Könyvkritika: Tammara Webber – Easy – Egyszeregy

1

Tammara Webber - Easy EgyszeregyAzt hiszem túl korán írom meg ezt a könyvkritikát, és talán nem ártana, ha pár napig még gondolkodnék azon, mit is írjak róla nektek. Tudom, ez lenne a lehető legjobb megoldás, de úgy érzem kirobbannak belőlem a gondolatok – ezzel csak az a baj, hogy teszem azt a hét vége felé talán mást gondolnék a regényről. Ennyire kettős volt az Easy – Egyszeregy. A könyv elolvasása előtt tartottam amúgy attól, hogy túlfűtött lesz benne az erotika, afféle “Szürke ötven árnyalata” stílusban. Szerencsére nem volt így. Habár voltak benne pikáns jelenetek, de igazából semmi extra :) Azt nem mondhatom teljes bizonyossággal, hogy rossz volt a regény, de igazán jónak sem nevezném. Szerintem maga volt a nagybetűs középszer, és az, hogy az olvasó szempontjából a mérleg a pozitív vagy a negatív irányba billen el, sok mindentől függhet.

Igazából már a fülszövege gyanús volt ennek a könyvnek, hiszen tulajdonképpen nem szólt semmiről, csak olyan általánosságokat tartalmazott, mint “Egy nyugtalanító titok” meg persze “A szerelem nem mindig sima ügy“, ez a két tétel tulajdonképpen a könyvek nagy részére igaz lehet. A regény úgy kezdődik, hogy hősnőnket, Jacquelinet megpróbálják megerőszakolni az egyetemi buli után, mígnem felbukkan egy marcona tetkós izmos pasi, aki megmenti a lányt, majd az szépen beleszeret a hősébe. Ahogy haladunk előre az eseményekben, Lucas és Jackie szerelmének a kibontakozását nézhetjük végig, miközben tényleg a felszínre kerülnek azok a bizonyos titkok.

Tamara Webber EasyLeginkább az zavart engem a könyvben, hogy úgy éreztem, Jacqueline nem más, mint Mary Sue. Tudjátok milyen az a Mary Sue karakter: az, akit az író(nő) tökéletesre próbál ábrázolni, minden tette alapos és megfontolt, de eközben fel sem fogja, hogy mennyire idegölő tud is lenni egyben. No, valami ilyesminek éreztem a karaktert, akit hosszú ideig nem sikerült megkedvelnem, sőt, még a vége felé sem nagyon. Fogalmam sincs arról, mit érezhet egy nő, akit meg akartak erőszakolni. Igazából el sem tudom képzelni milyen lelki folyamatok játszódhatnak le ilyenkor az ember lelkében, de van egy olyan sanszom, hogy még véletlenül sem annyira felszínesek, mint ahogy Jacqueline vélekedett. Nekem úgy tűnt, mintha nem igazán rázta volna meg a lányt a dolog, sőt, jobban el volt foglalva az exével, no meg Lucassal a megmentővel, mintsem próbálta volna feldolgozni az erőszak tényét. Persze, idővel árnyalva lett a kép, csak kibukott a szög a zsákból, de az elején kellett volna megkedveltetni velem a hősnőt, nem pedig Mary Sue-t csinálni belőle. Apropó, az ex. Olyan elszántan írta le folyamatosan az írónő, hogy mennyire túl van már Jacqueline Kennedyn, de még akkor is rajta járt az esze, amikor éppen Lucassal volt intim helyzetben – ha én túl vagyok valakin, akkor nem hasonlítom össze állandóan az exem a jelenlegi pasimmal, nekem ez annyira fura gondolkodás. Vagy a lányok így csinálják?

Easy borito

A regény többi karakterét viszont nagyon megszerettem, és bizton merem álíltani, hogy Lucas Maxfield az egyik legjobb férfi főszereplő, akihez mostanában szerencsém volt egy könyv lapjain megismerkedni. Még véletlenül sem volt tökéletes, de annyira jópofa, magabiztos és szerethető volt, amilyet ritkán látok egy-egy regényben. Ami pedig a múlt béli szálát illeti és a titkát, nos, majdnem elmorzsoltam pár könnycseppet, ráadásul rendkívül jól keretbe foglalta Lucas egész történetét a dolog. Remekül meg lett alkotva a srác, és ezért jár a respekt. Igazából a többi szereplővel sem volt gondom, Erint és Benjit nagyon megszerettem, utóbbinál viszont nem láttam jelentőségét annak, hogy meleg, és pont ez volt benne a jó, mert szeretem, amikor egy meleg karakter nem kesereg azon, hogy ő bizony más.

Értékelés: 7/10
Mindent összevetve kellemes olvasmánynak bizonyult a szememben az Easy, de az eleje döcögős volt, és mivel a végére se nagyon tudtam kedvelni Jacqueline-t, inkább csak középszernek nevezném, amiből egyes-egyedül az emeli ki, hogy sikerült egy nagyon jó férfi főszereplőt megkreálnia az írónőnek. Ó, és ez nem feltételnül kapcsolódik a könyvhöz: én annyira sajnálom a borítót! Olyan kár, hogy csak az arc van rajta, hiszen itt a teljes méretű kép, amit sokkal szívesebben láttam volna a borítón, elsősorban Lucas tetkóit. Egy szó, mint száz, szerintem nem bánjátok meg, ha elolvassátok ezt a könyvet, de úgy érzem sokkal többet, és sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni a témából.

5127 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



1 hozzászólás

  1. Én itt is a borítón akadtam le… nekem kicsit csakódást okozott a tény hogy két különböző könyvön látom ugyanazon képsorozat egyik példányát… :( , de ez valószínüleg csak nekem okoz csalódást. ( megjegyezném: Nagyon szépek a tetkoi a srácnak :D )
    Amúgy amikor olvastam, nekem sem jött le annyira, hogy bármi baja lenne a csajnak a szexel, meg a pasikkal. Mármint abban az értelemben, hogy én az fix még a koleszomban sem császkálnék sötét lépcsőházakban meg eggyáltalán… kicsit túl hamar feldolgozta a dolgokat. Vagy a fene sem tudja:) ! De Lucas igen jól kidolgozott háttérsztorival volt ellátva, sőt igen csak erőssel mert nehezen tudtam lenyelni a gombócot, ami a torkomban volt! De őszintén kicsit többre számítottam a könyvtől.

Leave A Reply