Könyvkritika: Kiera Cass – A párválasztó

16

a.parvalasztoVannak olyan regények, amikről rögtön tudom, hogy szeretni fogom, nálam a The Selection is ilyen volt. Adott egy korona, harmincöt lány akik közül a hősnő látványosan tojik az egészre? Mindennek a hátterében egy disztópia és egy szerelmi háromszög? Ide vele! Mostanában egyre több disztópiás könyvet olvasok el, de nem is akaródzik abbahagyni, hiszen a műfaj már a szívemhez nőtt. Az általam olvasottak között pedig A párválasztó kiemelt helyet foglal el a szívemben.

Mint mondtam, már az alaptörténettel levett a lábamról. Amerika (és Kanada) romjaiból épült Illéa állama a negyedik világháború után. A királyságban nagy dolog készülődik, lévén Maxon herceg nagykorú lesz, ideje hát feleséget találnia. A hagyományoknak megfelelően harmincöt tartományból választanak ki egy 16 és 20 év közötti lányt, akik bekerülnek A párválasztó műsorba, a fődíj pedig a herceg, no meg a korona. America Singer (tudom, ne röhögj) nem akart részt venni a műsorba, de titkos szerelme, Aspen és az egész családja rimánkodott, hogy jelentkezzen rá. Aspen végül kidobja Americát, a lány pedig megtört szívvel érkezik a palotába, nem is sejtve, hogy a herceg – no meg a körülmények, – milyen érzéseket ébresztenek fel benne.

Őszinte leszek. A Párválasztó bizony kiszámítható regény. Körülbelül a harmincadik oldalnál ki lehet találni, hogy mi lesz az első kötet fő bonyodalma, egy mondattal elárulta magát az írónő: SPOILER Aspenre sorozás vár, és a palotába is kerület, mint őr SPOILER VÉGE. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy meghatározza az egész kötet mivoltát, DE mindennek ellenére Kiera Cass olyan jól keverte a lapokat, hogy néhol bőven tudott nekem meglepetést okozni. Nagyon tetszett például az a sok humor, amivel operált, néhol hangosan nevettem, leginkább America és Maxon közös “jeleneteinél”. Utóbbi elég kellemetlen volt, hiszen távolsági autóbuszon olvastam el majd’ a könyv első harmadát.

Mivel a nagyobb bonyodalmak előre sejthetőek voltak, éppen ezért volt sorsdöntő a könyv stílusa. Kiera Cass sorai visznek előre, mindig elrejtett egy-egy olyan dolgot a sorok között, amik aztán később eszembe jutnak az olvasás közben. Nagyon tetszik a stílus is, annyira olvasmányos, és ezt a szó lehető legszebb értelmében mondom. Tehát, annak ellenére, hogy már az elején lehetett sejteni, mi lesz a fő bonyodalom, tudott meglepetést okozni az írónő, ráadásul szinte faltam a könyvet, és most is szomorú vagyok, amiért már a végére értem, hiszen úgy olvasnám még tovább. Szeretem, amikor egy könyv ilyen reakciót vált ki belőlem.

Disztópia esetében különösen fontos a háttérvilág megrajzolása. Tetszett, hogy Cass nem félt adagolni az információkat, kiderült jó pár dolog, szóba került a forrongó nemzetközi helyzet, a lázadók támadásairól is megtudtunk pár érdemi információt, és feltettem magamban néhány kérdést, amire várom a választ. Például, mit keresnek a déli lázadók a palotában? Merlee miért nem akar hazamenni? Csaknem a lázadók belső embere? Tetszik, hogy a kiszámítható főszál mellett érdekes mellékalakokat ábrázolt az írónő, hiszen az olvasható és szerethető stílus mellett ők vitték leginkább előre a cselekményt.

Értékelés: 8/10
Imádtam, és molyon be is jelölöm kedvenc könyvnek, ennek ellenére a kiszámíthatósága mellett nem mehetek el szó nélkül, miközben értékelésnél egy pontszámot leírok. Persze az is lehet, hogy én olvastam már el túl sok könyvet ahhoz, hogy igazán meg tudjak lepődni egy szerelmi háromszögön? Elképzelhető, az viszont tuti, hogy már most nagyon várom a folytatást, és a CW-re is dühös vagyok, amiért kétszer sem kért ebből a remek alapanyagból sorozatot. Ó, és mielőtt elfelejtem: America Singer a hősnő neve, aki énekel… Ez azért fájt :)

5458 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



16 hozzászólás

  1. Én a kiszámíthatósága miatt kerültem, vagyis olyan sablonosnak tűnik az egész, de lehet angolul majd bepróbálom. Amúgy a spoilernél gondolom azt akartad, hogy ne látszódjon, de most a fekete háttérnél olyan, mintha kiemelted volna…

    • A kiszámíthatóság az nem mindig rossz, hiszen ahogy írtam, itt annyira jó az írónő stílusa, és eleve akadnak benne meglepetések, plusz jól fel van építve a háttérvilág is, szóval szerintem kezdj bele nyugodtan :)

      Sose szokom meg ezt a sötét designt, de vasárnap úgyis le lesz cserélve, köszi a jelzést!

  2. Vááá, ez nem igazság. Én is épp összeszedtem az oldalam kedvéért 5 (majd újabb 5) disztópikus könyvet, és annyira jól sikerült az ajánló, hogy nekem magamnak is kedvem szottyant a témához. A Maze Runner-be beleolvastam, ma pedig egy Delírium (Lauren Oliver) példánnyal sétáltam haza a könyvesboltból. Az a baj ezzel amúgy, hogy az olvasás drága sport, még akkor is, ha az ember bizonyos helyzetekben néha elég találékony tud lenni.
    Mindenesetre most egy újabb könyvhöz hoztad meg a kedvem :) Csak nyugtass meg, ez nem sorozat ;)

    • Trilógia ez is, ráadásul lesz két közbülső, “feledik” kötet, amik Maxon herceg nézőpontjából mesélnek. De kezdj bele, tényleg nagyon ajánlom, mert nekem ez a könyv legalább annyira bejött, mint Az éhezők viadala.

      Az ötös listáid láttam, fel is vettem mindet a kívánságlistámra :)

  3. Valahonnan nem lehet letölteni ezt a könyvet magyarul pdf vagy más formátumban? Mostanában elég sok pénzt költöttem könyvekre, és a közelben egy könyvtárban sincs bent.

    • Nincs fent sehol, nekem is könyv alakban van meg, Szerintem ha belefér még a keretbe, akkor vásárold meg valamikor, mert olyan szép ez a könyv kívül és belül egyaránt :)

        • Ha úgy alakul, és van Alexandra bolt a közeletekben, akkor az alexandra.hu-ról 20%-osan meg tudod rendleni és a boltba ingyenes a szállítás.

          Én is most onnan veszek mindent, boltba nem is járok, mert pl a honlapon mindig minden új könyv egy hóanpig 20% kedvezménnyel kapható.

          • Wow, ezt nem is tudtam! Nálunk van Alexandra, szóval már tudom hogy szerzem be olcsóbban a könyveket.

  4. Én imádtam a könyvet. Majdnem egy éjszaka alatt sikerült kiolvasnom. Azt hiszem reggelre 3 fejezet maradt. Szerintem is olvasatta magát, és amikor véget ért csalódott voltam mert legszívesebben az egész trilógiàt egyszerre olvastam volna ki. Most meg várhatok a magyar megjelenésre. Nem lehet tudni, hogy esetleg mikor jelenik meg, vagy mikorra tervezi a kiadó megjelentetni a következő kötetet? :) amúgy hàlás vagyok, hogy anno felhívtad a figyelmünket h meg fog jelenni a könyv Magyarországon is.. A könyv kritikáid a kedvenceim. :)

    • De jó ezt hallani, örülök, hogy neked is tetszett a regény :) Az érzést pedig totál átérzem, szívesen olvastam volna még tovább :)

      Pár hete kérdeztem a kiadót, azt válaszoltak, hogy ősszel jön a második kötet, de azt még nem tudják, hogy a Maxon novella megjelenik-e külön :/

      Azt pedig külön köszönöm, hogy szereted a könyvkritikáim, mert párnapja felmerült, hogy talán nem kellene többet írnom, de az ilyen megjegyzések mindig megerősítenek abban, hogy érdemes a könyvekről is szót ejtenem a blogon :)

      • Nekem a kedvenc rovatom a könyvkritika a blogon:) Nagyon sajnálnám ha nem folytatnád. Főleg, mert egyre kevesebben olvasnak könyveket, és talán ha felhívjuk az emberek figyelmét egy-egy kritikával néhány jó regényre, rájönnek milyen jó dolog olvasni. Ági blogját is ezért szeretem, mert egyáltalán nem rettent el a könyvektől, sőt sokszor nála nézek utána, hogy milyen könyveket is kellene vennem ha legközelebb megyek a könyvesboltba vagy esetleg könyvtárba.
        Én pl. Lakatos Leventére nálad figyeltem fel, azóta pedig nagy rajongója lettem.
        És köszönöm szépen a gyors választ.Ősz már nincs is olyan messze. Remélem lesz időm olvasni. :)
        (ui: általában szoktam megjegyzéseket hagyni a könyv kritikáknál, meg úgy mindenhol, csak nem Candice, hanem Regi néven^^ )

        • Pont ezért kezdtem el írni kritikákat, hogy mások is felfigyeljenek 1-1 jó könyvre, hiszen olvasni jó :)

          Ahhamm, most már megjegyzem: Regi = Candice :)

  5. Na, végre én is eljutottam a könyvig, illetve annak végéig is. Vannak is vegyes érzéseim. Vigyázat, spoileres bejegyzés.

    Végülis a könyv nem rossz. Olyan fene nagy meglepetést nem vártam, nem is ért, nagyjából ilyesmire számítottam.

    Ami leginkább zavart az az, hogy úgy éreztem, kicsit túl sok mindent szedett össze az írónő innen-onnan. A Párválasztó témája gyakorlatilag egy sima “Nagy Ő”, de ezt vártam. A főhős fiatal nő E/1-ben (Alkonyat, Éhezők Viadala, Beavatott, Delírium, és biztos van még ezer hasonló), szerelmi háromszög (Alkonyat, Éhezők Viadala,…), széthullani készülő disztópikus világ (soroljam, vagy láttunk már ilyet is valahol? :), kijárási tilalom (na, erről a Delírium ugrott be, a könyv, amivel félelmetes, mennyire nem tudtam azonosulni). Szóval az elemek nem egyediek, nem sajátosak, gyakorlatilag emiatt aztán olyan is volt, mintha egy fanficet olvastam volna, nem egy önálló regényt.

    America karakterét még keresgélem. Néha egy tökös, vagány csaj (ahogyan bánik a szobalányaival, a testvéreivel, ahogyan beismeri, hogy rosszul vélekedett először Maxonról), máskor viszont egy idióta. Vagyis leginkább a regény elején az, mert ha én nem akartam volna jelentkezni egy hasonló műsorba/játékba (vagy minek lehet ezt nevezni), nincs az a könyörgés, alku, de pláne zsarolás nincs, ami engem erre rávesz. Ha valaki ennyire stabilan szereti szerelmét, ahogyan a könyv elején ő Aspent, akkor nincs semmi, ami rávegye, hogy elinduljon. Még az se, hogy mennyire kicsi az esély, hogy kiválogassák, bár nálam még ez volt a legerősebb érv.

    Aspen. Vele szemben is vegyesek az érzéseim, mert szerettem volna ugyanazt az otthoni barátot, társat látni, mint az Éhezők Viadala Gale-jében, de amikor a America gondoskodni akar róla, ő pedig elküldi, az nálam verte a biztosítékot. Próbálom magam is védeni, hogy oké, itt változásban lévő fiatalokról beszélünk, de valami azt súgja, így nem mernék egy pasira alapozni egy kapcsolatot.

    Maxon. Kellemes meglepetés, tetszik a karaktere, talán kicsit túl tökéletes, kicsit túl idealista. De szerethető egy figura, és nagyon szeretem az Americával való beszélgetéseiket és azt is, hogy nem hagyja, hogy a lány befolyásolja a mással való kapcsolatát.

    Hogy Celestét mennyire tudom gyűlölni, arra szavak nincsenek, de ez nyilván csak azt jelzi, hogy az írónő jól végezte a dolgát :)

    Ami miatt félelmeim vannak az az, hogy nem látom, hogyan lehetne előrevinni a történetet, anélkül, hogy ne agonizálás legyen belőle, mind Maxon részéről, akinek 6 lány, mind pedig America részéről, akinek meg 2 pasi közül kell választania. De az asztalomon az Elit, és érdekel a dolog, mert tudom, hogy a legvége jó lesz, és kíváncsi vagyok. De nálam a könyv egyelőre csak a “kellemes nyári napokra limonádénak jó” kategóriát üti, ami tehát még szerethető, de ölni nem tudnék érte :D

    • Örülök, hogy te is elolvastad végre :) A véleményeddel pedig csak egyetérteni tudok, mármint, ezek feltűntek nekem is, de akkora a szerelem, hogy nem foglalkozom vele. Totál elvarázsolt az egész, így nem látom annyira a hibáit. Ami tök jó, mert általában kritikus jellem vagyok.

  6. Imádtam a könyv összes részét! Igaz, kiszámítható volt, de csak az alaptörténet tele volt izgalmas és romantikus jelenetekkel. Szerintem aki olvassa ezt a könyvet beleszeret.

Leave A Reply