Stephen és Robbie Amell uralják a szerdákat

3

Stephen (32) és Robbie (25) Amell unokatestvérek, akik októbertől meghódítják Amerikát. Stephen az Arrow főszerepében, míg unokaöccse a The Tomorrow People-ben lesz látható szerda esténként. A két Amell kiskoruk óta kezdve jól kijönnek egymással, eme interjúban pedig nem csak az “Amell szerda” kerül szóba, hanem a gyermekkoruk és a színészethez kötődő viszonyuk is. A fordításért köszönet Tominak.

Amell-Family

– Entertainment Weekly (EW): Mi volt a leghősiesebb dolog, melyet láttatok egymástól a való életben?
Robbie: (a The Tomorrow People főszereplője) Bár nem láttam őt, mikor ezt tette, de Stephen 2005 elején próbált megállítani egy utcai verekedést Torontóban, mely azzal végződött, hogy széttörtek egy üveget a fején. A koponyájával akadályozta meg a történéseket. Szerintem ez egy nagyon kemény, hősies dolog volt.

Stephen: (az Arrow főszereplője) Utólag visszanézve mondhatjuk sikeresnek a közbelépésem, de akkoriban nem így éreztem. Főleg, hogy tele volt kapcsokkal a fejem. Úgy gondolom, hogy ha hősiesen összeállunk, akkor a sörpongról kell szót ejtenünk.

Robbie: Jézusom! Stephen és én – jobb szó híján – fenomenálisak vagyunk sörpongban.

Stephen: Buzdítottuk egymást a hiper-kompetitív természetünk miatt.

Robbie: Mint amikor egy éjszaka alatt egy huzamban 11-szer nyertünk!

– Mindketten Torontóban nőttetek fel. Gyermekként miket csináltatok együtt?
Robbie: Nagyon fiatal voltam. Emlékszem a medencés bulikra. Stephen családjának volt medencéje, mi pedig oda jártunk úszni. És a videójátékokat se hagytuk ki. Régen volt, de a Super Nintendo-val játszottunk. Ráadásul Stephennek volt egy, a játékhoz csatlakoztatható fegyvere is. Úgy gondoltam, ez a legeslegkirályabb dolog, amit valaha láttam. Valószínűleg ez miatt szerettem vele lógni.

Stephen: Tudtuk, hogy ezt a kapcsolatot csak pár évig tarthattuk meg, mert eljött egy olyan idő, mikor úgy érzed, apáskodsz a másik felett, s nálad kisebbekkel már ciki lett volna lógni. Most, hogy mindketten felnőttünk, természetesen ugyanolyan a kapcsolatunk.

Amell-Family 2

– Felnőttként könnyű volt újra felvenni a kapcsolatot Los Angelesben?
Robbie: Igen, hiszen jó barátok és egy család vagyunk, s hiába nem láttuk egymást régóta, a kapcsolatot hamar felvettük. A közeli barátaim is hamar összebarátkoztak Stephennel. Van egy nagyon jó kis közösségünk, Stephen pedig minden vasárnap „Foci Vasárnapot” tart.

Stephen: Volt elég úgymond „genetikai átfedés”, hogy gyorsan felvegyük a kapcsolatot. Robbie és én sok dologban különbözünk, de tengernyi dolog van, amivel hangsúlyozzuk, mi egy család vagyunk.

– Hasonló utat jártatok be, mire elértetek a színészetig?
Robbie: Én teljesen beleszerettem a színjátszásba. Reklámokat meg ilyesmiket csináltam fiatalon, és a Tucatjával olcsóbb 2. című film meghallgatása volt életem első filmes meghallgatása. Eredetileg pár sorom lett volna, de úgy végződött, hogy a film 80%-án látható voltam a képernyőn. Mondhatni, innen indult az egész. De Stephen akkor már egy vagy két éve benne volt a szakmában, nem?

Stephen: Igen. Furcsa, mert ugyanabban az iparban kötöttünk ki, de két, teljesen más utat jártunk be. Robbie belecsöppent a színészetbe, s mondhatni rögtön Los Angelesben találta magát. Nos, ez nekem közel hat évembe telt. Mikor megláttam Robbie-t Torontóban, a Tucatjával olcsóbb 2. forgatásán, azt láttam, hogy az unokaöcsém egy Mustangot vezet. Az első gondolatom az volt, hogy : „Elég idős már a vezetéshez?”. A második pedig az, hogy: „Mit csinálsz? Színészkedsz? Itt és most csinálod ezt a filmet?”.

– Vannak a családban más színészek is?
Robbie: Édesapám, a 2000-es Amerikai Pszichóban. Bár ő inkább a háttérben munkálkodott. Az egyik kedvenc filmem. Hatszor vagy hétszer láttam már. Ott ültem a tévé előtt, ő telefonált, hogy mit csinálok, mire én elmondtam mit, erre ő: „Ó, a filmemet nézed?”. Apám csak a csapos volt az egyik jelenetben, amit én sokáig nem tudtam, bár a filmet többször végignéztem.

Stephen: Jézusom.

Amell-Family 3

– Robbie, milyen tanácsokat szokott adni neked Stephen?
Robbie: Legszívesebben fejbe lőttem volna magam, mert amíg én ültem nyugalomban, addig ő egy népszerű, akciódús sorozat főszereplője, tele izgalmas jelenetekkel. Ezt olyan nehéz elérni, mint bekerülni a szakmába. Ezekről adott tanácsokat. Sok munkával jár, kevés alvással, de ez a legjobb meló a világon.

Stephen: Nagyon hosszú folyamat az 1. évad forgatása. Robbie már csinált pár sorozatot azelőtt, de egy nonstop, 22/23 részes szériát csinálni, az teljesen más tészta. Ténylegesen fel kell készítened magad. A dolog szépsége, hogy az Arrow rendezői közül páran átmentek a The Tomorrow People-höz. A dublőr részlegünk ugyanaz, bár a tavalyi év során iszonyatosan sokat dolgoztunk. Remélem Robbie-nek simán fog menni.

Robbie: Ahogy Stephen mondta, 22 epizód alatt sokat tanulhatsz. A rendezők átjöttek a mi sorozatunkba, s nem éreztük úgy, hogy az első évadot készítjük, mert már jól ismertük egymást.

– Greg Berlanti, aki mindkettőtök sorozatának az executive producere, néha úgy kívánja, bár ne akarnátok saját magatok csinálni a dublőr-jeleneteket: „Ha valami történik velük, akkor vége.”
Stephen: Az idei évad 3. epizódjában egy téren futok keresztül, mögöttem hatalmas robbanások. A forgatáson, az első felvétel után mindenki kirohant a monitorok mögül, s jogosan gondolták azt, hogy felrobbantam, s vége az egész sorozatnak. Pedig én teljesen jól voltam.

Robbie: Én még nem robbantam fel, de remélek egy hasonló kaliberű dolgot. Baromira jól hangzik.

Az interjút fordította: Tomi (Vampire-D.Net)

Amell-Family 4

3689 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



3 hozzászólás

  1. Köszönöm a cikket és a fordítást is. :)
    Nagyon jó interjú lett, sok helyen jókat derültem a válaszaikon. :D
    Azt hiszem a CW női (és nem női ;) ) nézői szerdánként kilesznek készülve, csütörtökön kómás fejjel ébrednek majd. :D

    • Nekem is tetszett az interjú, Tomi nagyon jól lefordította :) A Tomorrow nézettségére pedig kíváncsi leszek, remélem az is jó lesz, meg a sorozat is :)

Leave A Reply