Főoldal Oldal Körkérdés Körkérdés: Ti nem unjátok a könyvsorozatokat?

Körkérdés: Ti nem unjátok a könyvsorozatokat?

15
Oszd meg!

Mostanában egyre többször kapom magamat azon, hogy miközben olvasnivalót keresek, arra törekszem, hogy még véletlenül se válasszak olyan regényt, ami folytatásos. Utóbbi alól természetesen kivételt képeznek azok a könyvek, amiknek nem tudok ellenállni – lásd Obszidián vagy A Párválasztó, – de ettől függetlenül már kezdtem elérni arra a pontra, amikor megálljt akarok parancsolni a könyv-sorozatoknak. Vagyis, ha megálljt nem is, de jobb lenne kivárni, és egyben elolvasni a teljes szériát, mintsem hosszú-hosszú hónapokat (éveket) várni a folytatásra.

Lux series

Gondolom a legtöbben ismeritek az érzést, hogy befejezitek az első kötetet, és remegve várjátok a folytatást, ami csak nem akar jönni. Aztán meg, amikor már megjelent, és nem tudtok hozzájutni, na az a még idegölőbb kategória. A másik problémám a könyvsorozatokat az, hogy a legtöbbször drasztikusan tud süllyedni a minőség is. A Végzet Ereklyéi-széria például a harmadik részig guilty pleasure volt a számomra, a negyedik rész pedig már a lehető legmocskosabb guilty pleasure, bűnösebb élvezet, mint Honey Boo Boo a TLC-n. Más könyvsorozatoknál is észrevettem ezt, például Az éhezők viadala harmadik, vagy a Beautiful Creatures második kötetét nem találtam olyan kielégítőnek, mint az előzményeket, és akkor a Szent Johanna Gimi utolsó két részéről nem is beszélve. Szóval, ezek fényében mostanában igyekszem kerülni a könyvsorozatokat.

Természetesen vannak ám jó oldalai is annak, ha több részes egy könyv, például a Harry Potter mind a hét része maga volt a csoda, A Neveletlen Hercegnő Naplóját sem untam sehol, és a Gyűrűk ura trilógia sem lett volna ugyanaz, ha csak egy kötetben mesélik el Frodó és barátai kalandját. Mindazonáltal sok könyvnél érzem úgy, hogy az író csak azért ír, mert várják, nem pedig azért, mert lenne mit mondania. Éppen emiatt manapság már tényleg igyekszem olyan könyveket választani, aminek nemigazán lesz folytatása. Ha mégis megtetszene egy könyvsorozat, akkor mérlegelek. Mennyire tűnik megbízhatónak az író és a kiadó? Tényleg megéri nekem “idő előtt” belekezdenem? A Luxen-sorozat és A Párválasztónál például kivételt tettem, de a Delírium-szériánál kivártam, utóbbit pedig amint tudom elkezdem, hiszen mindhárom része megjelent már magyarul. Mert alapvetően megvan a könyvsorozatok szépsége, csak ne kellene annyit várni az új kötetekre. (És ne enne meg a fene, hogy megtudjam mi lesz Maxon és Ámerica Singer között? Ámerica hercegnő lesz? *-* Ó, Párválasztó kettőt akarok!)

the selection book series

Persze vannak olyan könyvsorozatok is, amikor a több kötet nem zavar, méghozzá akkor, ha egész jól le van zárva az adott rész, anélkül, hogy különösebb cliffhangert hagyna maga után. Napjainkból tökéletes példa erre a Szakítópróba, aminek ugye van folytatása, mégis, Bliss története az első rész végén tulajdonképpen lezáródott. Régebbről jó példa mondjuk A Neveletlen Hercegnő Naplója, mert ugye ott egyik rész végén sem volt cliffhanger (hm, talán csak a kilencesnél). Szóval, ha az összes könyvsorozat ilyen lenne, akkor kevésbé bánnám a több kötetet, bár, elég furán festett volna, ha A Párválasztót megpróbálta volna Kiera Cass lezárni az első kötet végén, egy icipici rést hagyva a folytatáshoz.

Mivel írok is – és nem csak olvasok, – így bennem másképp is felvetül a kérdés. Páran kérdeztétek, hogy akarnék-e írni trilógiát. A válaszom egyelőre az, hogy nem. Persze ez idővel változhat, hiszen tudom, hogy mennyien szeretik a trilógiákat – és ha jók, akkor ezzel én is így vagyok. Íróként azonban nagy kihívás megírni őket, és kell egy olyan ütős alapsztori, amit fel lehet húzni három kötetre. Húzós próbálkozás, egyszer talán kipróbálnám, de alapvetően a válaszom továbbra is ugyanaz: maradok a folytatás nélküli történeteknél – idővel aztán vagy váltok, vagy nem.

Most pedig Ti jöttök! Csak én igyekszem kerülni a könyvsorozatokat, vagy már ti is megálljt parancsolnátok a trendnek? Csak úgy kezdtek bele egy sorozatba, ha már az összes kötetet megjelent, vagy vannak olyanok, amiknek ti sem tudtok ellenállni?

3221 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

15 Hozzászólások

  1. Sokszor én is úgy vagyok vele, mikor meglátom, hogy egy új trilógiáról vagy négy, öt, X részes sorozatról van szó, hogy “jaj, ne már megint”. (Ráadásul előfordul, hogy – szerintem, és bocs minden rajongótól – indokolatlanul húzzák-nyújtják a történetet, khm, Twilight.) Miért nem lehet, egy szép, kerek könyvben elintézni a történetet? Vagy kettőben, ha épp annyira telik belőle – nagyon meglepődtem, hogy például Catherine Fisher leállt az Incarceron és a Sapphique után, és nem törődött a trilógia-lázzal. Elmesélte, amit akart, és kész. Ez szimpatikus.
    Ugyanakkor, ha igazolva látom azt, hogy valami érdemes volt a több részes kifejtésre, akkor jól viselem, és utólag nem is bánom a várakozást. (Nekem például Abercrombie-ra, vagy Rothfussra, Martinra vagy hogy magyar is legyen, Görgey Etelkára bármikor megéri.)
    A sorozatoknak viszont az az óriási előnye, hogy (tehetséges íróval) iszonyatosan komplex és izgalmas világokat lehet felépíteni és aztán bejárni bennük, olyan részletességgel és mélységben, amire egyetlen, rövidebb könyv nem képes – nem is baj persze -, és ennek is megvan a maga szépsége.

    • A világ felépítése és komplex bemutatása tényleg egy olyan pozitívum, amit az egykötetes regények nem tudnak megadni. A kérdés azonban az, hogy a világ bemutatásán túl fel tud-e mutatni mást is egy trilógia? A cselekmény legalább annyira fontos, legalábbis, szerintem. Akadnak ám pozitív és negatív példák is :/

  2. Ez pontosan annyira sorozatfüggő nálam is, mint amennyire Te írod.
    Nekem volt “hajdanvolt ifjúkoromban” :D egy 47 (!!) részes könyvsorozat is, amit imádtam (Jéghegyek népe!!!), de gyűlöltem minden napot, amikor nem hozta a postás a kötetet, és nem győztem helyezkedni, hogy akkor jön meg előbb az aktuális rész, ha megrendelem, vagy ha megveszem az újságosnál. Pedig könyv volt ez, nem újság, mondjuk ilyen kisebb alapú, átlag 240 oldalas, papírborításos, de itt aztán tényleg felépített komplex világ volt, nagyon szerethető karakterekkel és kalandokkal. Egy norvég írónő írta egy családról, amelynek történetét az 1500-as évek végétől 1960-ig követte kb.

    Akitől én rengeteg trilógiát olvasok, az Nora Roberts. És ha meglátom a nevét és a könyv fülszövegét, máris jó eséllyel olyan könyvet vagy trilógiát kapok, aminek a hangulata tuti tetszeni fog. Pedig ő is futószalagon gyártja a könyveket, és ha nagyon szigorúak vagyunk, van is, ami nagyon “egy kaptafára” megy tőle, de ha szeretem, akkor jöhet bármi, ami azon a kaptafán készült.

    Vavyan Fable Halkirálynő és Vis Major sorozatai újabb darabjának megjelenése olyan számomra, mintha karácsony lenne :) Pedig, ha ismét szigorú vagyok, az is kaptafa…

    És én nagyon szerettem az Alkonyatot is (pedig a filmet láttam előbb), és oké, az Újhold csalódás volt, de a Napfogyatkozásnak és a Hajnalhasadásnak minden egyes oldalát imádtam!

    Az Éhezők Viadalával kapcsolatban, bevallom, szkeptikus voltam. Azt tudtam, hogy az első rész tetszeni fog, és ez be is jött, ráadásul annyira, hogy a másodikat annak ellenére nem olvastam el közel egy évig, hogy a könyvesboltokban már megvolt. Annyira tartottam attól, hogy az első már nem lehet überelni, hogy csak akkor vágtam bele, amikor a blogot elindítottam. Aztán nekem a Futótűz hihetetlenül kellemes csalódás volt. Olyan sok váratlan és meglepő fordulat, csavar volt benne, hogy volt, hogy majdnem elfelejtettem leszállni, vagy felszállni a buszra, olyan elmélyülten olvastam :) És akkor a végén lévő cliffhangerről még nem is beszéltünk. Aztán a Kiválasztottnál a végére éreztem, hogy kifáradt a történet. Mondjuk nekem nagyon nyomasztó is, ráadásul sok olyan történés van benne (több kedvelt karakter halála), amivel nem tudtam azonosulni, szóval félek, hogy alakul a lelkesedésem a legutolsó filmre (a 3.-ban sok Gale lesz, az tartja bennem a lelket ;), de szeretném végigvinni az oldalt.

    De nekem is voltak olyan sorozatok, amiket nem tudtam folytatni.
    Ilyen volt a Shiver, aminek aztán mégsem tetszett a világ és pár karaktere, valamiért nem vettem meg Benina Boszorkányos könyvének folytatásait, pedig rossz nem volt az első, de a másodikból kitett részletek már nem tetszettek. Most a Delírium-trilógia első kötetével is harcolok.

    Szóval összefoglalva, ha jó egy könyv, ha szeretem a hangulatát, akkor bármennyi jöhet belőle. Az, hogy valami trilógia, vagy még több könyvből álló sorozat, önmagában nem zavar, viszont nem minden jön be, bármennyire is szeretném.

    De jó téma volt, jól esett kiírni magamból :)

  3. Sajnos én is eljutottam erre a pontra a sorozatok terén, de a legfőbb problémám ezzel, hogy szinte már nincsenek is önálló regények. Na jó, ez tudom túlzás, de a legtöbb szerző már eleve legalább 3 résszel számol (jobb esetben). Ezzel se lenne bajom alapból, mert ha jó a könyv én csak örülök a folytatásnak, de sokszor szembesülök azzal, hogy egy trilógia teljes tartalmát meg lehetne írni élvezhetően egy részben és nem kellenének bele az időhúzások (általában nyavalygás) csak azért, hogy meglegyen terjedelmileg a 3/x könyv.
    És pont ezért manapság megpróbálok olyan sorozatokat választani, aminek már megjelent az összes része, így nem áll fenn az az idegölő várakozás. De persze könyvmolyhoz híven sokszor elcsábulok sajna:)

    • Nagyon sok trilógiában felfedeztem azt, amit írtál. Konkrétan a Gyémántfiú második része teljesen feleslegesnek tűnt a szememben, pláne mert gyengébb volt, mint az első. Ezért sem vagyok már oda a trilógiákért :/

  4. Ohh Neveletlen hercegnő a mai napig az egyik kedvencem!! :) Emlékszem anyukám, hogy örült, hogy végre olvasok :) Aztán közben ott volt a Harry Potter. Engem ezek tettek igazán könyvfüggővé. Én olyan vagyok ha elkezdek egy sorozatot olvasni muszáj végigolvasnom, mert olyankor bűntudathoz hasonló érzés fog el de nem tudom miért. xD A Végzet ereklyéinek most olvasom az ötödik részét, és valahogy nekem még mindig nem unalmas. Sőt imádom. Persze vannak olyan sorozatok amiket halogatok, de a végére mindig kivégzem őket, előbb vagy utóbb. Viszont tényleg vannak idegőrlő pillanatok amikor olvasnád tovább de nem tudod, Bezzeg ha valami nem tetszik annyira, ott áll a polcodon a folytatás és csak rád vár. A párválasztóval jelenleg úgy vagyok, hogy ha lehetne betörnék egy könyvesboltba most azonnal, ha már megjelent volna a második kötet, de még semmi hivatalosat nem tudni.

  5. Nekem van olyan, hogy egy sorozatból csak az első rész van meg, mert a többi részére nem telik sajnos. :/ Pedig A szél neve trilógia többi része is jó lenne meg a Beautiful Creatures utolsó része… a többi az nem volt olyan érdekes, mint ez. Ja és egyedül a Harry Potternél voltam úgy, hogy tűkön ültem a követekző rész megjelenéséig. Anyáék alig bírtak velem. :D Hát aki 6 évesen kezdte el olvasni, annak már az élete részévé vállik :D De amugy én is általában jobban szeretem az egykönyves történeteket. (:

  6. Én kezdetekkor pont a könyvsorozatokat preferáltam jobban “annyira jó volt, még többet belőle” alapon, viszont minél több sorozatot elolvastam annál jobban ment el a kedvem tőlük. Becsúszott egy-egy rosszabb és így a kedv is alább hagyott viszont a kíváncsiság a történet végét illetően megmaradt. Ezért akarva akaratlanul is végigolvastam. Így meg már tényleg kételkedve indulok neki egy újabb sorozatnak. Az egyik jó példa a Topaz amit még az őskőkorszakban olvastam, de imádtam. A könyvek vége mindig rendesen le volt zárva, de mégis alig vártam a következő részt! :) Sőt ha lenne belőle folytatás még most is nekiállnék olvasni! :D Hasonló a Pretty Little Liars, bár ott a lelkesedés már korántsem akkora, de jó időtöltés őket olvasni -és nem utolsó szempont, hogy az angol szókincsem is gyarapszik még pár felesleges szóval/kifejezéssel-. Mint rossz példának én az Ötven árnyalat triológiát hoznám fel. Az első rész a SZÜRKE (hát ki ne olvasta volna el, hiszen akkora a hype) kifejezetten tetszett, sőt! Már vártam is a folytatást. Nemsokára kölcsön is kaptam az egyik barátomtól, de az már nagyon nyögvenyelős volt. Elolvastam 150-200 oldalt, majd félre is tettem, de aztán jött az “akkor is tudni akarom mi lesz a vége” löket és gyorsan nekiálltam olvasni, hogy végre a végére érjek. Sajnos elég kiszámítható a történet és már Ana és Christian szexuális élete se pezseg annyira. Minden alkalom UGYANÚGY kezdődik és végződik mint a többi, de ez már más téma és nem hiszem, hogy illene ide leírni. :DD A harmadikra még mindig nem kerítettem sort, pedig már nagyon leakarom zárni. Talán elkéne olvasnom az utolsó oldalt és kész…:D

    • Használd a molyt, vagy olvass el kritikákat (elég sok olyan kritika van, ahol leírják elejétől a végéig a cselekményt). Néha nekem is van/volt olyan, hogy nem akaródzott befejezni a könyvet, de kíváncsi voltam, így elolvastam az utolsó 5-10 oldalt, és a molyon tájékozódtam. Ilyen volt például a Mennyi időnk van Katona Andrétól. Kíváncsi voltam, hogy végződik, de nem volt erőm véggolvasni.

      Az angolul olvasásnak kétségkívül vannak előnyei, különösen egy olyan sok kötetes könyvnél, mint a PLL, mert hasonló stílusban íródnak.

  7. Én jobban szeretem a könyvsorozatokat, mint az önálló könyveket, főleg a trilógiákat, ahol az 1. részben kapunk egy felvezetést, ismertetést, a 2. részben kibontakoznak az események, a 3. részben pedig jön a lezárás, és szerintem így kerek egy jó sztori. :)

    Ez nem teljesen témában vágó kérdés lesz, de A végzet ereklyéi sorozatban a 3. résszel, az Üvegvárossal, mennyire zárta le az írónő a történetet? Rendes lezárást kapott, vagy azért maradtak megválaszolatlan kérdések? Csak azért kérdezem, mert megvettem az első 3 kötetet a sorozatból, jelenleg a Csontváros felénél járok, és nem terveztem eddig, hogy megvegyem a további köteteket, mert azokról nem hallottam túl jó dolgokat. Előre is köszi a választ! :)

    • Hű, de rég olvastam már A végzet ereklyéit – de nekem úgy rémlik, hogy van némi lezárás, de emellett az utolsó oldalakon megnyitja a folytatás útját. Ha még akkor is tetszeni fog, de nem akarod megvenni a négyest, szerintem kölcsönözd ki a könyvtárból :)

  8. Érdekes kérdés, mert nekem valahogy mindegyikhez van érvem és ellenérvem. Manapság mondjuk szerintem tényleg túl sok sorozat van. Például olvastam a Fallent az is csak felvezetés volt, meg is látszott a könyvön. Mondjuk csak a vége volt jó. Csak azért nem szeretem, mert vminek kiderül, hogy van első része, akkor meg vadásznom kell a folytatásra. A Neveletlen hercegnő naplója egy jó ellenpélda, mert azt össze-visszaolvastam a 4.-kel kezdtem, aztán a 8., majd a 7., 6., 9. 3., 10., 1., 2. Mondjuk annál nem volt zavaró. Én hajlamos vagyok arra, hogy egy sorozat folytatását vegyem ki, így jártam a Hívószám 1-800-al, aminek az ötödik részét olvastam el. Magyarán ami belefér egy könyvbe, azt ne húzzák tovább pl. Twilight, Fallen.

  9. Anno a Harry Potter köteteknél majd szétvetett az ideg, hogy mi fog történni a sorozattal, mi lesz az utolsó részben. Igazából felnőttként már okosabb vagyok és nem futok bele sorozatokba. Egynél történt ilyen a Fekete tőr testvérisége, ahol a 3 részt egyben megvettem olcsón aztán az elsőt sem bírtam végigolvasni és el kell ajándékozzam ezeket. Twilightot vártam még sorozatban, de mire észbe kaptam és nekikezdtem addigra csak az utolsó részt kellett kivárni, és addig is telt az idő, míg olvastam a többit. A Szent Johanna Giminél az utolsó megjelenésekor kapcsolódban be, így nem kellett várnom a megjelenésekig, bár Leiner Laura félévenként írta meg a könyveket, de ahogy láttam a rajongók így is alig bírták kivárni.

    Most én is a Párválasztóra vagyok ráállva és majd ha egyszer lesz kedvem folytatom a True Blood sorozatot (bár ezzel vannak kétségeim) és megveszem az összes Jo Nesbo könyvet, mert azok tuti le fognak kötni. Más nincs amibe így beleugranék hirtelen, a disztópikus könyvekre még nem vitt rá a lélek, de nem sok választ el :D De akkor tudom, hogy nem lesz megállás és Veronica Roth, meg Suzanne Collinson fogok vergődni hónapokig.

  10. Csak megjegyzésnek: a Gyűrűk ura trilógia csak pénzügyi okokból lett trilógia. Tolkien egy könyvként akarta kiadatni :)

  11. Ez egy nagyon jó téma… Mostanában ért el az a hullám, hogy rosszul vagyok, ha meglátom egy könyv borítóján, hogy 1. rész, 2. rész stb… Egyszerűen már nagyon unom, hogy elkezdek egy könyvet, mert nagyon tetszene a téma, de a végén rájövök, hogy basszus ennek tuti lesz folytatása és még mire megjelenik magyarul, az egy egész örökkévalóság…. :S:S Minek adnak ki egy sorozatot, ha mondjuk a folytatására még évekig kell esetleg várni.??? Sajnos az én angoltudásom 0 úgyhogy meg vagyok lőve meg kell várnom a magyar kiadók gyors tempóját :D:D Mostanában próbálok olyan könyveket keresni aminek vagy megjelent az összes része vagy 1000 % hogy, nem lesz folytatása a közeljövőben:):)

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here