close
Könyvkritika

Könyvkritika: Sophie Hannah – Idegen arcocska

Idegen_arcocskaSosem olvastam még így könyvet, mint ahogy az Idegen arcsocskát. Magamat is megleptem vele, de igazából működött. A leírás alapján tök érdekes regénynek tűnt, szóval úgy voltam vele, hogy megér egy próbát. Amikor kézbe vettem, meglepetten konstatáltam a regény szerkezetét. Az egyikben fejezetben jelen idejű e/1-ben narrál az anya, akinek kicserélték a gyerekét, a másikban pedig Simon-közeli e/3-ban bepillantást nyerünk abba a rendőrségi nyomozásba, amiben a hősnő, Alice férjének, Davidnek a korábbi felesége, Laura halálának az ügyében nyomoznak. A két szál természetesen a végére szépen összeért, de elképzelhetitek, hogy mennyi kedvem volt – pont nekem, – nyomozásról olvasni minden második fejezetben.

Szóval, gondoltam egy merészet. Csak a regény minden második fejezetet olvastam el, azokat, amiben Alife Fancourt volt a középpontban, hiszen eleve miatta akartam elolvasni a könyvet. Mint mondtam, az alaptörténet zseniális! Alice – akinek a szülei meghaltak, – szomorúan és magányosan él, amíg meg nem ismeri Davidet, a gazdag vállalkozót, aki még mindig a zsarnoki anyjával, Vivienne-nel él egy angol kúrián. Alice hozzámegy a férfihez, teherbe esik, és kislányt szül. Egy nap hazamegy az Egészséges Életmód Klubból, és döbbenten tapasztalja, hogy a bölcsőben fekvő gyermek nem a kislánya, Florence, hanem egy másik baba. Senki sem hiszi el neki, hogy a lányát elrabolták, még a rendőrség sem… Ez annyira izgi volt!

Az, ahogy Alice narrálta e/1-ben, hogy az nem az ő lánya, és az a mérhetetlen fájdalom, ami a sorok között megszületett, nos, az félelmetesen jó volt. Kifejezetten tetszettek azok a részek a könyv közepén, amikor Davidből kitört a vadállat, és meglehetősen bunkón viselkedett Alice-szal szemben. Annyira sajnáltam a nőt, de emellett csodáltam a lelki erejét, a bátorságát és a kitartását is. Szóval, maga a regény azon részlete, amiben Alice volt a középpontban, nagyon megfogott. A másik szál, a nyomozás Laura halála után természetesen teljesen hidegen hagyott, így azokba csak bele-bele olvasgattam, pár sort a dialógusokból, de nekem annyi is bőven elég volt, hiszen engem a könyv az anya miatt érdekelt, akinek senki nem hiszi el, hogy elcserélték a gyermekét. Az a szál kifejezetten tetszett. Spoilersen folytatom!

Nem szoktam könyvkritikában spoilereket lelőni, de most meg kell tegyem, mert a regény vége nagyon kiborított. Kiderült ugyanis, hogy Alice végig tudta, hogy Picur az Florence és nem történt semmilyen gyerek-rablás. Egyszerűen azért találta ki mindezt, hogy a rendőrség teljes erővel elkezdjen nyomozni, és rájöjjenek arra, amire ő már régen: hogy Vivienne ölte meg Laurát. Ez valahol szép és jó, de mivel végig olyan hihetően narrálta Alice azt, hogy eltűnt a baba, az egész könyvet hülyévé varázsolták ezzel. Szóval, a könyv vége engem nagyon felháborított, ezek után alaposan meggondolom, hogy a kezembe vegyek-e még Sophie Hannah regényt. Nem is értem, hogy miért kellett így lezárni ezt a könyvet, hiszen még a végén is annyira izgi volt, ahogy Vivienne üldözte Alice-t, de ez, hogy Alice végig hazudott, kiverte nálam a biztosítékot. Oké, nem véletlenül pszciho-thriller a műfaj elnevezése, de könyörgöm, nekem ez már túl pszcihó volt, mármint, az utolsó két fejezet. A többi viszont tetszett – mármint az, ahol Alice állt a középpontban.

Értékelés: ??/10
Nem tudnék releváns értékelési számot nyújtani erről a könyvről, hiszen kvázi csak a történet egyik szeletét/részletét olvastam el. Itt is azt tudom mondani, mint Lakatos Levente Bomlásának az esetében: ha valaki szereti azokat a thrillereket, ahol a rendőrségi nyomozásról pontos leírást kap, ha érdekli, hogy ki és miért ölt, illetve, hogy milyen drámákat élhet meg egy nő, akkor az Idegen arcocska mindenképp tetszeni fog neki. Mindent összevetve azok a részek, amikor Alice harcolt azért, hogy “megkeressék” a lányát, a sok megaláztatás, fájdalom és így tovább olyan szépen le volt írva, így mondhatom azt, hogy nem bántam meg az elolvasását. Még az összecsapott vég miatt sem.

2249 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Tags : Kossuth Kiadó

7 hozzászólás

  1. Imádom, hogy egyre több könyvkritikát írsz :)

    Viszont:
    “Az egyikben jelen idejű e/1-ben narrál az anya, akinek kicserélték a gyerekét, a másikban pedig Simon-közeli e/3-ban bepillantást nyerünk abba a rendőrségi nyomozásba…”
    Ebből a mondatból nem hiányzik a fejezet szó?
    Csak mert nekem elég lassan esett le, miről van szó, talán csak amikor jelezted, hogy minden második fejezetet olvastál el.

    Másrészt:
    Azon filóztam, hogy más könyves/filmes kritikákat író oldalon is látom ezt a pontozást. Ezt miért nyomjátok? Mert az, hogy mit érzel egy könyvvel kapcsolatban, az szubjektív. Nyilván az ember meg tudja mondani, mi tetszett, vagy mi nem, és ezek a dolgok egyénenként változnak. Amikor viszont értékel az ember, ezeket a szubjektív érzéseket akarja számosítani. Ami viszont egy objektív dolog.
    Értem én, hogy valami összérzést próbálnál/próbálnátok ezzel tükrözni, de valahogy nekem nem jutna eszembe :)

    1. Lesz ám még több is, örülök, hogy szeretitek őket :)

      A fejezet szó valóban kimaradt, de most beleírtam, úgy jobban értelmezhetőbb a részlet.

      A pontozás? Jó kérdés, mert már a blog megnyitása óta azt csinálom, és nekem automatikusan jött. Szerintem jó dolog számban (egy értékben) kifejezni azt, amiről a kritikában hosszan értekezek szövegben. Tény, hogy az objektív és a szubjektív dolgok ezáltal ütköznek, de mégis, a legtöbb olvasó igényli – én is, – hogy számosítva legyen a “szöveg” :) Off: sokszor egy blogon csak rákeresek, hogy 5/5 vagy 10/10, és így szoktam rátalálni néhány jó könyvre :)

  2. Hát most kicsit elbizonytalanítottál, mert én meg akartam rendelni mivel tetszett a sztori és az osztálytársam is olvasta és neki nagyon bejött, bár akkor még az elején járt. Szóval most nem tudom…

    1. Ha szereted azokat a könyveket, ahol izgalmas módon le van vezetve egy nyomozás, emellett pedig kíváncsi vagy egy anya fájdalmára, akinek eltűnt a gyermeke, akkor kétségkívül tetszeni fog neked ez a pszcihológiai dráma. Amit javasolni tudok, hogy a könyvesboltban lapozz bele, olvass el ott olyan 3-5 oldalt, ennyiből so-so le tudod szűrni azt, hogy érdekel-e téged a regény.

    1. Nyugodtan olvassatok bele a könyvekbe a könyvesboltokban, hiszen nem mindegy, hogy mit vesztek meg. Ha netán az eladó fintorogna emiatt, sétáljatok ki bátran a boltból, van még egy tucat, ahol örömmel fogadják a potenciális vásárlókat :)

  3. Egy könyv, amitől igazi lúzernek éreztem magam.
    Körülbelül olyan megfontolásból, olyan érzésektől motiválva kezdtem bele, mint Te.
    A végén azonban tényleg egy totális hülyének éreztem magam. Mert egyáltalán nem tudtam bejósolni, hogy ez lesz. Sajnáltam az anyukát, áldozatnak gondoltam (relatíve az is), akit megfosztanak valami számomra érthetetlen okból a saját szülöttjétől.
    Haragudtam, mert okéoké, hogy az anyósa konkrétan egy szörnyeteg, de… szóval, a saját gyerekét eszközként felhasználni arra, hogy a családi viszonyokat, a múltbéli rejtélyeket felderítse!
    Valamilyen szinten kattantnak titulálom az anyát.
    A végén pedig haragudtam rá. S erre nem mentség az igazság keresése, mert talán nem az ő dolga lett volna. Illetve, nem EZ lett volna a dolga.

Leave a Response