Celeste Buckingham: „Szerintem az érzelem a legfontosabb a művészetben”

0

A szemtelenül fiatal Celeste Buckingham alig két éve tűnt fel a szlovák zeneiparban, amikor is bejutott a szlovák-cseh “Megasztárba”, a Cesko Slovenská SuperStar c. műsorba – utóbbit ugyan nem nyerte meg, de hamar megalapozta az ismertségét. A fiatal lány első albuma, a Don’t Look Back tavaly jelent meg, a dalok többségét pedig ő írta. Legsikeresebb dala a Run Run Run ami rádiók kedvence lett, a videoklipet a Youtube-on már majdnem tizenhárom millióan látták.

Napjainkra Celeste számít a legnépszerűbb szlovák énekesnőnek, rövid pályafutása alatt pedig máris számos díjat bezsebelt. Celeste az alábbi interjúban a karrierjéről és a családjáról mesél, szóbakerülnek a tervei a jövőre nézve, így az is, hogy szeretné, ha Magyarországon is többen megismernék a nevét. Hála Áginak, az interjú magyar fordítását ti is elolvashatjátok, addig is szeressétek és hallgassátok Celeste Buckingham dalait. Azt pedig halkan jegyzem meg, hogy nekem Celeste az egyik kedvenc énekesnőm :)

– Az apukád amerikai, anyukád svájci-iráni származású az egyik nagypapád pedig orosz. Miért pont Szlovákiában telepedtetek le?
Emlékszem, amikor a húgommal még nagyon kicsik voltunk, Alaszkában éltünk. A szüleim még azelőtt Svájcban laktak, és állandóan azon gondolkodtak, hogy újra Európába szeretnének visszatérni. Svájc már nem vonzotta őket, ezért azon tanakodtak, hova máshova tudnának letelepedni. A választás Szlovákiára esett, az apám itt kapott munkát mint orvos, ami alapfeltétel volt, hogy eltartsa a családot. Eredetileg azt gondoltuk, hogy egy évig maradunk, aztán majd eldől. És már lassan tizenhárom éve itt vagyunk.

celeste buckingham 01

– Hány éves voltál, mikor Szlovákiába költöztetek?
Négy.

– Akkor a szlovák már olyan neked, mint az anyanyelved?
Mondjuk inkább úgy, hogy külföldi vagyok, aki már nagyon régen Szlovákiában él, és megtanulta a helyi nyelvet. A kiejtésbe egészen szépen belejöttem, de néha még így is nyelvtani hibákat csinálok. Amikor beadtak egy szlovák oviba, nem tudtam szlovákul szinte semmit, nagyon nehéz volt ez számomra. A mai napig emlékszem, ahogy a gyerekek emiatt kinevettek. De végül is elsajátítottam a nyelvet, egy évre rá már egész jól tudtam beszélgetni.

– Anyukádnak nagyon érdekes keleti neve van.
Azért, mert iráni származású. Zarinnak hívják, ami aranyat jelent. A vezetéknevemet apukám után kaptam. Buckingham az Egyesült Államokban nagyon elterjedt név már kétszáz éve. Az az érzésem, hogy minden sarkon valamilyen Buckinghamek élnek.

– Voltatok már valaha meglátogatni a rokonokat Iránban?
Mivel félig amerikai származású vagyok, nagyon nem lenne ez jó ötlet. A mostani iráni kormány az amerikaiakat ellenségnek tekinti, szóval olyan valaki, mint én, ráadásul nő, ott ellenség lenne. Ki tudja, hogy egyáltalán vissza tudnék-e térni. Nagy kár, hiszen szeretem az iráni kultúrát, és az iráni nagymamám, aki velünk lakik Szlovákiában, erről nagyon sokat mesélt. Anyukám itthon van, és amióta az eszemet tudom, állandóan iráni dalokat hallgat. Lenyűgöző szövegeik vannak. Mindig az a fontos, miről énekelnek benne, a zene csak egyfajta kiegészítés. Apu pedig szívesen hallgat dzsesszdalokat. Rám mindkettő hatással volt, a dzsessz és az iráni dalok egyaránt.

celete-family

– Az éneklésbe az anyukád vezetett be? Már párszor említetted, hogy ő volt az a kulcsszemély, aki leginkább befolyásolt.
Amikor kisbaba voltam, anyu naplót írt, ahova feljegyzett minden engem érintő dolgot: melyik nap mit ettem, milyen lépéseket tettem. A napló oldalain ez a feljegyzés is látható: Celeste imádja a zenét, mert mindig tapsol, ha hallja. Négy hónapos koromban vette ezt észre. Amikor kicsit nagyobb lettem, beíratott énekórára. Mindig, mikor vendégeink jöttek, mondta, hogy énekeljek valamit, és állandóan bátorított: „csak gyakorolj és gyakorolj…”

– Tanultál valamilyen hangszeren játszani?
Két évig jártam gitárra, egy évig pedig zongorára, szóval van valamilyen alapom, de nem vagyok nagy zenész. Mindig is inkább az énekre koncentráltam.

– Ki tanácsolta két éve, hogy jelentkezz a SuperStarba?
A producerem, Martin Šrámek. Már abban az időben tudta, hogyan éneklek, túl voltam az első „gyerek” demófelvételen, amit meghallgatott, és megkérdezte: „Mi lenne, ha jelentkeznél a SuperStarba?” Anyu nem nagyon volt elragadtatva, de ez a gondolat engem nagyon lelkesített. Kértem is: „Anyu, anyu, nagyon szeretnék jelentkezni!” Végül beleegyezett. Természetesen még abban a pillanatban senki sem gondolta, mi lesz ebből, hogy egy nap még koncertezem és újságírók készítenek velem interjút.

celeste buckingham 03

– Hogyan élted meg a „superstáros” időszakodat?
Nagyon stresszes és fizikailag kimerítő időszak volt ez számomra. Lefogyva és legyengülve mentem haza. A szüleim lamentáltak: „Istenem, meg sem ismerünk!” De végül ők is belátták, hogy nagyon értékes tapasztalatszerzés volt: az első találkozásom a valósággal és a valódi showbiznisszel. Megtanultam átvészelni a félénkséget és a fáradtságot, sikerült fejlődnöm, és el kell mondanom, hogy remek emberektől kaptam segítséget. Nagy hasznomra vált.

– A verseny vége után záporoztak rád a felkérések?
Nem volt ez olyan gyors. A Nobody knows c. szám után fogtam fel, hogy komolyan gondolom az éneklést. Egyszer csak elkezdtek jönni az érdekes ajánlatok, jobban érdeklődtek irántam az újságírók is. Valójában innentől kezdve nincs nyugtom (nevet).

– Úgy hangzik, mintha a népszerűséged nagy teher lenne számodra.
Tény, hogyha valaki ismert ember lesz, már nincs magánélete.

celeste buckingham and Martin Harich

– Arra a paparazzi képre célzol, melyen Martin Harichhal szerepelsz, és amely nemrég jelent meg a médiában? Szerelmesnek néztek ki rajta…
Pontosan ezekre a dolgokra gondolok, hogy nem tartoznak a nyilvánosságra. Az életemből szeretnék valamit meghagyni magamnak, még akkor is, ha tudom, hogy ez érdekli az embereket.
– A szüleid hogy élik meg a népszerűségedet?
Apu mostanság szívesen dicsekszik a nevemmel a munkahelyén, meséli, hogy a lánya énekel és egy előkelő egyetemen tanul Nashville-ben. Az az érzésem, hogy az tanulás számít neki, mindig a végzettséget részesítette előnyben.  Anyu is mondogatja, hogy ő mindig is tudta, belőlem énekesnő lesz. Neki ebben nincs semmi meglepetés.

– Van egy három évvel fiatalabb húgod, Carmel, aki szintén dalokat szerez. Hasonlít rád?
Külsőleg talán igen, de egyébként teljesen különbözőek vagyunk. Még a szüleink is mondják, hogy nem értik, hogyan lehetünk testvérek (nevet). Tizennégy éves korára nagyon fejlett, sokkal érettebbnek tűnik a koránál.

– Ahogy te is…
Talán amiatt lehet, hogy már kiskorunk óta elvárták tőlünk, hogy fejlesztjük magunkat. Amikor arra lett volna kedvünk, hogy a tévé előtt üljünk, akkor anyu mindig figyelmeztetett, hogy az időnket inkább értelmesebb dolgokra használjuk, például dalírásra. Ő volt a mi példaképünk, mindig sokat tevékenykedett. Volt iskolaigazgató, vállalkozó, dolgozott már az Európai Uniónak. Az erő, ami sugárzik belőle, ösztönzött arra, hogy megírjam a Run, run, run című dalt. Ez egy szerzemény a szerelemről, de arról is, hogy egy nő lehet erős. Szerintem ez az életben fontos.

– Miért döntöttél úgy, hogy Nashville-ben tanulsz? Van ott rokonod?
Azért jelentkeztem Nashville-be, mert ez a város az amerikai zenei élet központja. Azt is lehet mondani, hogy jobb, mint Los Angeles. Itt kerülnek rögzítésre a legnagyobb slágerek, mint Beyoncé vagy Lady Gaga dalai. Nashville a zenészek, énekesek, zeneszerzők városa. Együttműködöm Kelly Clarkson menedzsercsapatával, akik előkészítik nekem az amerikai debütálásomat.

celeste buckingham 02

– Szóval szeretnél érvényesülni az Egyesült Államokban?
Ez az álmom, de mindig vissza fogok térni Szlovákiába és Csehországba. Itt van egy közönségem, akik énekest csináltak belőlem. Nem akarom elveszteni a kapcsolatot Európával. Perpillanat most úgy néz ki, hogy felhívnám magamra a figyelmet Lengyelországban és Magyarországon egyaránt. Szlovákia csodálatos, nagyon szeretem, de elég kicsi. Azt gondolom, a szlovákoknak szükségük van egy a világgal összekötő kapocsra. Látom ezt a producereimen is, amikor zenei híreket hozok Amerikából, mindig nagyon érdekli őket. És ez így van jól.

– Milyen az életed Amerikában?
Olyan, mint Szlovákiában, csak azzal a különbséggel, hogyha lemegyek a boltba kiflit venni, akkor senki sem ismer fel. Persze ott minden nagyobb, mint itt, de nem érzek nagy különbségeket. Ott is vannak barátaim, iskolába járok, dolgozom.

– Mi inspirál legjobban dalszövegírás közben?
Az érzelmek, szerintem ezek a legfontosabbak. Például ha valamit átélek, vagy meghallgatom, mit élt át egy közeli barát, vagy látok egy filmet, ami meghat – ezek nekem olyan pillanatok, amik inspirálnak. Megfigyelem az embereket és az érzéseiket. Ha találok valami erőset, hirtelen nem tudom, hogyan lesz belőle dal. Az érzelem szerintem a legfontosabb a művészetben. Ha ez hiányzik, nem lehet leplezni semmilyen fejlett technikával.

celeste buckingham 04

– Dalszövegeket is írsz. Segít ebben neked a versolvasás?
Inkább eredeti gondolatokat keresek az érzéseim kifejezéséhez. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy mit írnak mások. Lehet, hogy szeretnék majd rá hasonlítani, és ez nem lenne jó. Egy művész mindig legyen eredeti.

– Szerinted mire van szüksége az embernek, hogy sikeres legyen a showbizniszben, de ne szálljon a fejébe úgy, hogy végül a drogoknál kössön ki vagy elveszítse a józan eszét?
Az embernek állandó szabályok szerint kellene élnie. Az anyukám nekem mindig azt mondta: „Repülj, próbáld meg, de mindig figyelj közben magadra! Nem leszel tőle rideg vagy merev, ha betartasz néhány fontos szabályt, és nem fogod teljesen elveszteni magadat. Lehet, hogy az életedben valami történik, de sose törsz majd darabokra.Önmagad maradsz.”

Fordította: Ági

1833 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply