Underemployed – Túlképzetlenek: Kritika a sorozatról

0

A Túlképzetlenek pilotja nagyon bejött, de sajnos a folytatás már kevésbé. Őszinte leszek, én mást vártam. Azt hittem bevállalják majd azt, hogy van pár huszonéves fiatal, akik kergetik ugyan az álmaikat, de az élet pofáncsapja őket. Én valami ilyet akartam látni, és azt, hogy a sok pofon után felállnak és újra küzdenek, mert valami ilyet élnek át valójában a huszonévesek. A Túlképzetlenek írói viszont más elképzeléssel voltak a problémákat illetően. Hamar ráálltak arra az üzemmódra, hogy mindenki elérte azt, amit akart, ráadásul különösebb harc nélkül, ez pedig teljesen hiteltelenné tette a szememben a sorozatot és a szereplőgárdát egyaránt.

Underemployed 01

Annak idején furának tűntek a nézettségi adatok, nem értettem miért morzsolódtak le az Egyesült Államokban olyan sokan menet közben, de most már teljesen nyilvánvaló. Pedig emlékszem, hogy örültem amiért az epizódok negyven percesek, a pilot pedig csak húsz perces volt. Szóval, én tényleg egy nagyon jó sorozatban reménykedtem. Oké, gondoltam, hogy nem lesz dokumentum-film jellegű, csak abban bízhattam, hogy valamilyen szinten reflektál majd azokra az élethelyzetekre, amik a mai huszonéveseket érintik. Ehhez képest ahogy teltek a részek, rácáfoltak mindre. A szülőktől külön éltek, nem okozott gondot a munkahelykeresés sem a ranglétrán való lépkedés, ráadásul mindig a legjobb dolgok történtek a szereplőkkel, vagy ha nem is, hát a szarból is kihozták a jót. Ez valahol pozitív, de így nem lehetett a Túlképzetlenek az, ami válhatott volna belőle: egy sorozat, ami bemutatja a huszonévesek problémáit az életben. Kár érte, de nagyon. Spoileresen folytatom tovább.

Underemployed Daphne

Ami a karaktereket illeti, kezdetben még a javarészüket kedveltem, de ahogy teltek a részek, úgy váltak egyre unszimpatikusabbá. Leginkább Sophia miatt főtt a fejem. A leszbikus szálát jól kezelték, azzal nem volt semmi probléma, viszont ami a könyves mizériáit illeti, az már a “fáj” kategória. Milyen író az, aki csak úgy tud valamit felmutatni, ha leírja az ismerősei életét? Ennyi fantázia szorult belé? Mert ha igen, akkor rossz pályát választott. Az meg, hogy meglepődött Daphne viselkedésén a másik LOL faktor volt. A Miles és Daphne szálat erőltetettnek éreztem, pedig utóbbi egész jó karakter lett a végére, sőt, talán ő volt a legemberibb és a legnormálisabb mind közül, még úgy is, hogy piszok nagy szerencséje volt mindig, ami valahol hiteltelen a szememben. Raviva és Lou párosa akarta szimbolizálni azt, hogy mennyire szívás gyereket nevelni huszonévesen, nos, ez nem jött össze, mert csak azon nyomoronckodtak, hogy melyikük hogyan csalja meg a párját valakivel. Ez így elég hülyén jött ki, pedig mindkettő karakterben volt spiritusz. Ami Raviva alakítóját, Inbar Lavi-t illeti, én nem tudom hogy gondolta bárki is, hogy az a csaj tud énekelni. Írtó fájó volt a hangja, pedig dolgoztak rajta auto-tunessal rendesen.

Értékelés: 4/10
Igazából nálam azért ér ilyen kevés pontot, mert a pilot után egy teljesen más sorozatot kaptam. Ahogy fent is írtam, szerettem volna, ha reflektálnak a valóságra is, ehelyett pedig szembeköpték azt. A részeken azért úgy-ahogy jól szórakoztam, hisz voltak benne jó poénok, és érdekes szituációk, de összességében nem vesztett semmit az, akinek kimaradt volna ez a sorozat. Viszonylagos lezárást amúgy kapott, tehát ha valaki bele akar kezdeni tegye nyugodtan, mert hátha bejön neki. Jópasi faktor amúgy adott, Diego Bonetával az élen :)

Underemployed Diego Boneta

1302 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply