Így lehetsz sikeres blogger #05 – A kritikáról

24

Most olyat fogok mondani, amivel talán megleplek: kritikát írni nagyon nehéz. Természetesen ezt is embere válogatja, de tartom magam ahhoz az állásponthoz, hogy a kezdetek kezdetén igenis nehéz megírni egy jó kritikát. A Media Addict már 2008 óta üzemel, az elején pedig számomra komoly nehézséget okozott a kritika írás, ami miatt főtt is a fejem, hiszen olyan könnyűnek tűnt az egész! A barátokkal az ember sokszor kibeszéli a sorozatokat, filmeket vagy a könyveket, akkor bezzeg gond nélkül előjönnek a gondolatok. Igenám, de más az, ha beszélsz róla egy ismerőssel, aki visszakérdez, bólogat vagy akarva-akaratlanul tereli a beszélgetést… Totál más, mintha egy kritika formájában beszélnél róla. Azt hiszem nyugodtan leszögezhetjük azt, hogy nem egyszerű kritikát írni – de nem lehetetlen!

kritika 2

Ami azt illeti, nekem régen volt egy trükköm arra, hogyan írjak kritikát. Körülbelül fél évig alkalmaztam, utána pedig már ment saját magamtól is. Mielőtt elkezdtem volna bepötyögni részletesen a véleményem, csináltam jegyzettömbben egy gondolatjeles felsorolást. Előre kigondoltam, hogy pontosan miről akarok mesélni, mi fogott meg az adott részben, és ebben a felsorolás rengeteget segített. Vázlatot írni nem ciki, egy jó kritikaírónak pedig tudnia kell segítséget kérni és elfogadni, akár saját magától is. Habár nem tartom magam jó kritikaírónak (mert nekem is van bőven hová fejlődnöm), mégis, ha egy hosszabb írást akarok megoldani, és úgy érzem csaponganak a gondolataim, akkor a felsorolás még ma is jól tud jönni.

Ha már láttál pár kritikát a blogon, akkor vélhetően feltűnt a másik trükköm is. Az igazat megvallva, ezt mind a mai napig alkalmazom, és eddig bevált. Minden típusra ugyanis más sémát használok. Egy könyvkritikánál röviden bemutatom az adott regényt kiegészítve az előzetes véleményemmel. Rögtön utána jöhet a történet, majd a nekem tetsző és a nem tetsző rész, utána pedig az összefoglalás. Filmnél dettó ugyanezt a sémát alkalmazom, de ott ha kiírom, hogy spoileresen folytatom tovább, akkor picit bonyolódhat a dolog. Ami a sorozat kritikákat illeti, általában bevezetőben spoilermentesen értékelem az adott évadot/epizódot, majd belevágva a lecsóba spoileresen folytatom tovább. Külön bekezdésben részletezem azt, mi nem tetszett, utána pedig azt, hogy mi igen (de ez a kettő bármikor cserélhető), utána pedig levonom a következtetéseket, rendszerint az értékelésnél. Ezek azok a trükkök, amiket jómagam be szoktam vetni, mert segítség (avagy egy rendszer nélkül) nélkül bizony még sok év után sem egyszerű.

kritika 3

Az előző cikkben pedzegettem azt is, hogy egy kritikaíró erkölcsi felelősséggel is bír. Ezt arra értem, hogy ha egy regényt nagyon lehúzunk, vagy akár egy filmet, nos, abból a forgalmazónak/kiadónak anyagi kára is származhat. Éppen ezért fontos az, hogy alaposan átgondoljuk a saját érzéseinket az adott produktum iránt. Ha nagyon nem tetszett, és nincs mit kiemelni belőle, mint pozitívumot, azzal sincs baj, hiszen gyakran megesik az ilyen. Viszont, ha úgy érzed, elragadott a hév, és igazából volt olyan, ami tetszett, de annyira idegesít a rossz, hogy nem írod le, akkor talán jobb, ha egy picikét elhalasztod a kritika megírását. Nagyon rossz dolog tud lenni az, ha idővel megbánod a szavaid. Persze, utólag is bele lehet javítani, de vélhetően addigra már sokan elolvasták, őket meg aztán nem kötelezheted arra, hogy a lelkifurdalás csillapítására az új verziót legyenek kötelesek végigolvasni. Eme szituációk elkerülésének a legjobb módja tehát az, ha először önmagunkban értékeljük és alaposan átgondoljunk a kritikánk tárgyát.

Ha már szóba kerültek a kritikák, akkor rettentő fontosnak érzem elmondani azt, hogy mennyire undorító dolog, amikor a blogolók egymás gondolatait lopják el. Ez rendszerint könyvesbloggerek között fordul elő, ami elég WTF, hiszen ha valaki könyvesblogot vezet, akkor alap, hogy legyenek saját gondolatai. Jó dolog az, ha felnézünk egy másik bloggerre, de tudnunk kell, hogy hol a határ. Néha velem is előfordul, hogy annyira megragad bennem egy kritika, hogy akaratlanul is hasonló dolgokat emelek ki, mint mások. Éppen emiatt publikálás előtt nem árt elolvasni azt a kritikát, ami hatással volt rád, hogy a hasonlóságokat eltüntethesd, mielőtt a nagyérdemű elé tárod azt.

kritika 4

Több olyan kérdést is hallottam már blogosoktól, hogy mitől jó egy kritika. Ez is érdekes kérdés, hiszen mindenkinek más tetszik. Szerintem akkor jó egy kritika, ha hűen tükrözi annak az íróját. Mivel én regény írással is foglalkozom, ezért elsősorban történeti szempontból fogom meg az adott sorozatot, míg mások a látványvilágot elemzik hitelesen, vagy a zenei részleteket és így tovább. Ha egy blogolónál kijön az, hogy mihez ért igazán kritikaírás közben, az nagyon jó dolog tud lenni. Ami a hosszt illeti, szerintem édes mindegy, hogy hétszáz szó vagy kettőszázötven, egy a lényeg: írd le azt, amit szeretnél, ha pedig úgy érzed, már minden lényegest elmondtál, akkor nyugodtan zárd a soraid.

Összesítsünk:
– Kritikát írni nehéz. Aki mást mond, az egyen pörköltet vanília fagyival.
– Ha alkalmazunk némi rendszert, akkor viszont könnyíthetünk a kritika íráson. Érdemes jegyzeteket írni, vagy egy bizonyos séma alapján kritizálni valamit. Utóbbi akár az állandóságot is jelképezheti, nem feltétlenül fullad miatta unalomba az adott blog.
– A kritika írója erkölcsi felelősséggel tartozik, elsősorban önmagának. Mielőtt megírnád, alaposan gondold át, hogy tényleg annyira rossz volt? Ha igen, nincs gond, de ha van benned némi kétely, akkor várj még egy picit azzal a negatív kritikával.
– Ne lopkodjuk el más emberek gondolatait. Ez akarva-akaratlanul is bekövetkezhet, éppen ezért kell óvatosnak lennünk.
– Mitől jó egy kritika? Ez a millió dolláros kérdés, aminek a megválaszolását rátok bízom.

A következő cikk tartalmából:
Legközelebb augusztus 7-én, szerda délben kerül fel újabb anyag. Akkor egy sokak által várt írás következik, méghozzá a blogosok vagy weboldal szerkesztők által átélt mélypontokról.

kritika 1

1024 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



24 hozzászólás

  1. Jó írás volt megint :) Összegyűjtötted, hogy mire is kell figyelni, és hogyan is lehet elkezdeni. Ez a kezdőknek, de még nekem is jól jön.
    Nem tagadom, hogy amikor idén elkezdtem az oldalra írni az epizódkritikáimat, akkor előtte figyelmesen átolvastam párat a tieid közül, hogy lássam mi szerint építed fel őket. Nekem bőven van még hova fejlődnöm, és jó kiindulópont volt, hogy láttam, hogy egy “profi” hogyan is csinálja.

    • Ahogy írtam, mindenkinek van hová fejlődnie, természetesen nekem is :) A kritikáid amúgy elolvastam minden héten, és sokszor jobbak lettek, mint az enyémek. Hogy is mondják? A tanítvány túlnövi a mesterét? De hivatalosan nem is voltam mester :)

      • Nem gondolnám, hogy jobbakat írtam, mint te, mert én valahogy sosem vagyok elégedett a kritikáimmal, de azért köszönöm szépen! :) És tanulni csak a jóktól lehet ;)

        • Van egy olyan érzésem, hogy te is maximalista vagy – mert mi, a maximalisták sosem lehetünk igazán elégedettek :)

  2. Én megmondom őszintén, hogy mikor megtaláltam a blogodat és hónapokig olvastam rájöttem, hogy nem is olyan rossz ez a kritika írás. Amúgy is mindig mindenről megvan a véleményem, ami néha már a környezetemet is zavarja, így arra gondoltam miért is ne kezdjek bele a dologba. A blogomat a tiéd inspirálja, ugyanis több ötletet is vittem, persze gondolatot és témákat nem igen, de néhány dolgot igen. Aki téged régóta figyel, annak feltűnhet, de nem másoltam mindent le, igazából ahogy olvaslak több minden eszembe jut egy adott részről vagy filmről, nem arról, amit írsz, hanem teljesen másról, ráadásul általad egyre nagyobb a szókincsem is, ami bejegyzésről-bejegyzésre meglátszik az írásomon is.
    Tehát köszönöm ezeket az összefoglalókat és a segítséget, hogy még jobb kritikás oldalam legyen.

    • Hű, el se hiszed milyen jó ezt hallani tőled. Nagyon örülök neki, ha bármiben segíthettem – legközelebb pedig kérlek linkeld a neved alá a blogod címét is, mert a google-ben sajnos nem találtam meg, pedig nagyon kíváncsi lettem rá :)

      Ami a másolást illeti, ott inkább arra akartam utalni, hogy sokszor ugyanarról szól egy-egy könyvkritika, éppen ezért nem árt figyelni. Ha tematikát “”másol”” valaki az nem hiszem, hogy lopás, hiszen már nagyon rég fel lett találva az a bizonyos spanyol viasz :)

      • Tessék! :) Amúgy tudom, hogy van hova fejlődnöm, ugyanis a legnagyobb problémám, hogy nem igen értek a szerkesztéshez. Oké, egy fejlécet és ezt azt meg tudok csinálni, sőt szeretem is szerkeszteni a kinézetét, de nem vagyok benne profi, de úgy vagyok vele, hogy mivel ez az oldal nem a kinézetről szól, ezért úgy hagytam, aztán ha lesz időm belemerülni megteszem. :)

        • Na így már más :) A blogod külsejével szerintem semmi gond nincs, minden szempontból megfelel annak, amit egy hete írtam (sötét háttér de nem rikító színű betű – pont olvasható :)).

          Ha szeretnéd, akkor küldd el az e-mailemre az egyik olyan írásod, amit problémásnak gondolsz, és visszaküldöm a javított, stilisztikailag átnézett verziót. Száz százalék, hogy nem is leszek az, aki a helyesírásban megmondja a tutit, de talán adhatok pár tippet :)

          • Okés, élek a lehetőséggel! :D Írok egyet és akkor elküldöm neked! Hálásan köszönöm! :)

  3. Szerintem egy kritika olyan, mint az érvelés, hiszen mind a kettőnél leírod a jó/rossz dolgokat, majd a végén összegzel. Magyar érettséginél is az érvelést választottad anno?
    A vázlat írás pedig tényleg nem szégyen, ha rendes írást akar kiadni az ember a keze közül. A nagy írók is vázlatokból fejtik ki a könyveiket.
    “Aki mást mond, az egyen pörköltet vanília fagyival.” Ez a kedvencem, remélem, mondanom sem kell! Hogy jött össze pont ez a kettő? Mert amúgy szerintem valami elvetemült séf látná ezt biztos megcsinálná a dolgot. A vaníliát nem kell olyan édesre csinálni, a pörköltbe pedig borsót is kell rakni, ami édesebbé teszi, és ki tudja, lehet, hogy valami baromi jó dolog sülne ki belőle. Esetleg pörköltes fagyi! :D

    • Fogalmam sincs mit választottam magyar érettségin, csak azt tudom, hogy nem sikerült túl jól. Bár, magamat ismerve biztos az érvelés mellett döntöttem. Arra viszont kristálytisztában beszéltem, hogy szóbelin egy olyan könyvet húztam tételnek, amiből még a rövidített verziót sem olvastam el, ezért abban a harminc perben átlapoztam a könyvet (mák volt, hogy lehetett) és az alapján feleltem maximális pontra :D Epic élmény volt :)

      A kritika szerintem komplexebb, mint egy érvelés. Utóbbiban érvelsz arról, hogy mi a jó, és mi nem, de a legtöbb kritika az burkolt ajánló is, amiben jó ha szót ejtesz arról is, hogy mást mi vonzhat abban, ami neked tetszett. Tényleg hasonló a kettő, szóval azt mondanám, a kritika az érvelés felturbózott verziója.

      Höhö a válasz egyszerű: a cikket szombaton, ebéd után írtam, ebédre pedig csirkepörköltet csináltam hámozott-főtt paradicsommal, sok erőspaprikával és tésztával. Azonban tettem még bele erős pistát is, így ebéd után vaníliafagyit ettem desszertnek, hogy lehűtsem magam :D

      • Azt hittem, hogy egy érettségi mély nyomot hagy az emberben, és mindig emlékezni fog rá, legalább a szóbelire! Oké, mondom ezt úgy, hogy tavaly érettségiztem, de akkor is! Ez mégis csak egyszer van egy embernek az életében!
        Hogy-hogy nem olvastad el az érettségis könyveket? Mi volt az a szörnyű könyv, ami még egy rövidített verziót sem érdemelt meg?
        Ennyire szereted az erőset? Te jó ég! Ilyen melegben ez kész öngyilkosság! Bár a vanília fagyi meg lehűtötte a paprikákat a gyomrodban!
        Én nem vagyok nagy kritikus alkat, és az érvelést sem szeretem, lusta vagyok pozitív/negatív dolgokat keresni, jobban szeretem, ha csak a tartalmat kell leírni, majd ahhoz hozzátenni dolgokat, vagy egy saját történetet alkotni!

        • Nekem sajna már eltelt jópár év, szóval van rá okom, hogy ne emlékezzem :D

          Fogalmam sincs melyik könyv lehetett az. Egyetlen kötelező volt, amit elolvastam, az Egri csillagokat, a többiből a rövidített, tizenkét oldalas verziót – eközben pedig A gyűrűk urát olvastam el egymás után kétszer, a Harry Potterekről nem is beszélve. Soha nem fogtak meg a régi nagy magyar írók könyvei és versei. Tudom, szépek meg minden de… nem az én világom. Talán majd pár év múlva az lesz, de még most sem kötnek le. Szóval, foglalmam sincs mit húzhattam, csak annyit tudok, hogy rizsáztam ezerrel. Utóbbi tulajdonságomnak mindig hasznát vettem. Protokoll ügyintéző évzáró vizsgán is megmondta a tanár, hogy egy szakkifejezést sem tudtam, de minden kérdésére tökéletesen válaszoltam így kénytelen megadni az ötöst :D

          Nagyon nagyon szeretem az erőset, még ebben a melegben is :)

          • A rizsának én is sokszor a hasznát veszem, én is mindig arra terelem a dolgokat, amiket tudok! Most a második félévemben is az egyik szóbelimnél tett fel egy kérdést a tanár, de fogalmam nem volt a válaszról, így eltereltem a dolgot, erre a tanár meg azt mondta, hogy félreértettem a kérdést, de azért megadja a ötöst!
            Amúgy nem rosszak annyira az összes magyar kötelező, én mindegyiket elolvastam, tudom, pl.: Mikszáth Kálmán nagyon jó, én imádtam őt, nem unalmas, és néhol vicces is. Gárdonyitól jó a Szent Péter esernyője, és az Isten rabjai. De ajánlom még Révay József Aranygyűrű c. művét. És persze Örkény! Őt kötelező, annyira vicces, hogy elmondhatatlan, olvass egypercest tőle vagy akármit, például a Tótékat, a dráma váltazatát, még egy nap sem kell hozzá, és halálra röhögöd magad rajta. Kérlek legalább ezt olvasd el, nem fogod megbánni!
            Amúgy megkaptad az üzeneteimet, amiket írtam emailen, merthogy tegnap kiderült, hogy más se kapott tőlem üzenetet, pedig elküldte a rendszer. Írtam áprilisban, meg júliusban, jelezd emailben, ha nem, es eljuttatom őket mégegyszer! ;)

          • Minden e-mailre válaszoltam, ami tőled érkezett, tehát ha valamire nem jött reakció, akkor azt nem kaptam meg :/

            Sokan ajánlották már ezeket a könyveket is, meg kábé minden mást is a régi nagy magyaroktól, de még mindig nem vagyok abban az életszakaszban, hogy érdekeljenek. Majd nyolc év múlva :)

  4. Nagyon tetszik ez a cikk sorozat, mindig olyan témával foglalkozol, hogy várjam a következő részt :D Az adott oldal népszerűsítéséről is fogsz írni? Mert pl. wordpressen magától nem indul be a látogatottság… :/

    • Dave, nemcsak wordpressen, de sehol nem indul be magától a látogatottság, a népszerűsítést neked kell csinálnod (pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ugye…) sőt, úgy tudom, hogy SEO szempontból a wp van a legjobb helyen a szolgáltatók közül, őt szereti a Google leginkább. De majd lesz ilyen cikk is, az Tibin függ, hogy mikor, csak türelem :)

      • Mostanában nem annyira ismerem az ilyen oldalakat, de régebben emlékszem, a lapunk.hu-n meg az mlap-on “”magától”” beindult a látogatottság, de lehet, hogy csak csal a memóriám, ez esetben bocs a kérdésért :D

    • Jövőhéten vasárnap lesz egy ilyen cikk, mivel sokakat érdekel :) Remélem tudok majd mondani valami hasznosat.

  5. http://media-addict.hu/2013/08/04/igy-lehetsz-sikeres-blogger-05-a-kritikarol/#comment-13868
    A legelső emailemre kaptam választ, amikor A gyilkos áldozatról írtam, de utána még küldtem április 13-án, 25-én, illetve július 5-én. Ezeket megkaptad és válaszoltál rá? Ha igen, akkor küldd el őket még egyszer, kérlek (és írd le ide, hogy elküldted). Ha pedig nem, akkor írj itt és elküldöm újra.
    Nem ez lenne az első, mert egy másik gmailos címemről sem mennek el a levelek (pedig belekerülnek a kimenő mappába), és én se kapok másoktól (még a SPAMbe se)!

    • Sajnos nem kaptam meg, így arra kérlek, hogy küldd el mégegyszer és válaszolok rájuk a héten :)

      • Elküldtem őket újra, ha most sem kaptad meg őket szólj, és elküldöm más címről!
        Nem is értem a Gmailt :/

        • Megkaptam mindhármat. EGyben fogok majd válaszolni, szerintem egy-két napon belül.

          a g-mailt én sem értem, pedig elvileg ez a legmegbízhatóbb e-mail szolgáltató,

          • Ja, mindenhol a Gmailt mondják a legjobbnak, érdekes, hogy éppen magával nem kompatibilis! -.-‘
            Örülök, hogy végre eljutottak hozzád az üzeneteim, várom a válaszodat! ;)
            Amúgy a magyar könyvekkel kapcsolatban; ha már ennyien ajánlgatnak neked ezeket, akkor csak nem tévedünk, de valahol még is megértem. A magyar kötelező olvasmányok nem a legjobbak, mert ezek nem olyanok, amiknek valami értelmük is van, valami tanulhat belőle a gyerek, sőt némelyik inkább elrettenti a fiatalokat az olvasástól, ami elég szomorú szerintem. De azért a Vukk-ot elolvastad, nem?
            A Harry Potterről jut eszembe: a “magyar HP-t” olvastad? (Böszörményi Gyula: Gergő és a(z)… sorozat)

Leave A Reply