Főoldal Érdekességek Cikksorozatok Így lehetsz sikeres blogger #04 – A felelősségről

Így lehetsz sikeres blogger #04 – A felelősségről

2
Oszd meg!

Ma egy nagyon fontos dologról lesz szó, méghozzá olyanról, amiről nagyon ritkán hallunk. Igen, jól olvasod a címet: ma a blogger felelősségéről lesz szó. Hm, felelősség. Fura ebbe belegondolni, ugye? Hiszen aki blogger, az leginkább szórakozásból, hobbiból csinálja az oldalát, ergó csak saját magának tartozik felelősséggel, nem? Hát, ez nem igazán van így, ettől a helyzet igencsak sokrétűbb, bizonyos esetekben pedig a büntetőjogi felelősség is szóba kerülhet – igaz, ez már a legvégsőbb állapot. Beszéljünk tehát a felelősségről.

blog felelosseg

Amikor van egy blogunk, mind arra számítunk, hogy azt (viszonylag) sokan elolvassák majd. Ha ez így alakul, teszem azt naponta több tízen, százan – avagy ezren, – olvassák az ember gondolatait, az bizony felelősséggel jár. Ez nem azt jelenti, hogy nem írhatsz le bármit, hanem azt, hogy amit leírsz, az jelentőséggel bír. A látogatók egy része megbízik majd az ízlésedben és hallgat rád, avagy megfontolja az általad leírt dolgokat, eszményeket, ideológiákat és ki tudja, talán elkezdi követni azokat. A felelősség pedig elsősorban itt kezdődik. Tegyük fel, ha Szirmai Gergely, – akinek a videói százezres nézettséget is elérhetnek, – azt mondja egy filmkritikánál, hogy nem éri meg a mozijegyet, akkor a látogatók közül biztos lesz olyan, aki letölti a kamerás verziót. Ergó ezzel máris anyagi kár keletkezett a film forgalmazójánál. Ha én negatív kritikát írok egy regényről, akkor talán lesz olyan köztetek, aki nem fogja megvásárolni – igazából ezt egy konkrét példa támasztja alá, kaptam ugyanis egy levelet, hogy a Mennyi időnk van kritikám miatt nem érdekli már a könyv, de megvette az Ethan & Cartert. Ezzel nem azt mondom, hogy Szirmai, jómagam vagy bármely kritikus egyfajta térítő lenne, hanem csupán azt, hogy felelősséggel tartozunk azért, amit mondunk, amit leírunk. Értelemszerűen nem fog dörömbölni az Ulpius Ház ügyvédje az ajtómon, mert 1/10-re értékeltem a regényt, de attól a felelősségem még adott, ha máshogy nem is, hát erkölcsi értelemben biztosan.

A személyiségi jogokra is nagyon oda kell figyelnie minden egyes bloggernek. Ha valaki az életéről ír, és olyan általa ismert személyekről ír negatív hangszínben, akit egyértelműen be lehet azonosítani, urambocsá’ még képet is feltölt az illetőről, nos, abból simán lehet polgári peres eljárás, méghozzá becsületsértés ürügyén. Ugyanilyet tulajdonképpen bárki indíthatna, akár a One Direction egyik tagja is, ha megtudja, hogy valaki rosszakat ír róla egy magyar weboldalon. Persze utóbbit nem fogják komolyan venni, mert egy világhírű banda egyik tagja, ez a sztárléttel jár. Azonban, ha Szomszéd Piri-ről leírod hány éves, hol lakik, hol találkoztál vele, hogyan néz ki pontosan, és mit gyűlölsz benne, és eleve uszítod az olvasód, hogy ő is utálja, akkor már simán életbe léphet a becsületsértés.

felelosseg - 1

Van azonban másfajta felelősség is, aminek a vége akár büntetőjogi ügy is lehet, legvégső esetben akár szabadságvesztés is, mindez egy olyan blogbejegyzésért, amit valaki arra szánt, hogy segítsen. Nemrégiben találtam egy blogon egy írást arról, hogy egy fiatal srác hogyan fogyott le. Leszögezem, nekem semmi problémám nincs a blog szerzőjével, Tomii-val, hiszen az írásai alapján egy nagyon bátor és erős lelkierejű fiúról van szó. Ami miatt viszont példának kell őt felhoznom, az a bejegyzés, amit a fogyása alapján írt meg. Tomii választott egy módot arra, hogyan adja le a kilóit. Ez az ő döntése volt, lehet vele vitatkozni (egy dietetikusnak talán kellene is), de az már más tészta. Viszont azzal, hogy megírta ezt a bejegyzést, és mások számára elérhetővé vált, máris megjelenik a büntetőjogi felelősség.

Ugyanis olyan fogyókúrás tippeket tüntet fel a szerző, mint ne egyél semmit de mozogj több órát, ezektől pedig rosszul lehet az, aki követi, bizonyos esetben hosszú távon akár bele is halhat. Ha kiderül, hogy XY emiatt életét vesztette, ilyenkor az adott cikk szerzőjét már terheli a büntetőjogi felelősség. Akár börtönbe is kerülhet, mert megírta ezt a bejegyzést, amin olyan tippeket ad más fogyókúrázóknak, amivel veszélybe kerülhet az egészsége, ergó, mint felbujtó szerepelhet a vádiratban – ez a blogosok felelősségének a csúcsa, ergó ettől nagyobb hibát nehezen lehet elkövetni. Utóbbi egyébként a cikk szerzőjének is feltűnt, lévén a végén jelezte is: “De ezt tényleg csak akkor csináld, ha tűrni fogod, és merész vagy, és tudod magadról, ha menni fog! Ha nem, és miattad szarba kerülök, mert elvisz a mentő, kitekerem a nyakad, abban biztos lehetsz… ” Ha baj van, ilyenkor az ehhez hasonló figyelmeztetés sajnos nem segít, ergó ezerszer meg kell gondolni azt, hogy mit írunk ki az internetre, és mit nem. ((Tomii, nem megbántani akartalak, ne értsd félre, de a te példád prezentálja a legjobban azt, amit mondani szeretnék.))

felelosseg - 3

Ergó bármennyire is furának tűnik, minden bloggernek el kell gondolkodnia a felelősség kérdésén. Egy könyvesblogger például azon, hogy az a könyv tényleg olyan rossz volt-e, hogy semmi jót nem tud róla írni, és ha ez így van, akkor tényleg úgy érzi-e, hogy jogos volt. Ha úgy érzi, akkor nincs probléma, ha azonban feltámad a kétely, akkor érdemes átgondolni azt a kritikát mégegyszer. Egy filmkritikus szintén hasonló módon gondolkodjon el, a legnagyobb felelősséggel azonban az “életmód bloggerek” kell, hogy rendelkezzenek. Elsősorban ők azok, akik akarva-akaratlanul gondolatokat ültetnek el a látogatóik fejébe, és bizony azokért felelősséggel tartoznak. Ez nem azt jelenti, hogy nem írhatja le azt, hogy nem szereti a kincsi kajcsit, nem erre akarok utalni.

Egyszerűen vigyázzunk arra, hogy mit írunk nyilvánosan, mert könnyen rossz vége lehet, különösen akkor, ha valakire a munkássága lévén ráaggatják a “véleményformáló blogger” jelzőt. Jómagam utóbbit nemrég megkaptam egy ismert írótól, és nagyon sokat gondolkodtam rajta. Mármint, tényleg az lennék? Idővel aztán beláttam, hogy talán van benne valami, ezért is született meg ez a cikksorozat. Ha itt és most beszélhetek nektek a blogosok felelősségéről, és ezáltal megóvok valakit attól, hogy az interneten olyat írjon, ami miatt megütheti a bokáját, akkor igen, talán véleményformáló blogger vagyok.

Összesítsünk:
– Minden blogger felelősséggel tartozik, elsősorban az olvasó felé, másodsorban azért, amit leír.
– A könyves bloggerek, film kritikusok negatív írásai akár anyagi károkozást is előidézhetnek, de ezért felelősségre az adott kritikus nem vonható.
– Kifejezetten oda kell figyelni más emberek személyiségi jogaira, így elkerülhető a becsületsértési polgári peres eljárás.
– Mindenféleképpen kerüljük az olyan bejegyzések megírását, amivel a látogatókat akarva-akaratlanul olyan tettek megtételére buzdítjuk, amivel kárt tehetünk az egészségükbbe – utóbbi ha bekövetkezik, akár büntetőjogi felelősséggel is tartozhatunk.

A következő cikk tartalmából:
Eredetileg ma akartam volna, de átcsúszik vasárnap 12:00-ra – szó esik ugyanis a kritikáról, annak a fortélyairól és így tovább. Tartsatok velem!

2 Hozzászólások

  1. Azért a jogi részek nem teljesen állják meg a helyüket. Egyfelől hamarabb valósul meg a rágalmazás tényállása, mint becsületsértésé, de ez még a kisebb gond. Ráadásul már ez sem polgári jog, hanem a büntetőjog része, ez is ugyanúgy büntetőeljárás alapjául szolgálhat. Másrészt az mindegy, hogy a szomszéd Pistiről vagy egy híres emberről írod azt, hogy éjszakánként kurvázni jár, és biztos nemi beteg, attól ugyanúgy megvalósul a tényállás, nincs különbség sztár és civil között. Ha viszont csúnya szavakkal illeted őt, mondjuk leribancozol valakit, az lesz polgári jogi, a személyiségi jogát sérted meg ezzel, de ahhoz, hogy becsületsértés vagy rágalmazás történjen más feltételeknek kell beteljesülnie.

    A másik, amit konkrétan büntetőjogi felelősségnek írtál. Abban már van valami, de hiába hozod fel példának ezt a Tomii nevű bloggert, ő pont nem lesz büntetendő. Egyfelől, ha kiírja, hogy mindenki csak saját felelősségére kezdjen bele, már is mentesül, ugyanis senkit nem buzdított a diétára, csupán egy ötletet adott, így a felbujtás sem valósul meg. Plusz mivel ez az eset nincs benne a Btk-ban, még csak hasonló sem, ez miatt akkor sem büntetnék meg, ha nem írta volna a végére a figyelmeztető szöveget. Ha azt hoztad volna fel példának, hogy valaki csoportos öngyilkosságra buzdítja az olvasóit, akkor már büntethetővé válik, hiszen, ha csak megkísérlik azt, már elköveti a bűncselekményt. A fogyás, a diéta pont ezért nagyon rossz példa. Úgyhogy azt kell mondanom, hogy pont Tomii példája a rossz példa, ezért sem értem, miért azt írod, hogy ez prezentálja a legjobban, amikor ez így leírva hülyeség.

    A másik: a kritikáért senkit nem fognak megbüntetni. Él a szólás szabadsága, tehát, amíg más ember személyiségét nem sérted, azt írsz le, amit akarsz. Ha nem tetszett a könyv, a film, a sorozat, nyugodtan lehúzhatod a sárga földig, max megsértődnek rajta, de más következménye nem lesz. Még akkor sem, ha ezzel több ezer emberhez jut el az üzeneted. Persze, arra figyelni kell, hogy ne sértsd meg az adott író, színész, rendező, személyiségi jogait, de ha az alkotásról magáról írsz, akkor nem vagy felelősségre vonható.

    Jó dolog, hogy erről írsz cikksorozatot, de azt javaslom, legközelebb, ha olyan témáról írsz, ami szaktudást igényel, alaposabban járd végig a dolgot. Vagy kérdezz meg egy olyan embert, aki ismeri a jogot, vagy legalább a Btk.-ból és a Ptk-ból keresd ki az adott tényállások szövegét, hogy ne írj le butaságot.

    • Bíztam abban, hogy ha valamit elírok – avagy félre tájékoztatok, – akkor lesz olyan a blog olvasói között, akik majd kijavítanak. Sajnos én semv agyok tévedhetetlen, de ezért is adott a hozzászólás lehetősége. Mivel a tied az első komment, biztos vagyok benne, hogy többen elolvassák majd, így megtudván a pontos dolgokat. Köszönöm a segítséget :)

      A kritikákkal kapcsolatban inkább az erkölcsi felelősségre akartam utalni (de ezt bővebben kifejtem majd vasárnap). Értelemszerűen nem büntethető, én sem utaltam rá – legalábbis remélem.

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here