Főoldal Érdekességek Cikksorozatok Így lehetsz sikeres blogger #01 – Miért akarsz az lenni?

Így lehetsz sikeres blogger #01 – Miért akarsz az lenni?

20
Oszd meg!

Miért akarsz (sikeres) blogger lenni? Miért szeretnél rajongói oldalt? Nem véletlenül nyitom meg ezzel a cikksorozatot, ugyanis ez a legfontosabb kérdés. Mi a csudáért akarna valaki ezzel eltölteni egy csomó időt? Ha elolvasol egy könyvkritikát, az neked maximum öt perc, de megírni legalább tizenöt, feltéve ha az jól meg is van írva. Ahhoz, hogy valaki feltöltse egy rajongói oldalra a Hart of Dixie új epizódjának hivatalos fotóit, körülbelül húsz percet foglalkoznia kell vele. Látjátok? Tök hosszú idő, míg ez meg amaz elkészül, ha pedig valaki igazán minőségi munkát akar végezni, akkor ez az időintervallum sokkal tovább kitolódik. Nem egyszerűbb elolvasni más blogját és ott leírni a véleményed az adott könyvről?

tenyleg akarsz blogot

Blogot és weboldalt vezetni piszok nehéz. Az ember azt hinné napi pár perc az egész, de ez nagyon nincs így. Személyes tapasztalat: csak az napi harminc perc, míg elolvasom a hozzászólásokat és válaszolok rájuk, az Ask.Fm-ről, vagy a Facebookról nem is beszélve. Nehogy azt gondoljátok, hogy panaszkodom, hiszen szeretem az oldal interaktivitását, és büszke vagyok arra, hogy szép lassan egy közösségé formálódunk. Az viszont tagadhatatlan, hogy mindez az én részemről időráfordítást igényel, és ez jócskán a cikkek/kritikák megírásán is túl mutat. Értitek mire gondolok?

Nagyon fontos dolog az, hogy rájöjj, miért akarsz egyáltalán belevágni. Ha mindezt nem gondolod át magadban, akkor nagyon sok emberrel kitolsz. Egyrészt kárt csinálsz magadnak, mert egy csomó időt és energiát belefeccölsz egy olyan dologba, ami hobbinak indul, végül munkává alakul, amit kénytelen-kelletlen abbahagysz. Ergó feleslegesen dolgozol valamin, ráadásul a látogatóidnak is csalódást okozol amint megírod az elbúcsúzás szövegét. Éppen emiatt fontos az, hogy alaposan végiggondold, mielőtt nyitnál egy oldalt.

Amit én javasolni tudok a probléma megoldására, az a következő: dolgozz előre! Szeretnél egy könyves blogot? Ne azzal kezdd, hogy designokat nézel és azon gondolkodsz hogyan is néz majd ki. Ez a mókás része, és még véletlenül sem a dolgos. Ülj neki! Írj meg hat kritikát egymás után, dolgozz rajtuk, csinosítgasd és mutasd meg pár ismerősödnek. Kérd ki a véleményüket, hogy érdemes-e neked is belevágni. Ha megírtál hat kritikát – ráadásul jól, – és még mindig nem ment el a kedved, akkor gratulálok, bele is vághatsz. Azonban ha a kritikák írása közben úgy érzed, “elég az egészből”, akkor rossz hírem van, számodra csak addig buli, amíg gondolkodsz rajta, utána viszont a melós rész már nem fekszik annyira. Ugyanez igaz a rajongói oldalakra is. Szeretnél egy The Vampire Diaries oldalt? Állj neki, fordíts epizódismertetőket, életrajzokat, keress híreket, mentsd le a képeket… Meguntad? Akkor ne is foglalkozz vele tovább. Belejöttél? Tetszik az egész, és még jobban magadévá tetted a sorozat világát? Akkor hajrá, vágj bele! Ha előre dolgozol, az később még úgyis jól fog jönni, de erről majd egy másik cikkben hosszabban is beszélek.

fan site

Kifejezetten fontos az is, hogy tudd, miért szeretnél webszerkesztő lenni. Miért akarsz könyves blogot? Azért, hogy megoszd a gondolataid a nagyvilággal? Elismerésre vágysz, netán arról álmodsz, hogy elhalmoznak a kiadók recenziós példányokkal az életed végéig? Fogalmazd meg azt, hogy mit szeretnél, és mennyit vagy hajlandó érte küzdeni. Ha nagyravágyó terveid vannak, azért meg is kell dolgoznod. Ha “csak” a gondolataid akarod megosztani, akkor az a lényeg, hogy azt megtedd, és onnantól kezdve más nem is számít. Természetesen ugyanez a rajongói oldalakra is igaz.

Sok blog és fan site zár be azért, mert idővel rájönnek, hogy “nem akarok én lenni a századik könyves blogger és a huszadik Vámpírnaplók rajongói oldal tulaja“. Ezen nem árt hamarabb gondolkodni, és okos ötlet feltérképezni a témát, amiben alkotni akarsz. Ismétlem, ez csak akkor fontos, ha valamilyen nagyobb terved/álmod van az oldaladdal, mint “a legnagyobb Vámpírnaplók rajongói oldal tulaja akarok lenni” ahelyett, hogy “szeretnék egy rajongói oldallal adózni a sorozatnak, amit annyira szeretek“. A kettő közötti különbség pedig ég és föld, ez pedig az oldalad/blogod minőségén is meg fog látszódni.

Azt fontosnak tartom elmondani, hogy blogolni és weboldalt vezetni igenis jó dolog. Hobbinak kiváló, ráadásul rengeteg dologban fejlődhetsz. Érdemes megnézni a Media Addicton megjelent korábbi írások minőségét a mostaniakéval: a fejlődés tetten érhető, és ez javarészt a folyamatos gyakorlásnak köszönhető. Ha valaki bloggerként éveken át kitartóan dolgozik, akkor az írás készsége mindenképpen fejlődni fog. A weboldal szerkesztés során akaratlanul is megtanul az ember hasznos dolgokat, mint wordpress-coppermine galéria telepítés, a sok fordítástól pedig egyértelműen jobb lesz az angolja – avagy a spanyolja, németje, attól függően milyen nyelvterületről fordít. A webszerkesztés további előnye az, hogy sok olyan emberrel ismerkedsz meg, akikkel hasonló az érdeklődési területetek, ergó remek barátságok, ismeretségek alakulhatnak ki ezáltal. Szerkeszteni tehát király dolog, különösen akkor, ha száz százalékig élvezed azt, amit csinálsz. És éppen ez a kulcsszó: hogy élvezd, anélkül semmit sem ér az egész :)

Összesítsünk:
– Weboldalt üzemelni melós dolog, nem megy az olyan könnyen. Készen állsz, hogy belevágj?
– Milyen oldalt szeretnél egyáltalán?
– Vannak hosszútávú terveid? Fogalmazd meg azt is, hogy miért akarsz weboldalt vagy blogot készíteni.
– Mielőtt komolyabban belevetnéd magad, dolgozz előre. Írj kritikát, életrajzot vagy amit szeretnél, hogy lásd, gyakorlatban is olyan mókás-e, mint gondolatban.
– Végezetül még egyszer gondolkodj el az egészen. Ha tényleg ezt akarod, akkor vágj bele.

A következő cikk tartalmából:
– Legközelebb július 24-én, szerdán lesz egy cikk, ami a kezdeti lépésekről szól majd, azaz nézegetünk tárhelyeket, megbeszéljük, hogy mi a fontos, és mi nem az. Ha van hozzá kedved, tarts velem!

3248 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

20 Hozzászólások

  1. Az összes kezdő honlapszerkesztőnek/bloggernek kötelezővé tenném ezt a cikket. Nagyon jól összefoglaltad, hogy miket is kell végiggondolni, mielőtt belevágna egy honlapba az ember. Igaz, nekem anno annyi elég volt, hogy ha nem segítek be Szisznek, akkor nem lesz Glee.hu. A kedvenc honlapjáért meg elég sok mindenre képes az ember :)

    • Köszönöm szépen :) Remélem idővel rátalálnak majd azok, akik weboldalt/blogot szeretnének. Kívülről olyan egyszerűnek tűnik az egész, de mi, akik pár éve nyomjuk az ipart simán mondhatjuk, hogy nem az. Persze megvan a maga szépsége, ez kétségtelen :)

  2. Csatlakozom Eperhez, valóban nagyon jókat írsz.

    Az időráfordításhoz én hozzátenném, hogy – szerintem – ennyi időt komoly párkapcsolat, más hobbi, sok-sok egyéb szórakozás mellett egyszerűen képtelenség rászánni. Márpedig valóban, ha az ember nem szánja rá, akkor nem lesz annyira izgalmas az oldala. De igen, ahogy Te is írtad, ha csak az a cél, hogy az ember magának írogasson valamit, akkor mindegy is. De ha azt akarja, hogy olvassák is, akkor azért melózni kell.

    Ráadásul az eredmények nem jönnek azonnal, szerintem ezt is tudomásul kell venni, és sokan az első néhány gyöngébb nap után fel is adják.

    Emlékszem, amikor én kezdtem az oldalamat, akkor konkrétan nem volt más olyan, ami ezzel foglalkozott volna (pedig igen, mennyivel egyszerűbb lett volna csak elolvasni a napi frisseket :), úgyhogy megcsináltam magamnak. Még az első napokban megkeresett egy srác, hogy ő egy naaagy rajongói oldalt akar csinálni a témában, és lát az oldalamban fantáziát, nem csatlakoznék-e. Nem mertem azt mondani neki akkor, hogy én is azt szeretném, ha az én oldalam lenne AZ a rajongói oldal, amit ő is akar, de napi 15-ös letöltésszámnál ez elég furcsán hangzott volna. Aztán, hogy az ő oldalával mi lett, azt nem tudom, de nálam a tegnapi nap során egyetlen nap alatt annyi volt az oldalletöltések száma, mint a blog indulásakor 4, hangsúlyozom négy HÓNAP alatt.
    De ezért megdolgoztam. És élvezem :)

    De nincs pasim, bár munkám van, és rendszeresen sportolok is, de van rászánható időm, és gyakorlatilag ez kapcsol ki a hétköznapokban.

    Ami nekem kevésbé működik az az előredolgozás.
    Egyrészt, ha valamit megcsinálok, akkor kíváncsi is vagyok rá, hogy más mit gondol róla, másrészt pedig nyilván nem szeretném, ha más hasonló oldalon jelenne meg előbb.
    Ráadásul az én témámban nincs annyi infó sokszor, azért a Te blogod nagyobb témát is dolgoz fel (egy könyv/filmsorozat kontra sorozatok tömege, könyvek, filmek, tehetségkutatók, szóval Te nagyobb témában is merítesz). Szóval az előremelónak én annyira nem vagyok híve.
    Mondjuk egy ilyen adott-témával foglalkozó oldalakon külön ötleteket érdemes kiagyalni azokra az esetekre, amikor épp nincs pörgés az aktuálisan készülő film kapcsán. Nekem voltak mondjuk kevésbé működő, meg működőbb ötleteim is, valahogy túléltem az első 2 film közötti 20 hónapos időszakból 16-ot. A folytatás már gyerekjáték lesz ;)

    • Picit cáfolnálak, mert szerintem komoly párkapcsolat, hobbi, munka és szórakozás mellett is lehet csinálni. Nekem sikerült, meg például Farkas Líviának is megy, (urban-eve), pedig ő még könyvön is dolgozott a blog mellett. Szerintem meg lehet oldani, de nekem is például csak azért sikerül, mert hétvégén, vagy ha ráérek, sokat dolgozom előre. Jelenleg tizenöt cikk van a vázlatok között képekkel együtt megformázva, amiket akkor vetek be, amikor csak akarok :) Az viszont igaz, hogy Az éhezők viadala tematikában nehezebb előre dolgozni, hiszen a látogatóidat elsősorban a friss hírek érdeklik, ergó itt nehezebb “konzerv” anyagot elraktározni, maximum interjú fordítás, kritika az adott színész filmjéről az, amit el tudok képzelni, mint konzerv anyag.

      Amit írsz az nagyon tipikus, mármint, hogy felkerestek, hogy csatlakozz, aztán huss, el is tűnt a srác. Sok embernél van az, hogy látta a filmet, dobog benne ezerrel az élmény, aztán gyorsan belekezd egy oldalba, majd hirtelen más kelti fel a figyelmét. Velem is megesett ilyen évekkel ezelőtt, de amit igazán szerettem (Született Feleségek) azt éveken át csináltam. Az pedig tény, ha egy ember megdolgozik egy oldallal a sikerért, akkor az meg is lesz – mármint, a siker :)

  3. Teljesen egyetértek Eper-rel, ezt a cikket jó lenne, ha elolvasnák egy néhányan.
    Nem egy olyan oldalt láttam már, ami nagyon érdekesnek indult, nagyon ügyesen meg volt csinálva a design, és már a tartalom egy része is felkerült, aztán meg egy hét után huss… vége lett mindennek!
    Várom a következő cikket! ;)

    • Pont erről akarok majd írni legalább egy bekezdést a következő anyagban. Sokaknál az oldal nyitás azt jelenti, hogy csinál egy gyönyörű designt, kimásolja a wikipédiát, aztán rohan elit cserét kérni más oldalaktól – a legtöbb ilyen site nagyon hamar bezár :/

      Annak meg tényleg örülök, ha tetszenek nektek ezek a gondolatok, és tényleg abban bízom, hogy lesz majd olyan, aki hasznosnak találja :)

  4. Azt mondod, 5 perc elolvasni egy kritikát, de 15 perc megírni azt. Most nem tudom, hogy én írok lassan, vagy te gyorsan, de nekem kb egy órát foglal magába egy kritika megírása beleszámítva a képkeresést, fülszöveg bemásolását, alakítását stb. Bár sztem mindkettőnk vmicskét “hibás”, te is gyorsan írsz, én pedig lassan, és ezért a különbség.Meg már egy könyves blogger írta, h neki 3 órát vesz igénybe egy poszt megírása, de ő kb. 2szer olyan hosszút ír, mint te vagy én. Szóval ez is kicsit relatív.
    Amúgy baromi jó lett a cikk, minden egyes szavával egyetértek. Valaki azt hiszi, hogy blogolni egyszerű, de nem mindig az, bizony kell rá szánni időt, de nekem eddig a blogolás csak a javamat szolgálta, nagyon sok mindent elsajátítottam általa (és most jelenleg nem a mostani könyvesről van szó). Annyit még hozzátennék, hogy minden kitartó és elszánt blogger életében vannak mélypontok, mikor a tudodhova kívánja a blogolást meg egyebet, de ilyenkor sem szabad mindjárt az első alkalommal feladni, ezzel azért mindenki számoljon (gondolom ezt neked nem kell bemutatnom, Tibi).
    Nah, erről a témáról oldalakat lehetne írni és fejtegetni a dolgokat, mindenesetre nagyon jó ötlet volt ez a cikksorozat, várom már nagyon a következőt.

    • Azért írtam, hogy legalább tizenöt perc egy kritika. Amúgy, ez nálam is nagyon változó, mert ha nagyon tudom, hogy mit akarok írni, akkor nekem megvan tizenöt perc alatt, igaz, a formázás és a kép keresés jóval tovább is elhúzódhat, de egy könyvkritika általában tizenöt-húsz percet vesz nálam igénybe – én is 600 szó környékén írom, igaz, fülszöveget nem szoktam másolni. De ez tényleg emberfüggő, plusz nagy gyakorlat van már mögöttem, és ennyi év után pontosan tudom, hogy miről mit akarok írni anélkül, hogy állandóan ismételném önmagam (legalábbis remélem, hogy nem teszem :) )

      A mélypontok, hát igen. Most már sajnálom, hogy ez kimaradt, de ez talán megérdemelne egy külön cikket is, mert valóban fontos dolog, hogy miképp éli meg a blogger/szerkesztő a mélypontot. Igaz, ennek szerintem sokszor ahhoz van köze, amikor az elején még élvezi a blogolást, aztán munkát lát benne, és már kezdi feladni – kérdés az, ilyenkor megtalálja-e újra az élvezetet benne, vagy végérvényesen bezár. Érdekes dolog ez is, alaposan elgondolkodom rajta, mert tényleg megérdemelne egy külön posztot :)

        • Pont ezért nem tervezek annyira előre, mert mindig felmerül(hetnek) újabb témák :) Mindenesetre ha van még valami ötletetek, hogy miről beszéljünk, akkor hajrá :) Amire biztos ki akarok térni, az a tárhelyválasztás, népszerűsítés, közösségi oldalak, copy right dolgok, mélypontok de idővel biztos eszembe jut még egy s más :)

  5. Jó összefoglaló, tetszett. Az internet tele van alapvetően tök érdekesnek induló, de már az elején kifulladó site-okkal, ami azon túl, hogy szomorú mementóként hirdeti, hogy valami meghalt a születése előtt, még ráadásul engem is akadályoz. Mert amikor XY témában keresek valamit, és alapos ember lévén megnyitok 10-15 oldalt is, nagyon idegesítő az a 3-4 kísértet weblap.

  6. Na, ilyenkor bánom, hogy nem most kezdtem el az oldalszerkesztést. Ha ilyen bejegyzést olvastam volna el hat – hét évvel ezelőtt és úgy állok neki, rengeteg időmet megspórolhattam volna… :D
    És örömmel olvasom majd el a többi cikket is ebben a témában. Sose lehet eleget tudni. :)

  7. Tetszett a cikk! Nemrég írtam én is blogindítós segédletet, és az előre dolgozást én is nagyon jó próbának tartom. Nem életbiztosítás, mert bármikor jöhet később olyan életszakasz, amikor átrendeződnek a prioritások, vagy egyszerűen változik az ember ízlése, érdeklődése. De a kezdeti fellángolásból fejest ugrástól mindenképp megment, és egy jó szokás a későbbiekre nézve.
    Egy blog munkaigényét látatlanban nagyon könnyű alábecsülni, nemrégiben alászaladtam én is egy hasonló fellángolásnak. Arra gondoltam, indítok egy fotóblogot, mert mégis mi lehet egyszerűbb. Készítek pár képet, katt, katt, feltöltöm a netre, katt, katt, írok hozzá pár sort, tak-tak-tak, és voilá. Aham. Az első bejegyzés képeinek összeválogatásáig sem jutottam – még jó, hogy nem domain regisztrációval kezdtem. :P 
    Ami az időráfordítást illeti… Valóban attól függ, kit mihez fűz a szenvedélye, mi kapcsolja ki, mi villanyozza fel. Ami az egyik embernek üdítő kikapcsolódás, amire szívesen szánja az idejét, az a másiknak csak egy újabb nyűgös feladat, amin túl kell lenni. Ha nekem minden nap főznöm kellene, rabszolgának érzem magam – az apukám és a húgom bánatosak, ha egy nap nem jut idejük a főzésre, és teljesen felpörgeti őket, ha nekiláthatnak egy izgalmas menüsor elkészítésének. Nincs máshogy ez egy bloggal, weboldallal sem.
    Nekem komoly párkapcsolat, kutya, háztartás, teljes állás, levelező főiskola, esküvőszervezés mellett sem gond csinálni, mert egyszerűen instant jókedv, ha eszembe jut egy cikkötlet, amit nap közben a legnagyobb rohanásban lefickanthatok egy margóra. Aztán este már alig várom, hogy legyen egy kis időm bekuckózni magam a sarokba és megírni az ötleteimet, a hétvégéim egyik fénypontja az, ha bevehetem magam egy napsütötte fotelba egy bögre teával és írhatok, és nincs olyan, hogy ne érné meg fennmaradni hajnalig, ha elkap az ihlet és belemerülök egy cikkbe. 
    Biztosan van, aki ezt elképzelhetetlennek tartja, de az ő életében valószínűleg van valami, ami számára a legtermészetesebb (pl. bulikat szervez, túrázik, online szerepjátékkal játszik, horgol, kertészkedik, stb.), amire meg én mondom azt, hogy szent ég, ha még ezzel is rendszeresen foglalkoznom kellene, fogalmam sincs, mihez kezdenék!… 
    Egyébként úgy tudom, a könyvét már Farkas Lívia sem úgy írta, hogy volt egy főállása, amellett minden, ami az élettel jár (férj, nyúl, háztartás, stb), amellett a blog, és még amellett a könyv. Addigra már eljutott oda, hogy a blog volt a főállása – amiben elképzelni is nehéz, évekig mennyi kitartás, odaadás és munka lehetett, a pénzkeresés meg a többi feladat mellett. De ilyesmit csinálni, komolyan, sikerekre törekedve, nem lehet úgy, hogy az ember teherként fogja fel, mint egy újabb francos harmad-, negyed- vagy ötöd-állást, hanem csak úgy, ha piszkosul élvezi, amellett, hogy rászánja az időt és az energiát. Meg minek is máshogy, hiszen ha az ember a kenyérkeresés mellett szabadon választhatja meg, mivel foglalkozik a “sokadik mellékállásában” a szabadidejében, az legyen olyan, hogy ha sikerül előléptetni főállássá vagy másodállássá, akkor az igazi, örömet adó hivatás legyen, ne pedig egy újabb nyűg vagy vakvágány. Ha meg megmarad hobbinak, annál inkább legyen élvezet csinálni. 
    De igen, a legfontosabb azt látnia mindenkinek, aki belevág egy blogba, hogy egy bloggal, mint minden hobbival, munka van, foglalkozni kell vele. Akkor érdemes csinálni, mint minden más hobbit, ha az ember várja, hogy mikor foglalkozhat már vele végre, mikor töltheti vele az idejét, de magától megtörténni ugyanúgy nem fog, ahogy egy pulcsi sem köti meg magát, még annak a karosszékében sem, aki imád kötni, vagy egy hatfogásos ebéd sem lesz kész két perc alatt annak a konyhájában sem, aki mesterszakácsnak született. :) 
    Nekem is volt több sikertelen próbálkozásom és vakvágányom, mire megtaláltam azt, amivel annyira összhangban vagyok, hogy nem gond rászánni az időt, de most, hogy megvan, nagyon sok örömet, mókát, sikert hoz az életembe, és meghálálja az időt és energiát, amit belefektetek. 

  8. Huhh, gigászi egy kommentet írtam, és még plusz hozzáfűzni valóm is van… de ezt még tényleg el akarom mondani. :) 
    Az előredolgozással abszolút egyetértek, de a vélemények kikérésével nem feltétlenül.
    Azt hiszem, Walt Disney mondta, hogy ha van egy új ötlete, mindig kikéri az ismerősei véleményét, és ha tízből kilencen azt gondolják, nem érdemes belekezdeni, akkor biztosan nekikezd, mert szerinte az emberek 90%-a rossz irányba tart az életével.
    De ha valaki nem ilyen merész, elveheti a kedvét a kezdeti negatív visszajelzés. Pedig lehet, hogy az ezredik életmód blog, az ezredik könyves blog, az ezredik sportblog lesz sikeres, és az is lehet, hogy nem az első tíz, hanem az első száz cikk alatt találja meg azt a hangot, stílust, témát, ami kiemeli a tömegből – de ez sosem derül ki, ha az elején elveszi a kedvét egy amúgy őszinte és reális kritika, miszerint ebből tizenkettő egy tucat, szerintem ne kezdk bele. Úgy gondolom, ha megvan a kedv, és reális az életben maradás, akkor bele lehet vágni – nem az első tíz cikk és az első tíz vélemény fogja eldönteni, hogy hosszú távon sikeres, egyedi és minőségi lesz-e. 

    • Imádom ám a hosszú kommenteket, pláne ha ennyi értékes információt tartalmaznak – csak azt sajnálom, hogy a válaszom rövidebb lesz, de leginkább azért, mert nagyon sok mindennel egyetértek, amit írtál :) Legjobban amúgy azal, hogy mennyire jó is tud lenni blogolni, én is imádom, ha utat engedek a gondolataimnak és rávetem magam a billentyűzetre.

      F. Líviáról én úgy tudtam, hogy mellette még fordít is, de ha a blogból “”meg tud élni””, akkor annak nagyon örülök, mert igazán megérdemelné. Azt hiszem ez mindannyiunk álma :)

      Igazából azért írtam, hogy jó ha kikéri valaki az ismerősök véleményét a kritikáiról, mert sokan nem tudnak kritikát fogadni a kritikáikra :) Ergó elkezd veszekedni a cikk szerzője az olvasóval, aki kifogásol valamit, az meg nagyon ciki tud lenni, szóval tényleg jobb, ha valaki kér előzetes véleményt. A fejlődésben nagyon igazad van, de ha valaki nem tudja elfogadni a másik véleményét, akkor tényleg nem érdemes belekezdenie, én legalábbis úgy érzem.

      • Természetesen, az elején is, később is jó visszajelzést kérni a fejlődés érdekében, ez teljesen korrekt. Csak azt írtad, hogy kérd ki az ismerőseid véleményét, érdemes-e belevágnod, erre írtam csak, hogy szerintem nem jó a “próbacikkek” után, néhány véleményre alapozva belevágni vagy nem belevágni, mert hogy érdemes volt-e, az csak sokkal később, és sokkal nagyobb közönség előtt derül ki.
        Viáról én úgy tudom, hogy talán már az utóbbi egy évben főállásban blogol. Az időpontban nem vagyok biztos, arra viszont tisztán emlékszem, hogy sóhajtozva olvastam a blogján, hogy bizony-bizony, neki már sikerült, ő már főállású blogger. :)

  9. Megihlettél ezekkel a blogos cikkeiddel, jelentem. :D Bár azt hiszem, az én blogindításom szembemegy ezekkel a szabályokkal… vagyis… Régóta fontolgattam, hogy kellene egy felület, ahol leírhatom a véleményemet, és ne csak ide írogassak neked néha brutálhosszú kommenteket, meg ne az ismerőseimet fárasszam. Komolyan, látni az arcukon azt a pontot, amikor már elunják, hogy úgy dumálok egy könyvről vagy sorozatról, hogy le se lehet lőni. x”D Szóval régóta érlelődött az ötlet, és te adtad meg a végső lökést, de azért ez így még mindig “fejest ugrottam”-kategória kicsit. Mert nem írtam előre posztokat, csak összegyűjtöttem egy lapon, hogy miről írhatnék majd. De majd meglátjuk, hogy ez mire volt elég.
    Amúgy az mennyire elvetemült hozzáállás, hogy én igazából magamnak blogolok? Hogy kiírjam magamból a felesleget és a barátok nyakába már csak kezelhető mennyiségű információt zúdítsak, hogy megfogalmazzam, mi tetszett valamiben és mi nem, hogy motiváljam magam arra, hogy akkor is gondolkodjak a dolgokról, ha épp nincs kedvem hozzá, mert hasznos. Mert leginkább ilyen motivációim vannak. Bár azt hiszem, akármennyire is értelmetlenek ezek, legalább elég tartósak lehetnek. Remélem. :)
    Mindegy, a lényeg csak annyi: köszönöm ezeket a cikkeket, mert nagyon hasznosnak bizonyultak meg fognak is még, gondolom. :)

    • Örülök neki, ha ilyen hatást értek el ezek a cikkek – nem titkoltan ez is volt a céljuk :)

      Nem hiszem, hogy szembe mennél a szabályokkal, mert írtam is, hogy azzal sincs semmi gond, ha valaki “saját magának” írja a blogot. Rengeteg ilyen van, elsősorban a könyves bloggerek között. Ez tök normális dolog :)

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here