Könyvkritika: Jennifer Armentrout – Obszidián

18

ObszidianNemrég fejeztem be az Obszidián című könyv elolvasását, de úgy érzem, hogy még mindig a hatása alatt állok. Mint Facebookon is írtam párszor, nagyon magával ragadott ez a könyv, és teljesen méltó arra a kult-státuszra, ami alig pár hét alatt sikeresen körbelengte. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet a regény titka, hiszen számos hibát fel lehet hozni belőle (természetesen később mindenre kitérek majd), de mégis, olyan átütő erejű az egész, hogy az valami hihetetlen. Hosszas gondolkodás után azt vallom, hogy a titok a két főszereplő, Katy és Daemon nem hétköznapi jellemében rejlik. Annyira dinamikusak ezek ketten együtt, hogy az valami hihetetlen, a kettejük közötti (tökéletes) kémia pedig szinte sugárzik a lapokról. Valljuk be, így nem nehéz!

Ahogy az a borítóból is sejthető, az Obszidián egy YA regény, és elég érdekes témát boncolgat. A sztori eleje a szokásos, új lány, új iskola és egy dögös pasi. Daemon természetesen más, nem átlagos. Katy és Daemon között már az első pillanatban felrobbannak a szikrák, de makacs természetük, és Daemon származása miatt hosszú ideig még önmaguknak sem vallhatják be az érzéseiket. Idővel azonban nem szabhatnak gátat a titkok felbukkanásának, és kiderül Daemon és testvére Dee nem a földről származnak, Katy pedig olyan veszélybe kerül, amitől csak az arrogáns, beképzelt de pokolian szexi Daemon védheti meg. Egy ilyen történet nem sülhet el rosszul, azoknak pedig akik szeretik a YA könyveket, remek szórakozást ígér. Én is piszkosul élveztem.

Egy dolog mellett azonban nem mehetek el szó nélkül – az egész olyan, mintha egy Twilight fanfictiönt olvasnék. Új lány a városban, aki külsőre kábé Bella, megérkezik egy poros kisvárosba, csak az egyik szülőjével él. Találkozik egy gyönyörű, különleges manószerű Alice-szel (bocsánat, Dee-vel), akivel hamar összebarátkoznak, hála Alice (akarommondani Dee) szerethető, barátságos énjének. Daemon külsőre simán lehetne Edward, és a hasonlóságok tárháza úgy érzem kimeríthetetlen, hiszen az itteni főhős is csillog – oké, fénylik. Igazából fogalmam sincs arról, hogy a regény írónője, Jennifer Armentrout mekkora Twilight fan, de hogy nyomaiban felfedezhető a könyvben az Alkonyat-hatás, az kétségtelen. Sokat gondolkodtam azon, hogy ezt fel lehet-e róni problémaként, hiszen nem nevezzük Rómeó és Júlia klónnak azokat a könyveket sem, ahol a végén meghal az egyik főszereplő, avagy nem teljesül be a szerelmük. Kétségkívül Shakespeare remekműve hatással volt azokra az írókra, akik elolvasták azt, és megtetszett nekik. Ne kapjatok a szívetekhez, nem azt mondom, hogy az Alkonyat minőségileg olyan, mint a Rómeó és Júlia. Egyszerűen arra akarok utalni, hogy úgy érzem nincs semmi rossz abban, ha egy sikeres könyv inspirációként szolgál egy író számára, különösen akkor, ha az alapokból úgy tud építkezni, hogy abból valami jó szülessen meg. Szóval, arra jutottam, hogy ez nem zavar, de mint írtam, nem mehettem el szó nélkül mellette.

Mindent összevetve engem jobban zavart Katy személyiségének az a része, ahol folyton a könyves blogjáról mesélt. Úgy éreztem, mintha az írónő ezzel kapcsolatot akarna teremteni azokkal a könyvmolyokkal, akik arról álmodoznak, hogy egy nap történik valami különös az életükben. Igazából ezt a részletet Katyből teljesen feleslegesnek, sőt, hibás dolognak tartottam. Ha én találkoznék egy ufóval, akkor bármennyire is dögös legyen az, tuti elgondolkodnék azon is, hogy most akkor ami regényeket olvastam, az mind igaz? És eleve, tényleg léteznek még ilyen meg olyan lények? Katy ezen nem gondolkodott, csak kitért a vámpírokra meg a vérfarkasokra, és ennyi, de én egy könyvesbloggertől – avagy olyantól, aki folyton könyveket olvas, – többet vártam volna, nem azt, hogy “ó, semmi gond, legalább különleges vagy és persze dögös“. Ez az énje Katynek nagyon nem ragadott magával, és ahányszor leírták a regényben a “blog” szót, mindig arra gondoltam, hogy “ó, már megint kikacsint, de vajon kinek?“. Ez volt az egyetlen Katyben ami zavart, de ezen felül nagyon megszerettem. Karakán, vicces csaj akinek ami a szíve az a száján. Nagyon bejött az a mód, ahogy Daemonnel veszekedtek és eleve az egész kapcsolatuk ábrázolása nagyon egyedi lett a YA regények között is.

obszidian Daemon

Az Obszidián legjobb része természetesen Daemon volt. Az a karakter egy telitalálat, még azokban a fejezetekben is, amik az ő nézőpontjából íródtak meg. Nagyon összetett és reális figura, ami azért meglepő, mert mégiscsak egy földönkívüliről van szó. Ami a könyv történetvezetését illeti, a Twilighttal lévő hasonlóságok ellenére nagyon ügyesen keverte a szálait, és tök izgi volt az egész. Tetszettek a harcok, Katy és Daemon közös jelenetei, és még a legtöbb mellékszereplőt is a szívembe zártam. Egy szó, mint száz, az alapvető hibái, és a folytonos blogos kikacsintás ellenére nekem bejött ez a könyv.

Értékelés: 10/7
Ha valaki egy jó YA regényt keres, akkor mindenképp ajánlom elolvasásra az Obszidiánt, az Alkonyat népes rajongótáborának pedig egyenesen kötelező olvasmány. Egy biztos, Daemon és Katy mérföldekkel jobb és érdekesebb karakterek, mint Edward és Bella voltak. Az első könyv végén volt két fejezet a folytatásból, az Ónixból, amit már most remegve várok, hiszen mint fent is írtam, minden hibája ellenére érdemes figyelmet szentelni a Luxen-sorozatnak.

9068 <- Az összes oldalletöltés 4 <- A mai adatok
Share.



18 hozzászólás

  1. Váááá, imádom, hogy mindig meghozod a kedvem újabb meg újabb könyvekhez. :)

    Annyi, hogy vannak kicsit félelmeim, mert bár én Alkonyat-rajongó vagyok, valahogy az Alkonyat címével eladható könyvek aztán nem jöttek be nekem. A legtöbb vámpír-vérfarkasos könyvet már haza se vittem a boltból, a Shiver (jó abban, “csak” átváltozós farkas van, meg trilógia) hangulata nem jött be, az Evermore meg kifejezetten hidegrázós volt (csak sajnos nem jó értelemben). És most, hogy az elmúlt hetekben bele-belelapozgatok disztópikus YA könyvekbe, ezek sem hozzák azt az életérzést, amire úgy vágyok (aminek alapja, hogy ne bírjam lerakni a könyvet, de a másfél hete beszerzett Delíriumnak alig vagyok túl a felén).
    De azért feljegyzem ezt is, meg a Selectiont is a listámra :) Hátha. Szóval köszi az ajánlót!

    • Pont ezért írom őket, hátha másnak is megtetszik :)

      Hm, szerintem a te esetedben az lenne a legjobb, ha letöltenéd a weboldalakon lévő betekintőt, ami körülbelül 50 oldal. Ez itt az Obszidiáné: http://konyvmolykepzo.hu/reszlet/oszidian.pdf

      Szerintem ezekből a betekintőkből le lehet szűrni, hogy mennyire tetszene neked, és mennyire nem. Szóval, javaslom ezeket a beleolvasósdikat, így nem lőhetsz bakot :)

      • Köszi a betekintőt :)
        Amúgy volt már, hogy betekintő után sem jött át egy könyv, de valóban, az alaphangot és a stílust jól demonstrálja. Szóval hálás köszönet érte!!

        • Igazán nincs mit, ez a legkevesebb.

          Tény és való, ha elolvasol mitudomén negyven oldalt, az nem azt jelenti, hogy a többi háromszáz is tetszeni fog :) Ez a beleolvasó inkább arra jó, hogy leszűrd, ha már az eleje is irritál (pl. író stílusa) akkor értelemszerűen a folytatás is fog :)

  2. Én is pont tegnap fejeztem be és imádtam! :D Valami fantasztikus, lehengerlő, az egyik legjobb könyv, amit mostanában olvastam. Katy és Daemon szócsatái fergetegesek, valamint én Lesa karakterét is nagyon szerettem.
    Nem tudom megvárni az év végét, mire megjelenik a következő része, szóval úgy döntöttem elolvasom angolul. :)

    • Az év végén már jön a folytatás? Wow! Kíváncsian várom :) Katy és Daemon szócsatáit én is nagyon szerettem :)

  3. Mit jelent az hogy recenziós példány? A kritika nagyon tetszett, el fogom olvasni a könyvet!

    • A recenziós példányt a sajtó (blogok, etc.) képviselői kapják ajándékba. Ergó elküldi a Kiadó postán (vagy átveszem személyesen a kiadó valamelyik boltjában),. Miután megvan a könyv, elolvasom, írok róla kritikát, a regény pedig az enyém marad.

      A recenzió nem azt jelenti, hogy csak jót lehet írni az adott könyvről, a lényege az, hogy minél több ember megismerje azt.

  4. egy lány:D on

    Én nem értek egyet a kritikával. Lehet, hogy hasonlít az elejéhez, de szerintem teljesen más mivel , kérlek majdnem minden egyes könyv így kezdődik csak lehet h nem vámpír vagy űrlény, hanem éppen mondjuk boszorkány……

  5. Uhh én egyszerűen imádtam…. :) sőőőőtttt ….! de azért meg jegyzem meg nyugtatott a tudat, hogy mások is úgy vélték kicsit Twilight koppincs… vagyis ez tulzás, de nagyon sokszó
    or volt olyan érzésem… ,, jé mintha ezt más valahol olvastam volna,, ! De ettől eltekintve …. az egyik kedvencem lett a műfajban. Már aliggg várom a kövi részét!! :)

  6. En epp az iment fejeztem be. Tokeletesen megfogott. A twilight kapocs olykor zavarr neha forgattam a szemem. Ugyanakkor vicces Dee-t en is sokszor Alicekent lattam magam elott. alapjaraton imadtam es nem tudtam letenni. Szerintem az irono tokeletesen tisztaban vam a twilugt vilagaval es igazat adnek abbam is, hogx ezzel semmi baj nincs. Twilightra utalaskent egyebkent kulonoskepp tetett egy mondat amikor Kat keri mutassa meg magat es hozza teszi :”Ugye nem csillogsz?” Epic szerintem .

  7. Most fejeztem be ezt a könyvet és annyira imádtam hogy suli mellett kiolvastam pár nap alatt. Ez a könyv lett az összes olvasmányom közül a legkedvesebb számomra. :) Azonban az utolsó részek ahol Daemon szemszögéből láttuk a dolgokat egy kicsit el vette a kedvem az egésztől. Szerintem túl nyálas lett az a rész és bár élek halok a romantikáért és egy pasi aranyosságáért de az nekem már túl sok volt. Ezen kívül nagyon nagyon szuper könyv!

  8. Egy újabb remekül megírt kritika… nagyon átüt, hogy van írói tapasztalatod. Maga a szókincsed, és a rövidke hozzászólások ” (bocsánat, Dee-vel)” egyszerűen fantasztikusak.
    +pont: El sem tudom hinni, hogy végre valaki észre vette a Twilight utalásokat.
    Sok kritika – blogot olvasok, és habár a tiédben van jó pár + is ez idáig a legjobb!

  9. Imadtam….Ez a konyv egyszeruen megfog, es te is ugyan ugy at eled az egeszet mint a szereplok. No persze a fohatas Daemon, aki lehet hogy egy bunko, kihivo viselkedesu rossz fiu aki oly sokszor kozelhuz majd elutasit, nehol meg nagyon meg is tudja bantani az embert, de valljuk be mi az ilyen sracokra bukunk a valo eletben is. Nem arra aki a csillagokat is lehozza, hanem aki olyan tavolinak tunik mint a hold, de azert sziv”unk melyen mindig remenykedunk hogy mi lehetunk az O sajat csillaga. Ezert fogott meg e a karakter. Kat viszont teljesen mas… O egy eros, tokos, belevalo csaj es tudjatok ez tetszett nekem benne Vegre egy irono aki nem gyenge nadszal viragot teremt aki minden bajan nyavalyog, nem egy csodalatos csontkollekcio hanem igazi mint mi, a maga hibaival egyutt. Tetszett a kitartasa es a Dee-vel valo baratsaga (akit en is Alice-nek kepzeltem el vegig =D , meg az anyukajat is ahogy olvastam vegig Bella-anyjanak a feje hangzott a fejemben). De tetszett. Varom hogy hetvegen elolvashassam a folytast.
    Koszi Tibi az oldalt, eddig sokat latogattam, vissza hoztad a kedvem a nem sablonos konyv ajanlokkal, no meg a jo kis sorozatokkal. Koszi, csak igy tovabb =)

    • Nagyon boldoggá tettél most :) A könyvajánlók célja tényleg az, hogy többen olvassanak, és annyira jó látni, hogy a célom lassan kezd beérni. Köszönöm :)

  10. Sabina Toth on

    Kissé lekésve a többi kommentelőtől elmondhatom, nagyon tetszett a könyv. Már az elején azonnal az Alkonyat villant be, azt hittem csak azért, mert közvetlenül az Obszidián olvasása olvastam ki az egész Saga-t. De aztán olvastam, hogy ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül. Szóval egyetértek veled, Katy és Daemon karaktere tényleg sokkal életszerűbb, ütősebb és pezsgőbb, mint Bella és Edward karaktere. Több volt köztük a szikra, valamint az Alkonyatnál rengetegszer éreztem úgy, hogy oké, könyvet olvasok, de akkor is, a való életben nem így viselkednek az emberek, nem így gondolkodnak, nem így éreznek, teljesen irreális. Ennek a könyvnek viszont elhittem minden szavát, a szereplők minden érzését és gondolatát. Amiben viszont nem értek egyet, az az, hogy én imádtam Katy Kattant Könyvkuckóját :) meg, hogy blogolt, könyvek voltak szanaszét az egész házban. Még egy kicsit sajnáltam is, hogynálam ez nem aktuális, mióta beszereztem egy e-book olvasót ami könnyebb és hosszú távon olcsóbb. Azóta nem érzem a könyvek illatát, tapintásának érdességét vagy simaságát, nem rejtek már fákról tépett levélkéket a lapok közé… de ez már egy másik történet. Amit a könyvből hiányoltam, hogy egyáltalán nem voltak kidolgozva azok a részletek, amelyek fokozatosan megmagyarázzák a megmagyarázhatatlan dolgokat, nem fejtette ki a fénylények, arumok meg az általa kitalált világ sem fontosabb, sem kevésbé fontosabb részleteit, hanem túlnyomó részben a két főhős szócsatáira koncentrált. Tetszett, szórakoztató volt, de nem nyertem belátást a világukba, zavaros volt ezen a téren, nem akartam a könyv végére én is fénylény lenni. Egyébként nagyon tetszik ez az oldal, és a többi kritika is, hajrá :)

    • Szerencsére a folytatásban már bővebben kitért az írónő a háttérvilágra is :) A kedves szavakat pedig köszönöm :)

Leave A Reply