Más/Kép – Ági, a Szlovákiában élő magyar lány

15

Ági már évek óta a Media Addict olvasója. Azóta összebarátkoztunk, és most már szinte minden nap beszélgetünk egymással. Ő Szlovákiában született és szlovák állampolgár, jómagam pedig Magyarországon élő magyar állampolgár lennék, de mindketten magyarok vagyunk. Sőt, Áginak sokkal jobb a helyesírása, mint az enyém, és a hazai klasszikus irodalmi szerzőkkel is jobban tisztában van. Ez tenné őt magyarrá? Engem pedig az, ami a személyi igazolványomban szerepel? Őszintén kétlem – ez ettől sokrétűbb – ezért is készült el eme interjú.

Amikor megkértem őt, hogy a Más/Kép cikksorozatban meséljen az életéről, rögtön beleegyezett, aminek nagyon megörültem. Furcsa volt ugyan az egyik legjobb barátommal interjút készíteni, hiszen a legtöbb kérdésemre már előre sejtettem a választ, de mindenképp megérte, hiszen sok újat tudtam meg én is róla, és arról a közegről, ami körbeveszi őt. Picit talán bennfentes lett a beszélgetés, de a belsős poénjainkat igyekeztem kivágni belőle – méghozzá úgy, hogy megmaradjon a lényeg. Vagyis az, hogy miképp él egy Szlovákiában született, magyar lány.

mas-kep-lapozz-agi

– Felvidéki magyar, vagy Szlovákiában élő magyar lányként érdemes téged aposztrofálni?
Tulajdonképpen mindkettő helyes kifejezés. Szlovákiában élek egy határhoz közeli településen, a Felvidéken.

– Korábban viszont azt mondtad nekem, hogy nem szereted azt a szót, hogy Felvidék. Akkor nem nagyon akartalak faggatni, de most nyugodtan megtehetem. Ugye?
Nyugodtan. Igazából ennek nincs sok jelentősége. Azért nem szeretem, mert kissé olyan hatást kelt az anyaországi magyarokban, mintha mi hátrányos helyzetű emberek volnánk, olyanok, akik nem élhetnek a hazájukban. Közben pedig szó sincs erről. Mi itt Szlovákiában éppúgy tudunk érvényesülni, ugyanúgy vannak jogaink, kötelességeink. És igen, talán ezért szeretem jobban azt a kifejezést, hogy “Szlovákiában élő magyar lány”.

– Mit jelent az pontosan, hogy Szlovákiában senki sem lehet kettős állampolgár? Szerinted mennyi előnyöd származna abból, ha felvehetnéd a magyar állampolgárságot is?
Őszintén szólva a legkevésbé sem szeretném felvenni a magyar állampolgárságot a szlovák mellé, még akkor sem, ha lehetne. Voltak, akik felvették, ezért megfosztották őket a szlovák állampolgárságuktól, ezt pedig nagyon nem szeretném. Másrészt meg teljesen feleslegesnek tartom, nem hiszem, hogy bármi előnyöm származhatna belőle. Bár magyar vagyok, Magyarországra csak kirándulni vagy vásárolni járok, nem hiszem, hogy jogom van bármibe beleszólni. Én magyar nemzetiségű szlovák állampolgárnak vallom magam.

– Korábban mesélted, hogy magyar gimnáziumban érettségiztél. Ez hogyan működik Szlovákiában? Mennyiben másabb? Azon túl, hogy ott egy évvel hosszabb a gimnázium, mi még az eltérés a magyar oktatási rendszerhez képest?
Nem a gimnázium, hanem az általános iskola hosszabb egy évvel, mert nálunk kilenc évig járnak oda a gyerekek. De én különleges helyzetben voltam, hiszen nyolcosztályos gimnáziumot választottam, így az az egy év nekem ennek köszönhetően kimaradt, és éppúgy tizennyolc éves koromban érettségizhettem, mint Magyarországon a fiatalok. De akik klasszikusan végigjárták nálunk a kilenc évet, azután pedig a négy év középiskolát vagy gimnáziumot, azok egy évvel később lettek “érettek”. Nos igen, én magyar gimnáziumba jártam, ezt úgy kell elképzelni, hogy mindent magyarul tanultam, csak ezenkívül volt nekünk még heti négy vagy öt szlovákóránk, ahol értelemszerűen az államnyelvet tanultuk idegen nyelvként még az angol és a német mellé.

– Ami a tananyagot illeti, a magyar történelmi személyiségek mellett gondolom szóba kerültek tananyagként a szlovák nemzet nagyjai is, mint Janko Král.
Természetesen igen, szlovákórákon tanultunk szlovák irodalmat, nagyrészt az érettségi is ebből állt. Történelemórán a magyar mellett pedig tananyag volt a szlovák történelem is.

– A legtöbb magyar emberben talán felmerülhet az a kérdés, hogy milyen szlovák történelmet taníthatnak az iskolákban. Hiszen 1993–ig Szlovákia nem létezett, mint önálló állam.
Igen, nem csak bennetek, de bennünk is sokszor megfogalmazódik ez. Igazából Szlovákia a mostani formájában csak 1993. január 1–től létezik, lényegében jómagam is még Csehszlovákiában születtem. Ezért jogosnak tűnik a kérdés, sok itteni magyar nacionalista is szeret vele érvelni, hogy mit beszélünk egy alig húszéves állam történelméről, mikor a lakosság nagyobb része idősebb, mint Szlovákia. Így leginkább – ha történelemről van szó –, akkor Csehszlovákia történelmét értjük alatta.

– Ez így logikusnak tűnik. Mivel magyar közösségben élsz, mennyire okoz neked problémát a szlovák nyelv használata?
Míg nem kerültem egyetemre, addig nem volt gond. Nálunk mindenki magyarul beszél, így a szlovákot csak a már említett szlovákórákon használtam. Viszont amikor bekerültem Pozsonyba az egyetemre, akkor az elején bizony probléma volt, hogy mindent szlovákul tanulok, amit eddig magyarként szoktam meg. De ebbe is bele lehet jönni, most már így két év után az lenne a fura, ha magyarul tanulnám mindezt. És persze felnőttkorban már nem elég csak magyarul tudni, hiszen minden hivatalos ügy szlovákul zajlik, a munkához pedig – néhány kivételt nem számítva – elengedhetetlen az államnyelv.

– Az államnyelv – sokadszor használod ezt a kifejezést, ez pedig nekem olyan idegenül cseng, hiszen itthon az anyanyelvem az államnyelv. Viszont úgy érzem az, hogy legalább két nyelvet beszélsz nagyon jól, egy nagy előny.
Igen, nektek ez fura, nekünk ez a természetes, hiszen nekünk az államnyelv nem egyenlő az anyanyelvvel. Az pedig tényleg előny, hogy két nyelven beszélek, például Pozsonyban vannak kimondottan olyan álláslehetőségek, ahova magyarul és szlovákul beszélő embereket keresnek, de ezenkívül mindig hasznos, ha több nyelvet tudsz, hiszen ismered a mondást: ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy.

– Mennyire követed nyomon a szlovák irodalmat, vagy a szlovák tévés műsorokat? Celeste Buckingham miatt örökké hálás leszek, hisz te mutattad meg őt nekem.
A mostani szlovák irodalmat abszolút nem követem figyelemmel, a klasszikust is csak azért ismerem, mert kötelezően kellett tanulnunk. Szlovák műsorokat nem nézek, mindig a magyar tévét szoktam. Igazából e tekintetben vagyok igazán magyar, nem is nagyon ismerek szlovák sztárokat, énekeseket, közszemélyeket, és olvasni se szeretek szlovákul. Annak ellenére, hogy imádtam a magyar irodalmat, a szlovákkal mindig szenvedtem (persze ehhez az is közrejátszott, hogy szlovákul tanultuk), és egy író sem lopta be magát a szívembe. Celestére is csak egészen véletlenül, az internetnek köszönhetően találtam rá – igen, még a szlovák tehetségkutatókat sem kísértem figyelemmel, noha a magyarokat mindig is nagyon kedveltem.

– És mi a helyzet a szlovák srácokkal? El tudnád magad képzelni egy szlovák fiú oldalán, vagy fontos számodra az azonos nemzetiség?
Számomra fontos, hogy magyar legyen a leendő párom, főleg azért, mert úgy tartom, mindenki a saját anyanyelvén tudja magát igazán kifejezni, és egy kapcsolatban elengedhetetlen a megfelelő kommunikáció. De sok ilyen párkapcsolat van, ahol az egyik fél magyar, a másik szlovák, úgyhogy sokaknak ez nem okoz problémát, én azonban nem tudnék elképzelni magam mellett hosszabb távon egy szlovák, vagy bármilyen más nemzetiségű férfit.

– Pedig a szlovák srácok olyan helyesek… :) És ha megtanulna a kedvedért magyarul?
Magyarul megtanulni évekbe telik, és nem kívánom senkinek, hogy megtanuljon csak miattam ezen a nehéz nyelven. De a válaszom még mindig ugyanaz – ha meg is tanul magyarul, attól még ugyanolyan idegen nyelv lenne neki, és akkor meg ő tudná magát nehezen kifejezni, nem olyan jól, mintha az anyanyelvén tenné.

– Jogos, amit mondasz, de azért azt fenntartom, hogy a szerelemnek a nyelv sem szabhat határt – legalábbis, szerintem. Pár évvel ezelőtt egy Erdélyben élő ismerősöm azt mondta, hogy “Erdélyben mocskos magyar, míg Magyarországon mocskos román vagyok”. Ez a mentalitás Szlovákiában is fellelhető?
Igen, ez ránk is vonatkozik. Bár nekem szerencsére eddig nem volt ilyenben részem, de többször hallottam már panaszkodni embereket, akik megsértődtek, hogy Budapesten leszlovákozták őket csak azért, mert Szlovákiából jöttek, noha ugyanolyan magyarok, mint bárki más. Az meg, hogy Pozsonyban lemagyaroznak, nem sértés, hanem az igazság, mert tényleg magyarok vagyunk. Csak egyesek néha tényleg sértésnek szánják.

– Elég nagy port kavart az Eva Rezesová eset – a határon túl milyenek a reakciók? Úgy vélem ez az eset csak mélyíti az ellentéteket.
Épp ellenkezőleg. Mikor megtörtént a baleset, a szlovákok nagyon bíztak a magyarokban, hogy végre sikerül lecsukniuk azt a nőt, aki Szlovákiában mindent épp bőrrel, következmények nélkül megúszott. Már annyira nem követem figyelemmel ezt az ügyet, de azt tudom, hogy az elején nagyon drukkoltak a magyaroknak, és sajnálták a magyar áldozatokat.

– Visszatérve az irodalmibb vonulathoz, magyar nyelvű könyvekhez mennyire nehéz hozzájutnod? Sikeres könyves bloggerként lételemed az olvasás.
Magyar nyelvű könyveket nálunk is lehet vásárolni, csak sajnos elég magas árakon. Tulajdonképpen az eredeti árhoz még hozzárakják a behozatali költséget is, így pár száz forinttal drágább szokott lenni. És nálunk azok az akciók sem érvényesek, amelyeket a könyvkiadók szoktak rendezni, azok is mind csak Magyarországra szólnak. Arról nem is beszélve, hogy általában minden új könyvre pár napot várni kell, tehát ha egy regény megjelenik kedden, az hozzánk csak később jut el (ez attól is függ, hogy mennyire van az adott könyvre igény, nyilván a híresebb könyveket igyekszenek minél hamarabb behozni, míg a kevésbé ismerteket lehet, hogy be sem hozzák, vagy hetekig kell rá várni). Így meg ugye nehéz elsők közt kritikát írni valamiről.

– Korábban azért blogoltál, hogy írásban is még jobban gyakorold a magyar nyelv használatát. A Lapozz Könyves Blog is eme szellemben született meg?
Mindig is szerettem blogolni, de mivel sose volt rendes ötletem, hogy milyen témáról írjak, ezért általában az eddigi blogjaim mindenről, de igazából semmiről sem szóltak. Nem is tartottak túl hosszú ideig, mert beleuntam az ötlethiányba, hogy miről is írjak az adott alkalommal. Aztán kitaláltam, hogy legyen egy könyves blogom, hiszen szeretek olvasni, és általában el szoktam felejteni a könyv befejezése után, hogy miről is szólt pontosan az adott történet, így jó lenne pár szót mindig írni róla, hogy legalább ilyen formában maradjon meg, ha a fejemre nem számíthatok. Az kicsit hátráltatott, hogy tudtam, rengetegen vezetnek ilyen blogot, és nem akartam az x. könyves blogger lenni, de végül beadtam a derekam, és nem bánom, mert nagyon élvezem a dolgot. Az meg külön öröm, hogy gyakorolhatom a magyar írást, ugyanis most az egyetem miatt csak szlovákul tanulok.

Köszönöm szépen, hogy időt szántál ránk.

1758 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



15 hozzászólás

  1. FELHÍVÁS: Ha te is szeretnél a Más/Kép rovatban elbeszélgetni velem egy interjú keretein belül, keress fel bátran :)

  2. Azt hiszem, hogy ez a cikk sokaknak sokat jelent. Én többet megtudtam ebből, amiről sejtelmem sem volt, vagy éppen nem foglalkoztam vele. Nekem soha nem volt azzal bajom, hogy ki, hol született, mindenki olyan nemzetiségű, amilyennek vallja magát. Én már jártam Erdélyben kétszer is, de ugyanolyan egy erdélyi családnál lakni, mintha itthon lennék, semmi különbség köztünk. Úgy érzem, hogy sok ember nincs tisztában azzal, hogy mit is jelent az anyanyelv és a nemzetiség.

    • Sajnos ez nekem is feltűnt, hogy sokan nincsenek vele tisztában, ezért is éreztem fontosnak, hogy a Más/Kép rovatban ez is helyet kapjon :)

  3. Érdekes cikk lett. Ez a téma szerintem is sokakat érdekel, hogy milyen lehet magyarként külföldön élni, főleg a környező országokban, ami régen még az anyaotthon volt. Sokan vannak itthon, akik le szlovákozzák/románozzák a külhoni magyarokat, amit én nagyon igazságtalannak tartok, hiszen nem az ő hibájuk, hogy a határokon kint rekedtek. Esetleg kérdezhetek én is egy-két dolgot Ági?
    1. Az állampolgári résznél írtad, hogy nem szeretnéd, ha elvennék tőled a szlovák állapolgárságodat. Miért?
    2. Ha egyszer összejönnél egy magyar fiúval, és Budapestre, vagy más magyarországi városba költöznétek, akkor letennéd a magyar állampolgár vizsgát? Ha igen, miért, ha nem akkor miért nem?
    3. Magyar gimnáziumban tanultál, ahol szlovák és magyar történelmed is volt. Mindig érdekelt egyvalami: egy teljesen szlovák iskolában honnan tanulják a magyar történelmet a gyerekek, hiszen, mondjuk ki – egyáltalán nem bántásként – egy húsz éves országnak nem akkora a történelme, amivel 4 évet meg lehet tölteni, és Szlovákia elég sokáig a Királyi Magyarország része volt. Illetve a nevek, szlovákositják őket?
    4. Az előző kérdéshez kapcsolódva; a szlovákok hogyan állnak hozzá ehhez a dologhoz, például egy szlovák történelem tanár, amikor ezt a részt tanítja, mennyire tud objektív maradni?
    5. A Szlovákiaban élő magyarokra is jellemző az a dolog, amit te is leírtál, hogy nem követik nyomon a szlovák műsorokat, könyveket, zenei életet. Miért nem, hiszen – lehet, hogy ez csak rám jellemző, de – ha én külföldön élnék, biztosan érdekelne az adott nép kulturális élete. (Bár lehet, hogy jobban belegondolva, ilyen helyzetbe, mint a tiéd, nem biztos.) Gondolom, azért szlovák híradót és időjárást néztek, nem?
    6. Miért nem magyar egyetemre jelentkeztél? Mivel Pozsonyba jársz egyetemre, és egy határmenti városban élsz, talán kollégista lehetsz, vagy egész nap ingázol. Miért nem próbáltad ki magadat egy magyar egyetemen?
    És egy kérdés Tibinek, már a névből tudtam, hogy kiről lesz szó, mert Ági is rendszeres olvasód. Viszont lehetséges lenne az, hogy a következő interjúk alanyaitól is kérdezzünk, és ők válaszoljanak nekünk itt a kommentároknál?

    • A következő alanyokat megkérem majd, hogy ha van kedvük/energiájuk, akkor reagáljanak a kérdéseitekre :)

  4. jó cikk, érdekes téma és nagyon aktuális is.. de ez nem csak szlovákiában van így, a románokkal ugyanez a helyzet. a barátom nagyszalontai és ha kimegyünk látogatóba magyarországi magyarként számomra hihetetlen és elképesztő dolgokat látok odakint.

  5. Sziasztok! Természetesen nyugodtan kérdezhettek, köszönöm mindenkinek, aki elolvasta.
    Ian, számok szerint válaszolok:
    1.Azért, mert Szlovákiában szeretnék élni a továbbiakban, ezért hatalmas gond lenne, ha nem lehetnék itt állampolgár- akár az egyetemen (ha jól tudom, akkor nem szlovák állampolgároknak nem ingyenes az oktatás), akár később a munkavállalásnál.
    2.Ha Magyarországra költöznék, magyarországi férjem lenne, akkor naná. Pontosan ugyanazért, mint amint az előbb mondtam (egyébként a mamám húgát egy magyarországi férfi vette el, 30 éve már ott lakik, a gyerekei is már mind magyar állampolgárok, azonban neki csak nem rég, pár éve adták meg a magyar állampolgárságot, és rendes vizsgát kellett tennie, noha azelőtt évekig ott élt, és a gyerekeit is Mo-n szülte)
    3. Bár nem jártam szlovák iskolába, de tudtommal ott is rendesen tanulnak a Nagy-Magyarországról, Mátyás királyról, a törökökről stb. Igen, a nevüket is szlovákosítják, ahogy mi magyarosítjuk a királyok, uralkodók stb. neveit
    4. No, erről fogalmam sincs :S Nem sok ismerősöm járt szlovák iskolába, de azért szerintem biztosan másképp állnak hozzá, mint mi, magyarok
    5. Hehe, nem nézek szlovák híradót sem :D Mindig a magyart szoktam, az időjárást is, ugyanis Győrtől lakom pár km-re, szóval a győri időjárást szoktam mindig figyelni. Egyébként legjobban így tudom magyarázni: gazdaságilag, jogilag Szlovákiához tartozom, viszont kulturálisan és nyelvileg Magyarországhoz. Egyszóval ismerem a szlovák kultúrát nagyjából, de a magyart követem figyelemmel és azt is szeretem, mert magyar vagyok.
    6. Azért nem mentem magyar egyetemre, mert itt szeretnék élni a továbbiakban, és a munkáltatók nem nagyon ismerik el a magyar diplomát, sokszor még akkor sem, ha különbözeti vizsgát teszünk. De sokan elmentek Bp-re egyetemre közülünk is, de ők ott is szeretnének maradni. Én azonban személyes okokból itt szeretnék maradni Csallóközben, szlovákiai magyarok közt.
    Remélem segítettem :)

    • Ági, köszönöm a válaszaid. :)
      Kérdezhetek még párat?
      1. Az iskolában az évnyitó/záró alkalmával a magyar vagy a szlovák himnusz ment?
      2. Szintén az iskolához kapcsolódóan, a szlovák nemzeti ünnepeket gondolom meg kellett ünnepelni, de a magyarokkal milyen tapasztalataid vannak? Illetve, ha kulturálisan Magyarországhoz vallod magad, akkor milyen egy szlovák nemzeti ünnep számodra?
      3. Miért Szlovákiában képzeled el a jövődet?
      4. A szlovák fiatalok mennyire “bélyegeznek meg” téged, amikor megtudják, hogy magyar vagy? Vagy ez inkább az idősebb generációnál érezhető? Volt már negatív tapasztalatod, vagy a családodban bárkinek ezzel kapcsolatban?
      5. Esetleg egy CEEPUS ösztöndíjjal nem szeretnél egy magyar egyetemen tanulni egy picit?
      Ugye nem baj, hogy ennyit kérdezek, de tényleg érdekel a dolog. :)

      • 1. ha jól emlékszem, régebben semmilyen himnusz nem ment, aztán pedig bevezették a szlovák himnuszt sajna
        2. szlovák ünnepeket nem tartjuk, csak azért jó, mert nem kell menni suliba/munkába. viszont a magyar ünnepeket igen, leginkább március 15-ét, akkor mindig ki szoktam menni a megemlékezésre, mégha nincs is nálunk munkaszüneti nap (vicces, hogy nekem a szlovák írásbeli érettségim pont március 15-re esett, de szerencsére előtte tartották a megemlékezést, ezért részt tudtam venni rajta)
        3. mert szeretek itt élni (ez az “itt” Csallóközt jelenti, Dunaszerdahely környékét, tehát nem Pozsonyt vagy más szlovák várost)
        4. az egyetemen a szlovák csoporttársaim meglepően jól fogadtak, pedig először még a nyelvvel is problémáim voltak, de nem mondtak egy rossz szót sem, ha hülyeséget mondtam véletlenül. de persze biztosan voltak olyanok, akik a hátam mögött megszólták, de többé-kevésbé mindenki nagyon befogadó
        5.nem ismerem ezt az ösztöndíjat :)

        örülök, h kérdezel, és hogy tényleg érdeklődsz ezek iránt :D

        • Nagyon érdekesek a válaszaid. (: Jó megtudni, hogy milyen egy kint élő magyar élete, éa hogy hogyan gondolkodik a dolgokról. (: Nekem van egy ismerősöm, aki onnan származik – tesóm lakótársa Pesten, de még nem kérdeztem ilyenekről, szóval Tibitől is jó ötlet volt, hogy megkrédezett téged (:

  6. Nagyon jól megválasztottad ezt a témát. Erdélyi magyarként megerősitem, hogy az “Erdélyben mocskos magyar, míg Magyarországon mocskos román vagyok” kijelentés mindent elmond az itt élők helyzetéről. Elsőéves egyetemista leszek, az általánost és a középiskolát én is magyarul végeztem el és a jövőm érdekében román tagozatra iratkoztam be – annak ellenére, hogy ez rengeteg bukóval és nehézséggel is jár – , a magyar egyetemeket/szakokat nagyon sok helyen nem fogadják el sem itt sem Magyarországon, hiszen ott teljesen más a rendszer. Véleményem szerint nagyon fontos az, hogy minél többen tudjanak a kisebbségben élő magyarok helyzetéről, hiszen így sokkal többre értekelhetik saját helyzetüket, ezért is köszi a cikket :)

    • Nagyon örülök neki, hogy tetszett az interjú. Én is fontosnak tartom, hogy az emberek megismerjék a külhoni magyarok emberek életét.

  7. Én is szlovákiai vagyok (viszont Budapestre járok egyetemre már 5. éve), de én úgy emlékszem, hogy suliban (általánosba és gimibe még Szlovákiában jártam) a szlovák és a magyar himnusz is ment. Vagyis gimiben talán nem, mert ott voltak szlovák tannyelvű osztályok is (de nem kéttannyelvű volt a gimi, ezt hangsúlyoznám), de általánosban tuti volt magyar himnusz is.
    Sok mindenben ugyanúgy gondolkodom, ahogy Ági:) Én sem szeretem pl. a Felvidék szót.
    Viszont meg kell védenem a szlovák történelmet: Szlovákia történelme – szlovák történelem. A kettő nem ugyanaz. Vagy akkor nincs pl. finn történelem egészen a 2. világháború végéig? A szlovákok sem (Cseh)szlovákia megalakulásakor nőttek ki, előtte is voltak történések, jelentős személyiségek, akik el akartak érni ezt-azt. Az meg, hogy szlovákosítják a magyar uralkodók neveit, teljesen normális, mi is ezt csináljuk.

Leave A Reply