböznek, mások a szövegek és a dallamok, de a tanításaink megegyeznek, és ugyanazok a szentségek is. Gyónhatunk egymás templomába, részesülhetünk Eucharisztiában, stb. Szóval lényegi különbség nincs, részletbeli és hangsúlyeltolódás béli van. Pl. a római katolikusok balról jobbra vetnek keresztet, a görögkatolikusok jobbról balra.

    5. Ne legyen ellenséges. Nem kell kereszténynek lenni, de a csapat nagy része az, így egy hithű sátánista valószínűleg nem találja meg nálunk a számítását.
    A foglalkozások, kirándulások, táborok alatt, gyerekek jelenlétében elvárható, hogy ne dohányozzon, és ne igyon alkoholt senki. Szintén ne beszéljen csúnyán gyerekek előtt. Ha valakivel konfliktusa van (emberek vagyunk, nem érthetünk egyet mindenben), azt kulturáltan, és diszkréten intézzék el egymás között.
    Jah, és semmilyen gyűlölet központú ideológiának nincs helye. Egy teljesen gyűlölet vezérelt, rasszista nem hiszem, hogy szeretettel tudna lenni színes bőrű cserkésztestvérek felé, márpedig “a cserkész minden cserkészt testvérének tekint”.

    A honlap cím: http://www.1103.gportal.hu/

    Ha van még kérdés, örömmel válaszolok :)

  4. Rékka:

    Szerencsére azért a legtöbben velem mindig kedvesek voltak, még ha nem is értettek. Egyébként sok keresztényt is meglepek, mert nekem a vallásosságomban nagyon fontos elem az Egyházhoz tartozás is.
    Mindenesetre, én mindig úgy voltam vele, hogy ha jól csinálom, majd csak érdeklődnek, mit miért is gondolok úgy, ahogy, miért csinálom.
    Sajnos a vallásosságnak, a kereszténységnek elég rossz a világban a sajtója.

    • Amíg a vallással kapcsolatban leginkább az emberek a papok által megrontott kisfiúk képével találkoznak, kétségkívül az is marad. Viszont a mostani pápa nagyon jó arcnak tűnik, tetszik a visszafogottsága, ő tényleg egy jó embernek tűnik. Szerintem ő elhozhat egyfajta pozitív változást. Nem mondom, hogy hinni fogok, de azt igen, hogy a pápa segíthet azoknak, akik az útjukat keresik, vagy hátrányban részesülnek a hitük miatt.

      • Itt azért a média nagyon sokat torzít. Több tucat papot ismerek, és több száz gyerekkel találkoztam, akik így vagy úgy, de közelebbi viszonyba kerültek papokkal. Olyat, akit molesztáltak, nem ismerek. Viszont olyat, akit világi tanár molesztált, vagy megerőszakolt, többet is. És ettől még a tanárok nem rossz emberek.

  5. Van egy ismerősöm – Sámsonkerti – aki szintén az interjúalanyodhoz hasonlóan vallásos. és szereti a rockot is. Én ugyan megvagyok keresztelve(az egyik szülőm vallására-azt hiszem apáméra, aki katolikus, mert anyám meg református), de nem gyakorlom a vallásomat. Nagyon ritkán járok templomba, inkább csak itthon magamban imádkozom néha. Az említett Sámsonkerti ismerősömön keresztül ismerkedtem meg a keresztényrockkal, és az a néhány album ami nekem megvan, az tőle van.

  6. Az első gondolatom, mikor megláttam a cikket az volt, hogy azta. Aztán mikor megtudtam, hogy Bálint görög katolikus akkor még egy azta társult, az előzőhöz. :)

    Azt sajnálom, hogy az, hogy görög katolikus csak említés szintjén volt. Bálint, ha ezt olvasod, röviden tömören eltudnád nekem mondani, hogy mi a különbség a római és a görög katolikus szokásai között? Tudom, hogy az internet is megtudná válaszolni a kérdésemet, de még is más egy olyan személy “szájából hallani”, aki a görög katolikus egyházhoz tartozik. Annyit tudok, hogy a házasságnál a nők kapnak egy korona szerűséget. :))

    Egyébként, én római katolikusnak vagyok megkeresztelve, úgy is lettem nevelve, de csak azért mert a szüleim szerint az alapműveltséghez tartozik a vallás ismerete, kb. első áldozás után szabad kezet kaptam, én döntöttem arról, hogy maradok-e ezen az ösvényen, avagy nem. Hát, maradtam is, meg nem is. Hiszek Istenben, járok egy közösségbe, bár nem túl gyakran, de nem élek olyan életet ami az Egyház szerint elfogadható. Úgy értem 18 vagyok, dohányzom, sőt szórakozni is elszoktam járni egy adott társasággal, ahol nem is leszek segg részeg, de józan sem maradok, elég csúnyán beszélek, bár Isten nevét eddigi életem során összesen 3x vettem a számra, amire én büszke vagyok, és mikor ez megtörtént, akkor nagyon rosszul éreztem magam.
    Nem igazán szoktam beszélni a hitemről, bár nekem mindig azt mondták, hogy nem beszélni kell róla, hanem az kell, hogy lássák rajtam az emberek. Viszont azért nem igen beszélek róla (bár nem is titkolom!), mert egy, úgy érzem, ha arról kéne beszélnem milyen egy valláshoz tartozni képmutató lennék, mert nem a tanai szerint élek, tudom, hogy egyik ember sem tökéletes mindenkinek vannak kisebb-nagyobb bűnei, ettől függetlenül nem érezném magam hitelesnek, és különben is volt egy idő, mikor nagyon le voltam térve az ösvényről (jobban, mint általában), és nem akartam még csak hallani sem róla, most kezdek visszatalálni a régebbi állapothoz. Kettő, most ugyan egy nagyon szimpatikus vezetője van az Egyháznak, és tudom, hogy maga az Egyház szent, mert Jézus hozta létre, de a benne lévő emberek nem. Nehéz egy olyan Egyházról beszélni, minek tagjai képmutatóak, a földi javakért harcolnak, stb. Az Egyház lényege nem az anyagi gazdagságban rejlik, és sajna, ahogy manapság látom, ebben az intézményben is a pénz, az ismeretség diktál.
    Valamint, ami a legjobban idegesít abban ahova tartozom, az az, hogy ha eddig volt valamilyen kérdésem, ami esetleg arra irányult, hogy megkérdőjeleztem vele Isten tökéletességét, és feltétel nélküli szeretetét (ami még mindig nem hiszek el, számomra elképzelhetetlen, hogy valaki valakit feltétel nélkül, teljes odaadással szeret), valamint a hihetetlen megbocsátó képességét, leginkább kétes pillantásokat kaptam, és elég sokszor vontak kérdőre burkoltan a hitem szilárdságát illetően. Bár lehet én fordultam rossz személyekhez.

    Ettől függetlenül, rengeteg szép emlékem, Isten élményem, és lelki tapasztalatom van, amit úgy hiszem, nem élhettem volna át, ha nem tartozom egy adott közösséghez, valláshoz. És ezeket nem adnám oda semmi pénzért, csak sok a fenntartásom.

  7. Óóó, most nézem korábban már válaszoltál. :D Én egyszer rossz kézzel vetettem keresztet és megkérdezték, hogy görög katolikus vagyok-e.

  8. Bocsi, kicsit szétszórt vagyok. Egy kérdésem így is maradt. A húgaim református iskolába járnak/tak, annak ellenére, hogy katolikusok, és ott is van cserkészet. Ők úgy tudják, és eddig én is, hogy ez a reformátusoknál jellemző. Szóval akkor, nem? Mármint ők mindig vallásos dalokat énekelnek, meg igazából vallásos programnak minősül egy-egy portya, vagy tábor, és én eddig teljesen abban a hitben éltem, hogy a cserkészet a reformátusokhoz tartozik.

    • Összesített válaszom:
      Én magam 8 évig dohányoztam, és 10 éven át rendszeresen ittam alkoholt is. Ma már egyiket sem teszem, de csak a dohányzásról szoktam le vallási okokból. Az alkoholról egyszerűen azért szoktam le, mert nem tudok felelősséget vállalni részegen minden szavamért és tettemért. És a legjobb és legbiztosabb módja, hogy ne rúgjak be, ha nem iszom :)
      Egyébként Jézus ivott alkoholt a Szentírás tanúsága szerint, de mértékkel.

      Az Egyházat ért kritikákkal viszont mindig bajban vagyok… ugyanis az Egyház nem a pápából és a papokból áll. De nem ám! Az Egyház minden megkeresztelt emberből áll. Nem vagy kevésbé fontos elem, mint a pápa őszentsége, egyszerűen egészen más a feladatod az Egyházon belül. Ahogy Tibinek mondtam az interjúban: Isten gyermeke vagy. Ennél több nem tudsz lenni. De más sem.

      Én nem küldenélek el, mert vitatod Isten tökéletességét, és feltétlen szeretetét, bár magam mindkettőt vallom. Igazából, ha ez nem igaz, a hitnek nem sok értelme van. Végül is, milyen hasznot remélhet Isten tőlünk? Milyen feltételhez köthetné a szeretetét? Miért halt meg a kereszten, hiszen tudta, hogy milyen lesz a világ? Szerintem, ha Isten nem tökéletes, és nem feltétel nélkül szeret, nem jobb a többi embernél, és akkor nem imádnám Őt. De hangsúlyozom: én úgy tapasztaltam, hogy amit az Egyház tanít, igaz.

      A kérdésedre a válasz:
      Rosszul tudják. Az alapítója egy Angol katonatiszt, Lord Baden-Powell (Bi-Pi) volt, aki maga sem volt református. A kommunista államokon kívül (Kuba, Kína, Észak-Korea) a világ minden vidékén van cserkészet. Vannak zsidó, muszlim, buddhista cserkészek is.
      Magyarországon is sokféle felekezetű csapat van. Katolikusok, evangélikusok, reformátusok, baptisták is. De egy magyar buddhista csapatról konkrétan tudok.
      A cserkészet ezen felül emelkedik. Egyébként XVI. Benedek pápa maga is cserkész volt gyerekként.

  9. Tényleg egy érdekes cikk. Egy kicsit sikerült új megvilágításba helyezni számomra vallásos embereket. Igazából a keresztényvallásnak vannak olyan részei, amivel egyetértek valamivel nem. Ezek a mondatok nagyon nem függnek össze. Szóval én megértem, hogyha valaki ezt az utat követi, csak rám ne akarja erőszakolni.
    Én személy szerint nem kaptam vallásos neveltetést, aminek én személy szerint örülök, mert szerintem enélkül is alapvető dolgokat megtanultam, magyarán a helyes dolgokat. Tisztában vagyok azzal, hogy mi a helyes, mi nem. Amúgy a szüleim még pont ebbe születtek bele, amikor ez kötelező, anyukám utálta az egészet. Igazából ő ateista, mondjuk teljesen érthető okok miatt, apám meg semmilyen. Egyedül a legidősebb tesóm van megkeresztelve, a kisebbik bátyámmal mi már nem lettünk megkeresztelve, így értelemszerűen nem vagyok hívő, bár konkrét ateistának sem vallom magam ebben a kérdésben. Szerintem van valami mozgatórúgója az életnek azt lehet Istennek, Sorsnak, Allahnak és más vallások fő isteneinek nevezni, mert néha valami befolyásolja a dolgokat, de nem hiszem, hogy ez különösebben szeretné az embert, mert behúz rossz és jó utakat egyaránt. Mondjuk azt, hogy agnosztikus, bár konkrétan az sem húzható rám.
    Igazából a hit valakinek megnyugtatást és biztonságot ad az életben, ez segíti ki a hullámvölgyből, így megértem, hogyha valaki hívő. Én viszont nem hiszem azt, hogy valami felsőbb erőt szolgálnom kéne, mert én a szüleimet tartom a szüleimnek, nem Istent. Szóval megvan erről a kérdésről a véleményem.

    • Ilyenkor mindig elszomorodom kicsit, amikor hallom, hogy valakit durván kényszerítettek a hitre, és pont a hitet vették el tőle ezáltal.
      Sajnos anyukád példája még csak nem is egyedülálló. Csak abban reménykedem, hogy az én gyerekeimnek a hit, az Egyház hasonlóan sokat fog jelenteni, mint nekem.

  10. Ó, tudom én azt jól, hogy én is az egyház része vagyok, DE, ha nem vagyok kevésbé fontos elem, mint a pápa, akkor miért van pápa? Úgy értem egy mezei hívő vagyok, aki ráadásul nem is igazán éli meg a hitét, negyed évente megy el misére (ebbe rendszerint lustaság miatt, nem esik bele sem a Karácsonyi sem a Húsvéti mise, és akkor olyanokról, hogy Virágvasárnap és Úr Napja még nem is beszéltem), de ez kevésbé érdekli az átlag embert mint egy jelentős ranggal rendelkező egyházi személy. De, ha már egy egyszerű pap tesz valami olyat, ami negatív visszhangot kelt a sajtóban, megint csak az egyház szívja meg, viszont ha én mondjuk megrontanék egy gyereket, nem tennék oda, hogy egy 18 éves hívő lány megrontott egy gyereket. Érted mit akarok ezzel mondani? Hiába követem el ugyanazt a bűnt, ami ugyanolyan rossz és elítélendő, attól, hogy én ezt megtettem, nem fogják tudni, hogy én hívő vagyok-e vagy sem, ezáltal az egyháznak ilyen szinten baromira nem számít. Ezzel azt akarom mondani, hogy a magasabb rangban lévő egyházi személyiségeknek sokkal jobban kéne figyelniük arra amit tesznek, mondanak, és ahogyan viselkednek.

    Nehéz ezt megmagyarázni, és nem is biztos, hogy jó ötlet mérföldnyi hosszúságú kommenteket gyártanom, de megpróbálom ezt röviden megfogalmazni. Szóval, amikor én igazán részese lettem a katolikus egyháznak (és itt nem első áldozást vagy bérmálást értek >>főleg, hogy az utóbbiban nem is volt részem<<), hanem amikor ÉN éreztem azt, hogy ez az én helyem, akkor ez elég vicces, de akkor kezdődött életem eddigi legnehezebb időszaka. Ezalatt nem letört körmöt vagy egy "egyszerű" szakítást értek (bár az is baromi nehéz tud lenni), hanem teljesen más kaliberű dolgot. Mindegy. A lényeg, hogy bár tudom, hogy a saját döntéseim következménye volt a legtöbb bajnak okozója, ettől függetlenül sokszor elgondolkodtam azon, hogy ha Isten annyira szeret, és tökéletes, akkor miért engedte, hogy így legyen? Persze, tudom, hogy a szabad akarat ajándék, azt is tudom, hogy minden rossz a javamra válik, mert Isten mindenből a legjobbat hozza ki stb. stb., de a kérdés változatlan. Azt is tudom, hogy mindenkinek csak akkora a keresztje amit elbír. És nem szokásom a múlton rágódni, de a kérdés még mindig változatlan. Na jó, figyelj, ha nem túl nagy gond kérhetek egy e-mail címet? így nem tudom rendesen megmagyarázni, ráadásul időm sincs viszont a válaszod második részére mindenképp szeretnék reagálni. :)

    • Sajnos, ha erre most részletesen válaszolok, hosszabb választ kapsz, mint a cikk maga :)
      Nagyon tőszavakban:
      A világ nem tökéletes. Kell vezető, így hát az egyháznak van pápája. Ő hoz döntéseket, ő valahol a világban lévő “arca” ennek az egésznek.
      Ezért őt nyilván védik merénylőktől, mert egyáltalán van esélye merénylőkre. Tudjuk, mi minden zajlik egy pápa körül.
      Mivel nem vagy közszereplő, így hát valóban, ha te rontasz meg valakit, akkor nem az egyház képviselőjeként leszel jelen.
      Viszont Isten meghalt érted a kereszten, Ennél senki sem tud többet felmutatni.

      Na igen, az életnehézségek azok mindig vannak. Mivel nem tudok konkrét példát, konkrét vákaszt sem tudok adni, de e-mail címet igen:

      xinaf@citromail.hu

      Ha véletlen lassan reagálok, elnézésedet kérem érte! Az e-mail fiókom kb. naponta egyszer nézem meg.

  11. Belegondolva személyes példával sem kell élnem, ettől függetlenül, e-mailben megírom a folytatást.
    Semmi gond, én sem teszem sűrűbben.

  12. Nagyon jó cikk lett, nem csalódtam benned :) És persze szeretnék gratulálni Tibinek is, mert sokszor szembesülök azzal, hogy várják tőlem a világmegváltó gondolatokat a hitemről, vallásról, életről, és ez rendben is van. De mennyivel egyszerűbb, amikor maguk a kérdések is szuperek :) Élmény volt olvasni!

  13. Nagyon tetszett az interjú, bár nem vártam mást. Ja, és a jó interjúhoz nem elég csak a jó alany, úgyhogy Tibinek is jár az elismerés.
    Bálint, majd személyesen megbeszéljük a többit. ;)

  14. Nagyon szépen köszönöm a pozitív visszajelzéseket. Örülök, hogy sokatoknak tetszett ez az interjú. Remélem továbbra is figyelemmel kíséritek majd a Más/Kép cikksorozat többi részeit is :)

  15. Nagyon összeszedett interjú, nagyszerű kérdező, az interjúalany, meg személyes jó barátom. Remek volt olvasni, Tibi, úgy érzem megfogtad Bálint személyiségének a lényegét! :)

  16. Valóban érdekes cikk. Jómagam meg vagyok keresztelve, katolikus lány lennék. Nem járok templomba, mert távol áll tőlem. Számomra nem nehéz elfogadni, hogy nincs magyarázat az emberiség létezésére. Nem hiszek a gonoszban és semmilyen ista végű kaszthadsereg tagja nem vagyok. Imádom a rockot, sock rockot is, szeretem a feketét, de én egyszerűen szórakozásból járok koncertekre. Soha nem drogoztam és elvétve iszom egy pohár bort. Cinikusan állok mindenhez, amit nem látok vagy nincs rá kézzel fogható bizonyíték. Nehéz elfogadnom viszont, hogy a vallás szétválasztja a jót és a rosszat, holott mindkettő bennünk létezik. Az, hogy gonosz, mint lény vagy erő nem létezik. Igaz ez a jóra is. Nagyon sok képmutatás van a hívő emberek körében és amikor saját magukat hazudtolják meg, hiteltelenné válnak.
    Nem tudom továbbá elfogadni, hogy ahogy melegekkel bánnak egyes vallások. Egyszerű biológia példa alapján mondom, hogy a férfi és nő 99 százalékban megegyezik testileg. Nem külön fajhoz tartozunk. Tehát nem sok különbség van aközött, hogy valaki nőt szeret vagy férfit .
    Borka véleményével egyet tudok érteni, kérdések vannak válaszok rá nemigen.

Leave A Reply