Könyvkritika: Kirstin Gier – Időtlen szerelem trilógia (Rubinvörös + Zafírkék + Smaragdzöld)

4

Kerstin-Gier---SmaragdzoldKét nap alatt kiolvastam az Időtlen szerelem trilógia utolsó részét, de sokáig vártam, hogy megírjam róla a véleményem. Leginkább azért szerettem volna időt nyerni, mert a Smaragdzöld lezárástól nem voltam elragadtatva, így, jobbnak láttam, ha hagyom leülepedni a gondolataim. Mindent összevetve nagyon szerettem ezt a trilógiát, úgy érzem a Könyvmolyképző kínálatában ez magasan az egyik legjobb. Különösen tetszett Kirstin Gier világábrázolása, hiszen sikerült a mi dimenziónkba helyeznie egy fantasztikummal operáló történetet, és mindezt egész jól kivitelezte.

Igaz, engem már a történettel levett a lábamról. A hősnő, Gwen ugyanis időutazó, persze nem önszántából. Társa a jóképű Gideon, akikkel a múltba kell menniük, hogy beteljesítsék a régen élt – igencsak gonosznak tűnő, – gróf parancsolatát, és begyűjtsék a korábbi időutazók vérét. Az utazások nem várt veszélyt kínálnak, a gróf szándékairól is szép lassan kiderülnek a dolgok, ráadásul Gwen is beleszeret Gideonba…

0525_b1Igazából semmi olyan nem történt meg ebben a trilógiában, amiről nem gondoltam volna, hogy meg történni benne. Ami miatt viszont nagyon megszerettem, azok a leírások voltak. Szép volt a nyelvezete, kíválónak találtam az írónő humorát, és mindezek mellett olyan egyszerű volt olvasni. Nem feltétlenül szeretem azokat az E/1-ben íródott írásokat, ahol a hős(nő) túlságosan szépirodalmi stílusban beszél, Gwen gondolatai viszont annyira illettek a karakterre, amit egyszerűen nem tudtam nem szeretni. A szerelmi részt is egész jól sikerült összehozniuk, leginkább a Smaragdzöldben tetszettek Gideon beszólásai, mint az “Te azt hitted fából vagyok?” és így tovább. Annyira élt a kép, hogy valóban láttam magam előtt őket, aztán nevettem egy jót rajtuk, és ez így van jól.

Ami a dramaturgiai részét illeti, szép lassan építették fel az egészet, és különösen tetszett, hogy Gier nem sietett sehová. Lassan lettek adagolva az információk, nem csak a gróf szándékait illetően, hanem minden mással kapcsolatban is. Pár dolog viszont bökte a csőrömet, leginkább Gwen szellem látásával kapcsolatban, ugyanis ez is benne volt a versikékben, és még Leslie sem jött rá idejében a dolgok nyitjára, ez pedig karakter idegen volt az okos legjobb barátnőtől. Ó, mielőtt elfelejtem: Leslie az egyik kedvenc könyvbéli side-kickem, legalább annyira kedveltem, mint Tinát A neveletlen hercegnő naplójából :) Szeretem, ha egy író sok karakterrel dolgozik, az Időtlen szerelem trilógiában viszont talán sokan is voltak. Leginkább a páholyban dolgozók neveit nem sikerült megjegyeznem, így az utolsó kötet olvasásánál néha kapkodtam a fejem, hogy most pontosan ki kicsoda, de mindettől függetlenül sok szereplőt megszerettem, idővel még Charlotte-ot is, akinek a találkozása az alkohollal kifejezetten bejött.

0656_b1Egy dolgot viszont nagyon sajnáltam, méghozzá a nagy rejtély lezárását az utolsó kötet végén. Többször vissza is lapoztam, miközben arra gondoltam, hogy “csak ennyi? Komolyan?“. Tudniillik három kötet óta várom a nagy titkok kiderülését, az ügy lezárását, amit sikerült körülbelül 30 oldalban megoldania az írónőnek. Ezt bántóan kevésnek éreztem, ráadásul a következményeit is, így picit rossz szájízzel fejeztem be a Smaragdzöldet, a happy end ellenére is – utóbbin gondolom nem lepődik meg senki, mármint azon, hogy volt happy end. Igazából nem arra vágytam, hogy legyen egy romantikus ömlengés, de kíváncsi lettem volna a többi szereplő véleményére a helyzettel kapcsolatban, meg arra is, hogy mi lesz a csoport jövője, meg Gwené és Gideoné. Olyan az egész, mintha két-három fejezet lemaradt volna a könyv végéből. Mindent összevetve azonban szerettem ezt a trilógiát, és örülök annak, hogy módomban állt elolvasni azt.

Értékelés: 8/10
A teljes trilógiát mindenképp maximális pontszámmal értékelném, de a Smaragdzöld esetében éreztem azt, amit Gier írt a végén a köszönőbeszédében, hogy gyorsan kellett írnia. Színvonalas volt ugyan ez is, de a nagy csavar a végén meg a lezárás túl hirtelen volt a számomra. Ezért hát ez a kevesebb pont, de mindentől függetlenül ez egy olyan ifjúsági trilógia, aminek az elolvasását nem csak könyvmolyoknak, hanem azoknak is ajánlom, akik akár kevés könyvet szoktak elolvasni.

8163 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok
Share.



4 hozzászólás

  1. Én pont ma fejeztem be, alig kellett négy nap a három könyvre. Engem már az alapötlet megfogott, s mikor elkezdtem alig bírtam abbahagyni. Végre valami vérpezsdítő volt a sok egyforma szórakoztató irodalom között. A harmadik könyv 3/4–vel megvoltam elégedve, egyedül a vége nem tetszik – mint ahogy neked sem. Én is elvártam volna, hogy kicsit több időt fordítson az írónő a befejezésre. Hiszen addig remekül építette fel az információk áradatát, ahogy a szerelmi szálat. Itt viszont hiányoltam valami gonoszabb, drámaibb hatást. Ettől függetlenül elmondhatom, hogy végre ráakadtam egy olyan sorozatra ami megérte a hajnali olvasást. Ezt A lázadó óta nem mondtam. Szóval teljesen egyetértek veled. (:

  2. LucieHerondaleDeVilliers on

    Most ebben a pillanatban fejeztem be a könyvet. A harmadikat. Egyből irány a net, hogy megnézzem van-e már 4. rész, vagy mikor jelenik meg…Mikor nem találtam semmiféle 4. kötetet, elkezdtem a blogokat böngészni. És itt találkoztam azzal, hogy ennyi. Nincs több. Őrület! Nekem még kéne egy (nekem legalábbis) jobb befejezés!!! Ilyen Harry Potter-féle epilógus. De nincs. A könyveket imádtam, és nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, hogy csak ennyi volt :( :)

    • Sajnos tényleg gyors és hirtelen volt a trilógia lezárása, amit nagyon sajnálok :( De tény, hogy én is élveztem a könyvek olvasását :)

Leave A Reply