Főoldal Oldal Blog Gergely Alexandra: Blog életről-halálról

Gergely Alexandra: Blog életről-halálról

10
Oszd meg!

Vujity Tvrtko műsorában (Tvrtko szerinte a világ) esett szó a múlt héten a hétköznapi hősökről, és így került szóba Gergely Alexandra, azaz Szasz is. A lány Ewing-szindrómában szenvedett, ami egy nagyon súlyos betegség. Szasz miután megtudta a diagnózist, nyitott egy blogot, ahol részletesen elmesélte életének legszörnyűbb másfél évét, egészen a végig, amikor hat kemoterápia és egy őssejt-kezelés után magához ragadta őt a halál. A lány édesanyja és Vujity Tvrtko megszervezte a Gergely Alexandra Alapítványt, a tévés száz ezer forintos kezdőtőkét biztosított hozzá. Az alapítvány azóta is töretlenül működik, Ewing szindrómás gyermekeket támogatnak és olyan emberek, akik sokat tesznek a közjóért. Ez Gergely Alexandra öröksége, és a blog, amit életének utolsó másfél évéről írt.

gergely alexandra vjutyi tvrtko

Múltkor Facebookon tettem magamnak, és persze nektek is egy ígéretet, hogy végig fogom olvasni az egészet. Nem volt egyszerű ezt teljesítenem. Az arcom iszonyú állapotban van, úgy érzem már egy könnycsepp sincs, amit ejthetnék, és konkrétan az a másfél óra, amíg Szasz harcát olvastam a betegséggel szemben, életem egyik legmegrázóbb eseménye volt. Persze, aláírom, leginkább azért, mert én is pontosan ismerem a kórházakat, mondhatni éveket töltöttem el én is azokban az ágyakban, nekem is volt branülöm, de az pillangó alakú volt és a kézfejembe szúrták. Számtalan műtéten estem át, de túléltem, itt vagyok. Nekem sikerült. Nem ismertem személyesen Szaszt, de könnyedén találkozhattunk volna, hiszen egy idősek vagyunk, ő is annyi idős lehetne most, mint én, ráadásul 2005 és 2006 nyarát én is kórházban töltöttem. Csak másutt. Annyira sajnálom, hogy csak most találtam rá a blogra, bárcsak én is küldhettem volna neki pozitív üzeneteket, ha csak egyszer is sikerült volna mosolyt csalnom az arcára…

ruza magdi

Nagyon szomorú volt végigolvasni azt a blogot, mégis, javaslom mindenkinek, hogy tegye meg. Annyira gyarlóak vagyunk, mi emberek. Siratjuk azt, amink nincs, és még véletlenül sem értékeljük azt, amink van. Gergely Alexandra attól lenne a legboldogabb, ha élhetne. Ha itt lehetne közöttünk. De sajnos nincs itt. Nem azt mondom, hogy a történetének a megismerése után hirtelen egy jobb ember leszek, de alaposan elgondolkodtatott az élet dolgairól. Azt hiszem ez is fontos. Ugye?

gergely alexandra szasz

Mi mással is zárhatnám ezt a rövid, de velős bejegyzést, mint Szasz végakaratával: “Nem akarok a temetõben pihenni, mert ott félek a hidegtõl és a sötétségtõl! Hamvaimat vigyétek a Maldív-szigetekre, és szórjatok a sekély tengervízbe, mert a mélyben félnék… Béke poraidra, drága Szasz!

gergely-alexandra mult jelen

A képek forrása: Gergely Alexandra Alapítvány

10 Hozzászólások

  1. Emlékszem amikor pár éve elolvastam Szasz blogját én is borzasztóan kikészültem és végig sírtam. Mélységesen sajnálom hogy nem lehet köztünk! :(((Emberfeletti erővel küzdött de szörnyűséges módon nem tudta legyőzni a betegségét. :((
    Nyugodjon békében! :((

  2. Személyesen nem ismertem, akkoriban még csak felvételi előkészítőre jártam abban az iskolába. Ettől függetlenül az ilyesmi, mindig felkavaró. :((

  3. Én akkoriban találtam rá a blogra, amikor meghalt a lány. :( Valóban nagyon felkavaró volt olvasni a sorait, hiszen olyan pozitívan, olyan erővel és hittel állt a kezeléssorozat elé, mégis ez történt :( Nehéz is kifejezni szavakkal amit érez az ember…

  4. Erőt veszek magamon, elolvasom a blogját. .de már ahogy a blogbejegyzésedet olvastam Tibi, már attól bekönnyeztem. Nagyon sajnálom őt! :(

  5. Végig olvastam Szasza blogját. Az az erő és akarar ami megvolt nála, nem hiszem el ,h ennyi küzködés után sajnos a betegség legyőzte. Végig bőgtem az egészet, (sőt még ahogy írom ezt is végi sírok). Nyugodjon békében! :(

    • Hát igen, tényleg nagyon szomorú és felkavaró az egész, de mégis, ahhoz, hogy tudjuk értékelni azt, amink van, meg kell ismernünk mások tragédiáit is :(

  6. Szia Tibi! Évekkel ezelőtt olvastam Szasz blogját, nem sokkal később, hogy meghalt:( Most ismét elolvastam, nemsokára , 7-én lesz, hogy 9 éve eltávozott közülünk. Végigbőgtem az egészet, drukkoltam neki, hogy sikerüljön meggyógyulnia. Annyira hitt a gyógyulásban, abban, hogy eljut a Maldív-szigetekre. A szülei jól tették, hogy tartották benne a reményt, míg az ő szívük biztos megszakadt, mikor már tudták, hogy nem sok van hátra. A blogja utolsó szavai még most is az agyamban motoszkálnak, rettenetesen félt… Belegondoltam abba ilyen helyzetben biztos én is félnék. De Szasz és a többi sorstársának élete ráébreszt arra, hogy próbáljunk pozitívan gondolkodni, hozzáállni a dolgokhoz és használjunk ki minden egyes percet:)

    • Ezért is jó, hogy fent maradt a blog, mert ilyen érzéseket gerjeszthetnek bennünk. Tényleg ki kell használnunk minden egyes percet, mert soha nem tudhatjuk, mennyi van még hátra :(
      Szasz pedig nyugodjék békében, szegény :(

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here