Harry Potter és csodálatos világa a Filmekben

16

Nem kezdek bele annak az elemzésébe (ismét), hogy milyen sokat jelent számomra a Harry Potter könyvsorozat, arról viszont annál inkább fogok nektek mesélni, hogy miként láttam azt a nyolc filmet, amit a regényekből elkészítettek. Hosszú lesz ez a kritika, készüljetek fel lélekben. Először is, röviden egy mondatban megindoklom a post címét. Sajnos sok olyan könyvfeldolgozás van, amiknél a vászonra kerülés esetén valahol elveszik a lényeg. Tudjátok mire gondolok, ugye? Kimaradnak a fontos részletek, átírják az egészet és rá sem ismersz a könyvre. Ami a Harry Potter filmeket illeti, bátran állíthatom: megütötték azt a szintet, amit a könyvek miatt elvártam tőle.

Harry Potter filmek

Természetesen az összes részben voltak apróbb-nagyobb változtatások, kihagytak egy csomó momentumot, mint a szellemek futamát, a házimanó felszabadítási kezdeményezést vagy Neville Longbottom jelentőségét. Utóbbi kifejezetten fájó pont, mert tényleg sokat adott hozzá Harry karakteréhez Neville tragédiája. Mindez azonban nem jelenti – legalábbis az én szememben, – hogy a Harry Potter filmek ne adták volna vissza a könyv jellegét. Így is több, mint két órás volt az összes film, és bármennyire is szerették volna az alkotók, egyszerűen az időkeretbe több már nem fért volna bele. Ha valaki egy száz százalékos könyvfeldolgozást várt, az minden bizonnyal csalódott a filmek láttán. Én csak azt szerettem volna, ha a vásznon legalább olyan minőségben jelenik meg J. K. Rowling varázslatos világa, ahogy a regényekben – úgy érzem, hogy az utóbbit megkaptam. Ettől többet nem is várok.

Harry Potter Neville

Mindenesetre azt nem tagadom, hogy voltak olyan “kimaradások” a filmekben, amik miatt fájt a szívem. A hetedik kötetben például kifejezetten szerettem azt a részletet, amikor maga Voldemort is csatába szállt a Roxfortban. Az, ahogy McGalagony és még két másik felnőtt együtt sem bírt el Voldemorttal, egy olyan jó részlet volt a könyvben, amit annak idején legalább háromszor visszaolvastam. Sajnáltam még azt is, hogy egy csomó bűbáj nevét nem mondták ki hangosan harc közben, továbbá szintén az utolsó részben, Bellatrix és Wesley-mama harca sokkal jobb volt leírva, mint megfilmesítve. Szóval, én tényleg megértem azokat, akik csalódottak voltak a filmekben, mindazonáltal csak saját magamat tudom ismételni: ettől jobban nem hiszem, hogy meg tudták volna csinálni ezeket a filmeket.

Harry Potter 03

Az elmúlt napokban a legelső filmtől néztem meg az összeset, az élmény így még mindig nagyon friss. Olyan jó volt újra látni a sorozatot, azt, ahogy a gyerekek részről-részre felnőnek, és eleve annak a csodálatos világnak a vásznon való kiteljesülését. Ha egymás után nézitek a filmeket, akkor egyértelműen látszik, hogyan változott meg evolúciójában az egész. Egyre sötétebb és baljósabb lett, és egyre inkább lehetett érezni azt, hogy Harryt már a Roxfort és Dumbledore sem védheti meg örökké, a végső harc pedig elkerülhetetlen. Ezt már a második résztől éreztem, és ez a feeling valahogy jobbá, eredetibbé varázsolta az egészet, az én szememben legalábbis mindenféleképp.  Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a legtöbb film olyan sötét jelenetekkel volt tele. Itt a képet értem, rengeteg volt az éjszakai – sötét helyeken játszódó jelenet, azokat pedig nem nagyon szeretem, mert sokszor nem tudom teljes mértékben kivenni azt, hogy mi folyik a képernyőn. Szerencsére itt volt annyi előnyöm, hogy a könyvek ismeretében tudtam, mi történik, de mindettől függetlenül jobban szerettem volna, ha több fáklya ég azokban a tartókban.

The Battle of Hogwarts

Ami a vizuális és egyéb effekteket illeti, én úgy érzem, hogy a kreátorok itt is kihozták magukból a maximumot. Nagyon látványosak voltak a varázslatok képi effektjei, a kedvenceim a patrónusok voltak (kiáltsd velem: expecto patrónum! :), annyira ügyesen meganimálták őket. De mindezeken túl az a hihetetlen részletgazdagságot ami ebben a filmben megjelent, azt csak dicsőíteni tudom. Tényleg úgy éreztem, hogy mindaz, amit a fejemben láttam olvasás közben, tökéletesen oda lett varázsolva a képernyőmre, az ilyet pedig abszolút tudom díjazni. Hiszem azt, hogy a film élmény nem lett volna ugyanaz, ha nincsenek olyan király aláfestő zenék belevágva. Ebben is nagyot alkotott ám a produkció, némelyik instrumenális szerzeménytől szó szerint kivert a víz, és akárhányszor meghallottam őket, elérték a kívánt hatást.

Harry Potter 01

Ó, a színészek. Emma, Rupert és Daniel tényleg a szemünk előtt nőttek fel, és nem csak kis helyesek lettek, hanem szépen-lassan a tehetségükről is színt vallottak. Az utolsó részben például, amikor Harry realizálja, hogy “nem élhet az egyik, míg él a másik“, és ez pontosan mit jelent. Szóval, abban a jelenetben Radcliffe valami eszméletlen jót alakított, szóval innen is jár a virtuális pacsi a castingosnak, aki a gyerek Danielben meglátta a nagyságot. Természetesen a nagy öregek vitték a prímet, a legnagyobb kedvencem kétségkívül Maggie Smith volt. A néni előnnyel érkezett, Minerva McGalagony már a könyvben is nagy kedvenc volt, de a filmben olyan gyönyörűen alkották meg a jeleneteit, és olyan beszólásokat toltak alá, hogy egyértelműen ő lett a kedvencem. Ó, és mielőtt elfelejtem: magyarul néztem meg az összes részt, a filmek szinkronja pedig nagyon minőségi lett. Nem csak a hangok, hanem minden más tekintetében kiváló lett az egész, a régi idők filmjeire emlékeztetett, amikor még minden magyar szinkronnal ellátott produktum maga volt a kőkemény zsenialitás.

Harry Potter Maggie Smith

Ha elkezdenék a történet zsenialitásáról mesélni, akkor úgy érzem, hogy itt ülnék holnap reggelig. Ehelyett felajánlok egy alkut, aztán meglátjuk mennyire jön be nektek. Mit szólnátok ahhoz, ha (maximum) 2-3 éven belül, elkezdeném újraolvasni a könyveket, és minden egyes részről lenne kritika az oldalon? Most még nem akarom bevállalni, mert nagyon erős a film-élmény, de idővel úgy is szerettem volna újraolvasni a könyveket, szóval a történetet majd akkor elemzem. Most szántam volna rá egy-két bekezdést, úgy viszont lesz hét különálló kritika, szóval úgy érzem jobban járunk úgy, mert a Harry Potter történetének a zsenialitása többet érdemel, mint két-három bekezdést. Benne vagytok?

Harry Potter 04

Pár napja volt egy szavazás egy oldalon, amikor a kedvenc Harry Potter részetekről faggattalak titeket. A szavazáson kiütéssel győzött “Az azkabani fogoly”. Akkor megígértem nektek, hogy színt vallok a saját kedvenceimről is. Könyvben nekem is a harmadik volt a favorit, mert olyan hangulatosan festették le az egész szituációt. Ami a filmeket illeti, ott kétségkívül a Halál ereklyéi második fele vitte nálam a pálmát. Tegnap este néztem meg azt a részt, de ma újra meg kellett, hogy tegyem, igaz, csak az utolsó egy órát. Korábban viszont nem nagyon fordult velem elő ilyen, de olyan zseniálisan csinálták meg a lezáró szakaszt, hogy újra látnom kellett a kritika megírása előtt.

Harry Potter 06

Egy ideig még tart a nyár, szóval csak azt tudom nektek javasolni, ha nem tudjátok mit daráljatok az utolsó napokban, akkor ajánlom a Harry Potter filmeket – avagy a könyvek újraolvasását, mert nem fogtok csalódni. Ami pedig a könyveket illeti, 2-3 éven belül lesz minden kötetről külön kritika, de ki tudja, talán hamarabb is, mint gondolnám. Úgyis rég olvastam már a könyveket. Szóval, legyünk résen :)

Harry Potter 05

5171 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



16 hozzászólás

  1. Nee, csak ezt neee….. :D most kedvet adtál, hogy újranézzem. :D
    Mai napig emlékszem hogy is kezdtem el olvasni. Általános iskolába jártam és az egyik lány osztálytársam ajánlotta az első kötetet, hogy érdemes elolvasni, mert neki nagyon tetszik, de még nem ért a végére. Akkor voltam épp ötödikes, egy családi tragédián túl. A lány odaadta a könyvet, hogy olvassak bele, hátha megtetszik, vonakodva de elfogadtam. (én meg az olvasás?ősi ellenségek voltunk akkoriban). Meg kell mondjam az első 30 oldal után csak úgy faltam volna tovább. Nem tudom miért és hogy, de teljesen elvarázsolt és szinte magamelőtt láttam “filmként” pörögni az eseményeket olvasás közben. Nem kell sok és megvettem a könyvet, utána a többit is szépen sorjában. (volt amit megjelenés napján – az 5-6-7.et könyvet). Sokat köszönhetek az írónőnek is és a sorozatnak is. Egyrészt megszerettette velem az olvasást (ami elég nagy szó nálam), kikapcsolt teljesen, magába szippantott és főleg elfelejtette velem ami történt a családban.
    A filmekre rátérve, az első részt a még létező bajai moziban néztem meg, csúnyán megvágták (ejnye… :D ), már akkor feltünt hogy kicsit más lesz mint amit olvastam, de nagyon tetszett akkor is. A 2-at még moziban láttam, a 3-at sajnos elszalasztottam, az DVD-n lett meg, a 4-et szintúgy moziban néztem, ahogy az 5 és a 6-at is. Az utolsó kettő pedig szintén DVD lett. :) A szereplők a szívemhez nőttek nagyon, és sajnáltam az utolsó résznél hogy vége, szívesen néztem volna tovább…
    Eddigi életem két olyan könyvsorozat volt, ami hatással volt az életemre. Az egyik fő az a Harry Potter, a másik pedig a Percy Jackson. A kettő az amit soha nem fogok felejteni és mindkettőt imádom könyvként, filmként is. :)
    Köszönöm a kritikát és megyek is nézni a filmet, utána meg nekiállok olvasni, nagyon rég olvastam már Potter kalandját. :)
    Bocsi, ha kicsit hosszúra sikeredett az írás, de nagyon előjöttek az emlékek a cikket olvasva. :)

    • Én szeretem a hosszú kommenteket, de tényleg :) Szerintem kezdj bele, biztos visszahozzák a régi (jó) emlékeidet.

  2. Fuh nekem a HP egykor nagyon az életem volt, imádtam, volt Emmas oldalam és akkor (tíz éve :D ) az volt anno a legjobb, pedig igen kis egyszerű volt, írtam fanfictionöket amit nagyon szerettek az emberek, két jó barátnőmat is emiatt ismertem meg akikkel még most is tartom ak a kapcsolatot (sőt, múlt hétvégén voltam az egyiknél Pesten hétvégén és a másikkal is taliztunk) szóval elég sok mindent köszönhetek a HP-nek. Még eredeti Tom Felton autogramom is van XD (ami miatt anno nagyon odavoltam : D). Szóval tényleg egy olyan korszak volt, amit nagyon-nagyon szerettem. Én múlt nyáron olvastam végig tízedszerre kb a könyveket, vagyis az elsőket, mert az 5-6-7-et kevesebbszer olvastam. Az 5-6 szerintem az, amit legkevésbé szeretek amúgy is.

    Filmekről annyit, hogy én nekem az első kettő nagyon tetszik (igaz, szívesebben nézem őket nagyobbként), de mivel azok kb 300 oldalas könyvek és azokból készült a leghosszabb (v majdnem) film, ezért szerintem azok nagyon jól ki vanank dolgozva, az első film majdnem két és fél órás, vmelyik későbbi meg alig több mint két óra. Párszor ez fájó pont volt, mert míg sokan szeretik az azkabani fogolyt, szerintem az az egyik legrosszabbul sikerült film, persze ehhez az is hozzájárul, hogy hány rendező csinálta a filmet, de Alfonso Cuaron szerintem mellé fogott… kérdeztem nlé

    • hopsz véletlen elküldtem, de azth ittem már hogy eltűnt az egész úgyhogy még mindig jobb így …

      szóval kérdeztem néhány ismerősömet a filmrő, hogy ez az leesett-e nekik, vagy értették – e az öszefüggéseket, hát nagyon felemás dolgokat kaptam… szerintem a hármas kicsit kusza volt… nah de mindegy. A színészeket nagyon szeretem és a filmeket is, mert tényleg a látvány amit elénk tárnak, az hihetetlen egyszerűen…. Az utolsó film premierjét a Traffalgar téren élőben néztem két órán át a neten és a beszédeknél is nagyon sírtam.

      Utálom, amikor emberek, akik nem is olvasták a könyvet (esetleg láttak a filmet, de inkább azt se) leszólják, így meg úgy, hogy gyerekmese stb, mikor a negyediktől már folyik a vér, meg kínoznak/ölnek embereket stb és még sorolni lehetne, szóval nagyon ideges tudok lenni, amikor úgy beszélnek vele, hogy azt se tudják imről van szó…. Még angoluol is megvettem a könyveket, bár csak az elsőt olvastam el, el kéne at öbbit is … anno mindennek/mindenkinek tudtam az angol nevét is, huuuh annyira benne voltam a témában régebben, hogy az hihetetlen… de HP az örök : )

  3. Életem kedvenc filmsorozata volt, és az is marad, sosem unatkoztam egyetlen részen sem.
    Amellett, hogy sok benne a sötétség, tényleg a feltétel nélküli barátság az egyik mozgatórugója a filmnek szerintem.

  4. Én valahogy még mindig azok közé a fanatikus álmodozók közé tartozom, akik reménykednek abban, hogy csak elkeveredett valahova a roxforti levelük, pedig pár éve már nem vagyok 11 éves.
    Azt hiszem, hogy a Harry Potter az egyik legnagyobb könyv- illetve filmélményem, mert nem csak hogy láttam őket felnőni, de én is (nagyjából) velük együtt nőttem fel. Sajnálom, hogy vége lett a sorozatnak. Nagyon.
    Tetszett a cikk, azt hiszem, hogy elő is keresem az első filmet : )

  5. Olyan jó látni, hogy ilyen sokatoknak volt fontos az életében a Harry Potter. Ó, és igen, én is várom a roxforti levelem – okíthatok még mugliismeretet is :)

    • Én már Roxfortos vagyok! ;) Te még nem? Nem ismered a pottermore.com-ot??
      Ui.: megkaptad az aug. 12-edikei levelemet? (Írtad, hogy nem válaszolsz hamar, csak mivel már volt olyan, hogy nem kaptad meg az emailomat, félek,)

  6. Én úgy gondolom, hogy a mai 18-24 évesek ezen nőttek fel. Persze sokan vannak, akik ezen a korosztályon kívül is szeretik, de én pl. azt hiszem 6 éves voltam, amikor az első film megelent és moziban néztük meg, bár nem nagyon akartak beengedni, mégis sikerült bejutnom és élveznem a filmet. Bár sokan nem emlékszenek a gyerekkorukra én sem nagyon, de arra igen, hogy 6 évesen, hogy élveztem az első részt. A nővérem 24 éves, egyidősek Daniellel, ő még jobban bele tudta élni magát. Ettől függetlenül én is imádom a Harry Pottert és minden korosztálynak kell egy film, amin fel tud nőni és itt nem az Alkonyatra értem, bár a mostani fiatalok azon nőttek fel, azt hiszem a HP-ben több a tanulság is. Meg kell, hogy mondjam, anyu pl. nem szeret velünk filmet nézni, de mindig, amikor ismételték valamelyik filmet, mi is végignéztük a tv-ben és anyunak is meg kellett néznie. Még ő is emlékszik rá. Oké, nem a kedvence, de ő sem mondta, hogy ez nem jó, tehát azt kell, hogy mondjam minden korosztálynak megfelelő, de én nem tudtam volna elképzelni a gyerekkoromat a Hp filmek nélkül. Sok-sok űrt kitöltött és bár hosszúak voltak a filmek, mégis végignéztem őket egy helyben ülve, ami nálam már csoda. Bár kimaradt nálad az értékelés olyan szinten, hogy nem adtál rá pontot, de úgy gondolom, ezeket nem lehet, így értékelni. Persze biztos 10-t adna mindenki, aki szereti, aki meg nem, azoknak a többsége nem is látta, de tényleg nem lehet egy kalap alá venni az összes filmet, még egyesével sem lehet értékelni, mert ezek olyan korszakalkotó filmek, amiket nem lehet csak úgy lepontozni.
    Máig a kedven filmem és örülök, hogy ezzel együtt nőhettem fel. Sajnálom, hogy vége, de méltó lezárása volt én úgy gondolom. :)

    • Van, hogy felesleges pontszámban értékelni, mert a sorok önmagukért beszélnek, itt direkt emiatt maradt ki. Azzal nagyon egyetértek, hogy mindig vannak ilyen “felnövős” filmek, és én a szerencsés generációba tartozom, amiért az enyém a HP lehetett. Persze, ma is sok fiatal olvassa/szereti a HP-t, az Alkonyat meg… No comment :D

      • Ma is vannak az igaz, de ők nem izgulhatták végig azokat az éveket és hónapokat, amíg vártuk az új részeket. Én is szerencsés vagyok és tényleg nem tudom milyen lett volna ezen filmek nélkül. :D

  7. Én most pont azt csinálom amit te tervezel, habár nem újraolvasom a könyveket, hanem most olvasom először. Tudom, nagyon gáz, hogy még nem olvastam őket, de nekem valahogy kimaradt. Nem tudom miért, pedig imádtam olvasni már akkor is. A filmeket meg eredetiben, felirat nélkül nézem, hogy legyen egy kis változatosság kihívás. (aki nem tudná: még a nevek is másak angolul mint magyarul, pl. Hogwarts-Roxfort, Severus-Perselus)

    • Nincs ebben semmi ciki, nekem is sok olyan könyv kimaradt az életemből, ami másnak klasszikus :) Plusz mocskosul irigyellek, imádnám, ha úgy olvashatnám a HP-t, hogy nem emlékszem a háromnegyedére :)

  8. Látom, sokan a Harry Potteren nőttek fel. :-D Én meg így csöppentem ismét a gyerekkorba, már kisgyerekes anyuka voltam, mire megismerkedtem a történettel! Mindig az a tipikus árral szemben úszó voltam, aki már csakazértsem olvas el egy könyvet vagy néz meg egy filmet, mert kasszasiker… Így voltam a HP-vel is, Egészen addig, míg az akkor 10 éves unokahúgom nem kezdett el áradozni róla. A VILÁG LEGKELLEMESEBB CSALÓDÁSA VOLT SZÁMOMRA, a rajongásom nem csökkent azóta sem. Sőt, generációs kedvenc lett nálunk: a gyerekeim szintén szeretik a filmeket és a könyveket is… Családi vonás: mindannyiunknak Ron a kedvenc karaktere, Rupert Grint eszméletlen “pofái”!!! LOL “Kövessük a pókokat, kövessük a pókokat! Mért nem inkább pillangókat?”
    Tibi, ha már említettél pár dolgot, amit hiányoltál a könyvsorozatból, leírnám, nekem Az azkabani fogoly filmváltozatából a legjobban az hiányzott, ahogy kiderült a Tekergők térképének eredete a könyvben… Tappancs, Ágas, Holdsáp és Féregfark… :-(

    • Bizony, a Harry Potter korszakalkotó volt sokunk életében :) Örülök ám, hogy kortól függetlenül mindenkit megnyert magának :)
      A változtatások kapcsán néhol nekem is fájt, hogy nem követték elég hűen a regényt, de elmondhatjuk azt, hogy a könyvek és a filmek kiegészítik egymást.

      • Igen, nálunk még a 73 éves nagymama is Harry Potter rajongó… :-) Egyébként köszönöm a választ.

Leave A Reply