Így lehetsz sikeres blogger #06 – A mélypontról

18

Fura dolog ám ez a blogolás és a weboldalszerkesztés, meg is mondom nektek, hogy miért. Alapvetően egy hobbiról van szó, amit szeretünk és élvezünk. Sok időnket és energiánkat elveszi, de emellett ad egy rakat pluszt is, ezért csináljuk még mindig. Ám időről-időre eljön az a bizonyos mélypont, amikor minden átrendeződik. A mélypont, amikor nincs kedved kritikát írni, amikor megunod a kedvenc sorozatodról való spoilerek fordítását, amikor rájössz, a franc akar weboldalt és/vagy blogot csinálni, amikor odakint süt a nap. (No nem mintha az, aki blogol, folyton a négy fal között lenne :D)

A mélypont nagyon sunyi egy kis dög, ami akkor is felüti fejét, ha az oldal sikeres, ez függetlenül attól, hogy mit hányan látogatnak. Nagyon sok minden előidézhet egy ilyen mélypontot, teszem azt megváltozik az életkörülményed. Elvégzed a gimit/főiskolát, munkába állsz, változnak a prioritások és nehezen lehet bánni az idővel. Mélypontot idézhet elő az is, ha egyszerűen csak ráun az ember az egészre – hiszen bármilyen oldalról is legyen szó, egy idő után néhány fontos része rutinmunkává válhat, nekem például már a hócipőm tele van a thumbanil kisképek készítéséből, de pont miattuk áttekinthető az oldal. Ez csak néhány példa volt arra, mi válthat ki mélypontot, de most jöjjön a fontos része: túl lehet ezen lendülni? Érdemes egyáltalán foglalkozni vele? Bontsuk kettő a blogosokat és a weboldal szerkesztőket, de átfedés természetesen lesz a kettő között.

melypont 03

HA WEBSZERKESZTŐ VAGY
Általában rajongói weboldalakra gondolok, amik szólhatnak egy sorozatról, színészről, énekesről, sportolóról és így tovább. A mélypontot itt a legkönnyebb elérni, azokat az érzéseket, amikor úgy érezheted, kész, vége, ennyi volt. Itt a legfontosabb elgondolkodni azon, hogy van-e értelme folytatni.
– Ha meguntál egy sorozatot, a kedvenc énekesnőd már gáz dalokkal rukkol elő ráadásul folyton drogosan fetreng az árok szélén, akkor totál érthető az, ha nem akarod tovább folytatni a weboldalad. Nem érdemes csak azért kitartani, mert imádtad a Pretty Little Liars első két évadát, a harmadik és negyedik pedig már csak a régi szép idők emlékére kerül fel a megnézendők listájára. Egyszerűen ha elment a kedved a témától, ha már nem tudsz érte úgy rajongani, ahogy eddig, akkor az lesz a legjobb, ha véget vetsz a saját “szenvedésednek”. Meg különben is, lehet ám látni egy oldalon, hogy a szerkesztő szereti-e amit csinál, vagy már csak kényszerből írja ki az újdonságokat.

Sok webszerkesztő azért kerül mélypontba, mert nem éri el azt a célkitűzést, amit szeretett volna. Mitudomén, mikor megnyitotta az oldalát eldöntötte, hogy az övé lesz a legmenőbb Vámpírnaplók oldal, de sem látogatottságban, sem tartalmilag nem tudta megközelíteni a célját. Sokakban ilyenkor eljön a mélypont, és úgy döntenek, elég volt a szerkesztésből, a többi oldalon úgyis megtalálják a látogatók azt, amit keresnek. Igazából régebben én is ilyen voltam, ezért tökéletesen megértem azt, ha valaki emiatt mélypontra kerül. Viszont, ha még mindig szereted a témát, amiben dolgozol, akkor talán érdemes elgondolkodni azon, hogy ne zárd be az adott oldalt. Végül is, ha vannak olyan látogatók, akik szeretik az oldalad, és te is szereted szerkeszteni, akkor az, ha a “hierarchián” a te olvasatodban csak az ötödik vagy, az nem jelenti azt, hogy a látogatóidnál nem lehetsz az első :)

melypont-04

… HA BLOGGER VAGY
Kicsit úgy érzem, hogy bloggereknél nehezebb mélypontról beszélni, mint a rajongói oldalak szerkesztőinél. Hiszen az, aki blogger, az javarészt a saját gondolatait írja le. Ergó ha egy blogger kerül mélypontra, akkor az már komoly. Itt most arra utalok, hogy akkor tényleg el kell gondolkodni azon, érdemes-e több energiát feccölni egy blogba. Tényleg nagyon sokan hiszik azt, hogy kritikát írni egyszerű, vagy bloggernek lenni olyan könnyű, mint a 2×2, csak azt felejtik el, hogy a 2×2 néha 5. Ha mindig, mindenről meg “kell” írni a véleményed, akkor az egy idő után átalakulhat munkává, ha pedig megszólal a fejedben a “kell” gondolat, akkor talán már ott is tartasz.

Ha már nem szívesen frissítesz, ha hagynád az egészet a fenébe és inkább olvasnál, tévéznél vagy sportolnál inkább a szabadidődben írás helyett, és eleve az egész blogod a francba kívánod, akkor az bizony mélypont, méghozzá egy olyan, amit komolyan kell venni. Szállj ki a mókuskerékből! Blogolni jó, de nem kötelező. Ha nem akarsz saját weboldalt fenntartani, ha nem szeretnél hetente x alkalommal blogolni, és gyakran csak azért írni, mert a látogatóid várják az új anyagokat, akkor egyszerűen hagyd abba. Persze az írásról nem kell lemondanod, sőt! Ha úgy érzed kiszakadnak belőled a gondolatok egy olyan könyv után, amit pár napja fejeztél be, akkor ragadj billentyűzetet, írd le a véleményed, és küldd el egy olyan szerkesztőnek, akinek kedveled az oldalát. Ugyanis a legtöbb blogon van vendégkritika lehetőség – itt, a Media Addicton is, – ha pedig csak néha akarsz írni és nem rendszeresen, akkor a vendégtoll lehetősége megfontolandó lehet a számodra.

melypont 02

… ÖSSZESÍTSÜNK
Hmm, a mélypont. Sokat fecsegtem már itt össze-vissza, de még mindig azt érzem, hogy nem sikerült megfogni a lényegét. Már kezdem azt hinni, hogy nem is lehet. Olyan sokféle mélypontról beszélhetünk, ahány ember, annyi fajta kiábrándultság. Lezárásként tehát csak annyit tudok mondani teljes bizonyossággal, ha úgy érzed elérted a mélypontot, és már nem akaródzik folytatni, akkor hagyd abba. Ez a te életed, és magadért élsz, nem a látogatóidért. Persze sok ember szomorú, ha egy weboldal bezár, de idővel elfogadják, keresnek más forrást, a világ pedig nem áll meg attól, ha ezentúl te is “csak” olvasol, és nem blogolsz.

Az írásról pedig amúgy sem kell lemondani, vendégblogger sok helyen lehetsz, és rajongói oldalakra is be lehet ám küldeni fordítást vagy adatlapokat, ha úgy hozza a kedved. Az én olvasatomban tehát a mélypont egy olyan dolog, amit komolyan kell venni. Ha elérted, mérlegelj: megéri folytatnom egyáltalán? Csak azért csinálom, mert mások szeretnék, hogy csináljam, vagy mert csinálni akarom? Tégy fel magadban ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket. Aludj rá egyet vagy kettőt és hozd meg a döntésed, de jól figyelj arra, hogy leginkább egy szempont alapján mérlegelj: mit akarsz igazán? Mert Te vagy a lényeg, és mindig is Te leszel.

Persze azt se felejtsük el, hogy blogolni és weboldalt szerkeszteni nagyon jó dolog, amit legtöbb esetben örömmel csinálunk, de most a mélypontról volt szó. Ha pedig eljött a mélypont, akkor tényleg meg kell fontolni azt, megéri-e az időnket az adott téma.

A következő cikk tartalmából:
Legközelebb vasárnap délben érkezik a következő anyag, méghozzá olyan témában, amit szerencsére sokan vártok már. A látogatásnövelésről lesz majd szó, hiszen sokan szeretnénk azt, ha minél többen megismernénk a munkánk gyümölcsét. Igyekszem majd adni pár tippet arra, hogy ismertessük meg az oldalunk az emberekkel.

1151 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



18 hozzászólás

  1. Bár nem annyira a témához van vág, de nekem a második képről a pindúr pandúrok jutottak eszembe! ;D

  2. Régen mikor gportálon voltam a Gaga-s oldalam egy idő után előjött a mélypont, mert nyitottak az újabb és újabb Gaga rajongói oldalak ami után már az enyémet nem látogatták és nagyon rosszul esett. Most már így visszatekintve butaság volt, hisz nem csak a látogatók miatt nyitottam az oldalt.
    Ha ki is nyitnám akkor már ez a dolog nem érdekelne.

  3. Na Tibi ezt jól megfogalmaztad. Én most mélyponton vagyok sajnos. Igaz, nem is biztos azért, mert fizetni kéne az oldalamért (telenovelas2011), mert máshova ne jó feltenni a sorozataim részeit. Oda jó volt felrakni, de most így, hogy a háromból csak egy maradt és a legfiatalabb. Hát nagy kár értük, főleg a “legidősebbnek”. Olyan mintha elszakították volna tőlem a gyerekeimet. Most bizony mélyponton vagyok, és az írást sem folytatom, talán az ad majd ihletet amikor kinyomtatva újraolvasom A Szerelem fogdájában utolsó részeit. A mélypontomon azt is értem amit leírtál. Naponta felmentem, mert kötelességemnek éreztem, és bizony napirendemmé vált, hogy ma felkell frissítenem a honlapomat. Muszály! De mihelyt jött a suli, az oldalam nézettsége kevesebb is lett, bár 140 látogató volt a legkevesebb, az sem kevés, de mégis régen 1280-an is megnézték is egy napon. Pedig a honlapom 2,5 éve megvot, most pedig becsődltem lelkileg e téren. :(

    • Láttam a fórumon, hogy ilyen gondod van :( Azt tudom javasolni, hogy regisztrálj a blogspot.com-ra vagy a wordpress.com-ra, mert ott nagyon nagy a tárhely, és tuti nem fognak kidobni vagy fizetőssé tenni :)

  4. Engem általában akkor kap el a mélypont, amikor rájövök arra, hogy annyi minden érdekel, annyi mindenről nyitnék oldalt, de aztán rájövök, hogy húsz ember sem bírna annyi témával, mint amennyit én akarok. De szerintem nagyon jól megfogtad a dolog lényegét és picikét jobban érzem magam, hogy elolvastam ezt a bejegyzést. Még akkor is, ha mostanság a mélypont megközelítéséről sem beszélhetek. :)
    Ja, és mint mindig ismételten kíváncsivá tettél, tehát vasárnap biztosra veszem, hogy ugyanekkora élvezettel fogom majd olvasni az újabb cikkedet a témában. :D

    • Nagyon ismerős az érzés! Ez volt az egyik oka annak, hogy megszületett a Media Addict, mert így mindenről írhatok, ami érdekel. Talán neked is egy ilyen “mindenes” oldal kellene, nem? :)

      • Mindig szerettem volna egy ilyen oldalt, de eddig a dráma miatt időhiányban szenvedtem. Talán, ha belefér az időmbe, megpróbálom… :)

  5. Én nagyjából már egy éve nem szerkesztek, és őszintén szólva nagy megkönnyebülés… Régen imádtam csinálni, nem tudom mi változhatott meg. Igazából nincs türelmem az egészhez. Még mindig ugyanúgy imádom a sorozataimat/könyveimet, de hogy oldalt vezessek, ahhoz nincs elég motivációm. Blogolni is inkább csak azért blogoltam, mert imádtam összerakni egy-egy designt (imádok alkotni, grafikus fősulira szeretnék majd menni). Ez még természetesen most is így van, bár ezt jelenleg inkább tumblr-en élem ki. Sokat jelent hogy nem kell bizonyos időközönként frissítenem, fele annyira nem stresszelem magam mióta abbahagytam :/ Régebben pedig tényleg minden nap azon agyaltam, hogy vajon miből lehetne egy jó kis cikket csinálni, irigylem azokat a szerkesztőket, akiknek ehhez van erejük. Őszintén remélem, hogy egyszer újra megjön a kedvem, jó kis hobbi volt :)

    • Hű, nagyon király a tumblr oldalad – valahol ez is szerkesztés nem? Sőt! Mivel a grafika az, ami igazán érdekel, így simán nevezhetjük annak :)

      Mivel szeretsz designolni, azt tudom tanácsolni, hogy keress fel oldalakat, hogy szívesen készítesz nekik külsőt (akár ingyen is), és ezeket mentsd le a portfóliódba, ami évek múltán, amikor végzel a fősulin jól fog jönni :)

      • Köszönöm. :) és igen, a komment megírása közben én is azon gondolkoztam, hogy ez szerkesztésnek számít-e. Minden esetre a legjobb benne, hogy akkor dolgozom rajta, amikor épp kedvem tartja.

        A designolós dolgot pedig régebben csináltam több oldalnak is, bár a szerkesztőkkel elég jó kapcsolatot ápoltam, valószínűleg ezért :)

        Mostanság inkább a digitális rajzokat gyakorolom (nyár elején összegyűlt a pénzem egy digitalizáló táblára), pillanatnyilag azok kötnek le a legjobban :D

  6. Nekem már sokszor volt ilyen, bár azok általában ilyen hirtelen ötletekből születtek, és mikor a mélypontra jutottam, akkor hagytam is. Így jártam mondjuk 1-2 tumblr oldallal, gportálos oldalba is belefogtam többször is,de rettenetes mennyire nem ment, és most akkor van egy működő tumblr oldalam, egy blogom, meg egy vámpírnaplók fanfictionos oldalam, ami nincs bezárva, de már régóta nem érdekezett történet, el kéne kezdenem reklámozni és akkor talán újraéledne…szóval várom az új cikket! :D

  7. Nálam most ért véget a mélypont, mert hónapokig nem nagyon volt időm és ebből kifolyólag a kedvem is elment. Az oldal viszont hiányzott, ezért megújulva kezdtem újra, de ezúttal tanulva az előzőekből előre fogok dolgozni.
    Régen weboldalam is volt, ott akkor jött el a mélypont, amikor valaki másolta a saját tartalmamat és így nekem is elment a kedvem a szerkesztésétől.

    • Egy hasonló oldalnál, mint a miénk, az előredolgozás nagyon jó dolog, hisz az olvasó szempontjából tulajdonképpen lényegtelen, hogy teszem azt egy pilot kritikát májusban írsz meg és júliusban lesz olvasható, vagy rögtön annak a megírása után :)

  8. Na, nekem viszont nem segítettél. :)
    Mondjuk nem az Éhezők Viadala van mélyponton, azzal semmi gond, szívesen foglalkozok vele, leköt, imádom, élvezem, van is írni, és érdeklődés is az oldal iránt.

    Viszont van egy Kellan Lutz blogom is, és azzal vagyok bajban, ráadásul elég hosszú ideje, és már nem is először. Hiába jó pasi Kellan, meg imádom, amiket bír nyilatkozni egy-egy interjúban (és ezeket szeretem fordítani is), mégis – nyilván – az Alkonyat vége óta kevesebbet hallani róla, úgy meg nehéz fenntartani az érdeklődést egy oldal iránt, ha emberünk a világ különböző tájain forgat hónapokig, ami idő alatt egyetlen cikk/kép, stb. sem kerül elő róla. Aztán megjelenik (sokszor amikor épp nem is számítok rá), és dömpingszerűen jönnek róla az anyagok. Ilyenkor meg van, hogy az olvasók tesznek be linkeket róla chat-be, kommentbe, amit meg nem kedvelek, és így az érzéseim még rosszabbak. Nyilván a ritkás és rendszertelen frissítés miatt a látogatottság is alacsony.

    Ugyanakkor pont azt a kérdést feszegetem magamban, amit Te is írtál, hogy engem leköt-e a dolog? Illetve, ha a válaszom igen (mert hát valahol az), akkor akarok-e úgy oldalt vezetni, hogy ennyire rendszertelenül tudok csak frisselni éstovábbá belefér-e ez nekem meló, egyébhobbi és az Éhezők Viadala blog mellett tudván, hogy ősszel ott premier lesz, és sűrűsödni fognak az események… Na, itt tartok most :))

    • De igen. Segítettem, benne van ám a válasz a leírásban :)

      Szerintem te abban a helyzetben vagy, amikor kedved talán még lenne, de időd nem nagyon, plusz nincs olyan hű de sok anyag sem, ergó amit szerintem tenni kellene: bezárni az oldalt, és besegíteni másnak. Mitudomén, az interjúk fordítását elküldeni valahová publikálásra (ide is jöhet :D ) vagy egy Alkonyat blogra és így tovább. A szavaidból úgy érzem nem szívesen tartanád fent tovább a Kellan blogot, ősztől meg aztán tényleg jön a Futótűz-áradat.

      Szóval, szerintem megkaptad a választ, így csak segítettem a sorok között olvasni :)

      • Lehet, hogy igazad van, mert hasonló gondolatok járnak a fejemben… D hagyom még őket érlelődni.
        És köszi :)

  9. Együltömben olvastam végig az egész sorozatot (tudom, hogy nem ez az utoljára megjelent poszt, csak ehhez érzem a legközelebb magam), de a hozzászólással várni szerettem volna addig, míg “mindent kivégzek”.
    Meg kell mondanom, hogy nagyon sok olyan dologra sikerült rávilágítani, aminek eddig, ha el is gondolkoztam rajta, nem tulajdonítottam túl nagy szerepet. Azt hiszem, annak ellenére, hogy évek óta blogolok és kritikákat publikálok itt-ott, még mindig nem nőttem fel eléggé ahhoz, hogy “igazi blogger” legyek. Az ilyeneknek, mint én, akik még keresik a helyüket és tanulgatnak, való az, amit én csinálok: az internetes magazin, amely egyszerre személyes blog és kritikás lap, amin megosztom a gondolataimat egy könyvről, filmről, de ugyanúgy posztolom mondjuk a kedvenc ruháimat vagy az aktuális problémáimat. Azt hiszem, ez mentett meg engem a mélyponttól is (na, így húsz sor után elérkeztem a releváns mondanivalómig :D), hogy arról írok, amiről éppen akarok. Ha nincs kedvem véleményezni, nincs energiám egy cikket összerakni, akkor egyszerűen csak posztolom a kedvenc zenéimet, és így nem esek ki a ritmusból sem, de munkának sem érzem a hobbimat.
    A G-Portálról még annyit, hogy már 6 éve jelen vagyok ott, és gondolkodtam a Blogspotra költözésen – de még nem érzem magam (és főleg a blogom) elég érettnek ehhez a lépéshez. Szerintem a GP a megfelelő közeg az első lépésekhez és a tanuláshoz (akkor is, ha ez a tanulási időszak két hónap, akkor is, ha 6 év). Én biztonságban érzem ott magam, mert megszoktam, és kialakult egy nagyon aktív közösség is, ami nagyon sokat segít nekem és rengeteg visszajelzést kapok – talán többet, mint amit pl. egy Blogspotos kezdésen kapnék.
    A blogger kötelességeiről szóló cikkért (és a kommentért is) nagy-nagy köszönet, tényleg sok olyan dolog van, amire eddig nem figyeltem, és bár az utóbbi időben, amióta megnőtt a látogatottságom, elkezdtem gondolkozni azon, hogy milyen képet mutathatok az olvasóknak, sőt, milyen példát – bármennyire nagyképűen hangzik is ez, valójában a cikk nyitotta fel a szememet arra, hogy tényleg figyelnem kell arra, amit publikálok. Köszönöm! :)

    • Örülök, hogy rátaláltál az oldalra, és köszönöm ezt a hosszú kommentet is.
      Volt ám egy ilyen célom, hogy rávilágítsak általánosnak tűnő dolgokra is, ezek szerint célt értem el vele.
      Hm, ha neked bejött a GP, akkor felesleges váltani, ízlések és pofonok, hogy kinek mi tetszik, és kinek mi nem.

Leave A Reply