close

Ethan-es-Carter-Ryan-LovelessAmikor Áprilisban megírtam nektek a könyv megjelenésének a hírét, már akkor tudtam, hogy ezt nekem mielőbb el kell olvasnom. Tegnap tehát fogtam magam, elmentem a könyvesboltba, és megvettem a regényt. Mondanom sem kell, elég furán nézett rám az eladó, lévén kisvárosban lakom, de igazából teszek rá. Már tegnap ki akartam olvasni az egészet, de hagytam egy keveset mára is, hadd tartson tovább az élmény. Miután befejeztem a könyvet, felvetődött bennem a gondolat, hogy “ó, bárcsak több meleg-regény lenne a hazai piacon”. Olyan jó volt végre olyat olvasni, ami azokkal a problémákkal is foglalkozik, ami velem is megesik. Már komolyan kezdem megérteni azt, ha egy lány azt írja, “beleszerettem Christian Greybe“. Nem mondom, hogy belezúgtam volna Ethanbe vagy Carterbe, csak egyszerűen jó volt hús-vér alakokról olvasni, olyanokról, akik olyanok, mint én.

A könyv története kifejezetten érdekes. Carter tourette szindrómával küzd, ezért nehezen tud emberek között lenni, az állandó tikkelései miatt. Ethan agysérült, a családjával él, de dolgozik mellette és szexuálisan is aktív (szó szerint :)). Amikor ez a két fiatal srác találkozik egymásba szeretnek… a könyvben nem az volt a kérdés, hogy Ethan és Carter a végén összejön-e, és nem is az, miképp jönnek össze. Különös módon nem is nagyon volt benne kérdés, ez csupán egy történet volt. Történet két fiúról, akik betegek, mások, de mégis ugyanolyanok, mint mindenki más. Mert hiába tikkel Carter, és hiába sérült Ethan agya, a szerelem az szerelem, és ettől több nem is számít.

Amin nagyon meglepődtem, hogy megtudtam, Ryan Loveless valójában egy leszbikus hölgy. Azért volt ez meglepő a számomra, mert nagyon jól le volt írva nem csak a meleg-szerelem, hanem a szexjelenetek is. Utóbbiból volt jópár a könyvben, de nem mentek olyan különösebb mélységekbe, mint például a Szürke ötven árnyalatában. Csupa olyan dolgot csinált Ethan & Carter, amiket más szerelmesek. Persze ha valakit a téma irritál, vagy túl nagy a képzelőereje és nem szeretné látni, azok kerüljék el a 150. oldal környékét :) A regény felépítése egyébként nekem nagyon bejött, jók voltak a leírások, és ami a legjobb, hogy élt a kép. Utóbbi alatt azt értem, hogy sikerült olyan szinten bemutatni – lefesteni, – a cselekményt, hogy képként megelevenedett a fejemben. A legtöbb könyvnek sok idő kell ennek az elérésére, de az Ethan & Carter már az első perctől megfogott.

Tetszett, hogy nem kesergett egyik főbb szereplő azon sem, hogy meleg. A  család és a barátok elfogadták, a többi meg nem számít. És ez így van jól. Kifejezetten megszerettem a karaktereket is, és nem csak a főhősöket, hanem az őket körülvevő embereket is. Érzékletesen mutatták be azt, mit él át Elliot és a szülei, amiért Ethan beteg, és azt is, mennyi törődést igényel a srác, de emellett mennyi szeretetet is kap tőle a család. A betegségek leírását egyébként is különösen jól megoldotta az író(nő). A Tourette szindrómáról ugyan tudtam, hogy nem csak a “ronda szavakat kiabálok” verzió van, hanem a sikítós/random megszólalok is, de a testrángás és a többi kimaradt az eddigi ismereteimből. Örülök, hogy ezt a részét is sikerült megismertetni velem, mert mindig érdekelt a téma.

Értékelés: 10/10
Mi mást is írhatnék? Hiánypótló ez a könyv, és már most alig várom, hogy mégegyszer elolvashassam. Örülök, amiért a Könyvmolyképző elindította a Szivárvány-sorozatát, mert így végre én is száz százalékosan bele tudom magam élni egy történetbe. Szerintem egy heteró olvasónak fogalma sincs arról, mennyit jelent ez nekem, és a többi meleg olvasónak.

2670 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok
Tags : Könyvmolyképző KiadóSzivárvány-kör

6 hozzászólás

  1. Örülök hogy tetszett a könyv Tibi már vártam az értékelésed róla,mivel én is el akartam olvasni.Meg is győztél most úgyhogy én is beszereztem :)
    Ha lehet ajánlani neked dolgokat akkor ajánlom nagyon ezt a filmet majd neked amit tegnap találtam,biztos érdekelni fog.Nekem nagyon megtetszett a trailer és nem tudom mikor jön ki a film de már nagyon várom.Olyannyira hogy tegnap a könyvet is elolvastam ami alapján készült.
    A film címe Geography Club én nagyon várom.Amúgy LGTB ez is :)
    itt a trailer : http://www.youtube.com/watch?v=oQb2-a685sw
    Remélem te is ugyanúgy várni fogod a trailer megnézése után mint én :)

    1. Köszi az ajánlást, épp most csinálom a holnapi frisst, és ez a trailer is helyet fog kapni. Nagyon érdekesnek tűnik, no de bővebben írok majd róla “holnap” (vagyis kb. a kommentem eküldése után :))

      A könyv beszerzését pedig nagyon ajánlom, tényleg megéri. Ráadásul csak 2.300 forint, nem is olyan vészes árban :)

  2. Na ez már igen….
    Két hete vettem meg a könyvet, akkor két nap alatt kiolvastam. Majdnem nekiláttam még egyszer, de a legjobb barátomnak elvittem, hogy olvassa el ő is. Tegnap sikerült visszakapnom (a barátnak sajnos nem tetszett – szerinte semmi nem történik benne, csak folynak egyik napról a másikra) és rögtön neki is láttam még egyszer – mára hagytam még 3-4 fejezetet, gondoltam, úgyis be kell mennem Pestre, elleszek vele. Háááát – mire hazafelé jöttem, azon kaptam magam, hogy elkezdtem olvasni az elejéről újra. Egészen konkrétan attól tartok, hogy annyira megfertőzött a könyv, hogy addig fogom újra és újra olvasni, amíg elveszítem az eszemet… De hiába. Ez a könyv eddig életem első olyan könyve, ami olyan szinten megfogott, hogy a befejezéskor azonnal el akartam olvasni még egyszer és még kétszer és még százszor. Imádom a karaktereket benne, imádom az epizódszerűen felbukkanó eseményeket, imádom, hogy valóban látható minden, mint egy film, hogy hallható minden, még Ethan zenéje is itt zeng az én fülemben (komolyan kimentem én is az ég alá és figyeltem a mindenséget) – imádtam Carter tikkelését és hogy benne is ott van a zene, imádtam Elliot zsörtölődéseit (de főleg azt a jelenetet bírtam tőle, mikor Carter védelmére kelt), Ethan szüleit, Verát, Ethan barátait, Alice-t – még a folyton kíváncsi Andy-t is – és a szereplőkkel együtt gyűlöltem Mike-ot és Douglas-t. Basszus és a titkon én is meglepődtem.
    És őszintén? Én máshogy voltam vele, mint Tibi – én sajnos belezúgtam a két főhősbe – de hogy melyikbe kevésbé vagy jobban? Hát azt magam sem tudom. Mindkettőben van valami, ami iszonyúan megfogna, ha itt lenne előttem – Ethan mellett mindig biztonságban érezném magam, de például Carterre meg úgy vigyáznék mint a szemem fényére – és tudom, hogy ők csak kitalált szereplők, de valahogy mégis olyan élénken itt vannak előttem, hogy már szinte meg is tudnám őket érinteni. Ez félelmetes…
    Szóval le a kalappal ez előtt a könyv előtt. És most megyek is vissza olvasni – mert még-még-még-még!!!!!!!!

    1. Jó látni, hogy ennyire tetszett neked ez a könyv. Meg is hoztad hozzá a kedvem, lassan újraolvasom én is :)

      1. Hú, de még mennyire. Mondjuk a kedvenc részem az volt, mikor Ethan begubózik a lakásba és Carter küzd azért, hogy szedje össze magát és aztán Carter kifárad és Ethan veszi át a gondoskodást. Nekem az olyan volt, hogy: megmentettél, megmentettelek, megmentettük egymást. És közben halljuk a zenét. Állati jó ez a történet – volt, hogy megkönnyeztem, volt, hogy elpirultam, volt, hogy… :D

Leave a Response