Cyberbully – Egy film az internetes támadásokról

6

Érdekes témához nyúlt két évvel ezelőtt az ABC Family, akkor készítették ugyanis el a Cyberbully című filmet, ami tulajdonképpen az internetes támadásokra hívja fel a figyelmet, azokra, amiket az emberek online követnek el egymás ellen. Kétségkívül a tinik a leginkább befolyásolhatóak e-téren, egy tizenéves komolyabban veszi az online piszkálódást, így a filmet is erre hegyezték ki. Alapvetően jó volt az elképzelés, mert ez egy olyan téma, amiről nem csak beszélni kell, hanem megpróbálni tenni valamit ellene. A filmben kitérnek erre is, hogy milyen lépéseket tehet az, akit bántalmaznak, és próbálja meg elkerülni azt, hogy ő is bántalmazóvá váljon.

KAY PANABAKER, EMILY OSMENT

A sztori főszerepében Taylor (Emily Osment) egy átlagos lány akinek nemrég váltak el a szülei, az anyja pedig óvja őt az internet veszélyeitől, a születésnapjára mégis egy laptoppal ajándékozza őt meg. Taylor rögtön regisztrál egy Facebook-szerű oldalra, ahol kezdetben jól elvan, aztán a testvére belép a profiljára, kiír egy hülye üzenetet, ami után elindul a lavina, Taylor ugyanis az online támadások célpontjává válik. A film pedig bemutat minden lehető aspektust, azt, mit érez és gondol a legjobb barátnő, az anya, a leendő pasi, az elkövető okaira is adnak egy béna indítékot (meghalt a főgonosz anyja), és ezen is továbbmennek, szóba kerül a politika is, és azok a jogi lehetőségek is, amiket meg lehet lépni. Külön pozitívnak tartottam azt, amint bemutattak minden aspektust, és alapvetően hihetőek voltak a szereplők reakció, különösen az a motívm, hogy Taylor nem törölte magát az oldalról, hanem sírva nézte minden nap azt, mit írnak róla a társai. Alapjáraton informatív volt az egész, és volt egy üzenete, amit mindig becsülök, csak sajnos nem lépett túl az egész a középszerűség határán.

Cyberbully 01

A legnagyobb hibát pedig akkor követték el, amikor a főszerepeket kiosztották. Nagyon gáz tud lenni az, ha egy drámai filmre tehetségtelen főszereplőt választanak ki. Oké, pontosítok. Emily Osment a Hannah Montanában nagyon jól és szerethetően hozta a bohókás figurát, de Taylor szerepe kőkemény dráma volt, és olyan széles spektrumú színészi eszköztárat kellett volna, hogy bemutasson, ami egyszerűen nem állt a rendelkezésére. Hasonló problémán esett át Kay Panabaker is, de utóbbi legalább némileg hihető volt az áruló barátnő karakterében. Hiába jó maga a sztori, és hiába értékes az üzenet, ha olyan színészek próbálják közvetíteni azt, akik nem tűnnek hitelesnek a szerepeikben. A dráma egyszerűen nem ment egyiküknek sem. A mundér becsületét egyedül Kelly Rowan mentette meg, aki remekül hozta az egyedülálló anya karakterét, de a Narancsvidék óta nincsenek kifogásaim Kelly tehetségét illetően. A többiekre viszont ráfért volna egy színészkurzus, elsősorban a sírós drámai jeleneteknél. Mert elég szánalmas az, amikor valaki a fejére szorítja a párnát, sírós hangot ad ki, és elvárja, elhiggyem, hogy ő aztán mennyire szenved.

Cyberbully 03 - Emily Osment

Értékelés: 5/10
Egy szó, mint száz, tényleg értékelem azt, amiről a film szólt. Szörnyű dolog az, ami a neten folyik, olyan szintű a sárdobálás a Facebookon és a többi közösségi portálon, amivel felnőttként is nehéz szembe nézni, nemhogy tinédzserkorban. Erről igenis beszélni kell, meg kell próbálni átadni egy pozitív üzenetet, de nem mindegy az, milyen formában tesszük azt meg. A Cyberbully a feladatát részlegesen teljesítette, ez is több, mint a semmi. Azért többet vártam volna. Sokkal többet. Azt pedig végképp nem értem, hogy kaphatott a Prism Awardson Emily Osment díjat, mint a legjobb tévéfilmes színésznő 2011-ben. Ennyire gyenge lehetett a mezőny?

4545 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok
Share.



6 hozzászólás

  1. Már jó ideje gondolkozom azon, hogy az internetes zaklatás miért alakult ki ekkora mértékben. Talán(?) a gyerekek magukra vannak hagyva és mivel nincs mivel kitölteni az időt, hát az interneten bohóckodnak. Nem tudok arra jobb szót, hogy felelőtlenül olyan képeket, videókat posztolnak magukról, amit a többi barát(?) lement és később azzal szekálják ki a világból. Nemrég volt kis hazánkban is, hogy a lány kiposztolta, hogy még 5, még négy órám van hátra az életből. Reggel az anyjának azt mondta elmegy a suliba, helyette kiment a temetőbe és felakasztotta magát.. Borzalom. A legnagyobb hiba, hogy a szülők nem tanítják meg gondolkodni a gyerekeiket, felnőttként kezelik őket, holott érzelmileg még nem érettek bizonyos helyzetek megoldásához. Őszintén szólva, fel kéne fogni, hogy az élet nem itt a neten zajlik, törölje magát az illető, ha úgy érzi, hogy ok nélkül vagy egy olyan dolog miatt bántják, amiről nem tehet. De a legfontosabb, hogy meg kéne tudni védeni magukat, akár a neten, akár az iskolában. A film nem rossz ötlet, de változtatni csak az adott egyén tud, magától a filmtől még nem fog változni semmi.

    • A válasz ettől sokkal kézenfekvőbb: annyival egyszerűbb online gúnyolódni. Azt írsz le, amit akarsz, közben nem nézel az “áldozat” szemébe, nem sajnálod meg, de akármit leírhatsz, anélkül, hogy dadognál, elakadnál. Sőt, felhevetsz egy másik személyiséget, regisztrálhatsz egy fake-profilt, és anélkül alázhatod azt, akit alázni akarsz, hogy tudnák az emberek, te állsz az egész mögött.

      Valószínűleg ezekben az okokban keresendők leginkább azok, hogy miért lett ekkora mértékű a netes zaklatás. De persze ez csak saját vélemény, a téma szakértői, a pszcihológusok, a tanárok és a többi, tőlem okosabb ember biztos jobban tudja, mint én.

      Ami a törlést illeti, kívülállóként nekünk persze egyszerűenek tűnik. Csak törölje a profilt, ne menjen fel FB-re, élje az életét, kábé úgy, ahogy mi tettük anno. Viszont ma az FB-n zajlik nagyon sok minden, és nem csak a diákok, hanem a tanárok is használják, sokszor ott szólnak minden olyan fontosabb dologról, amiről tudnia kell a diákoknak. Ráadásul mindenki használja a közösségi oldalakat, és ha valamiről kimarad, akkor sok mindenről lemarad, az adott közössége pedig még jobban kitaszíthatja őt. Érted mire gondolok? Szóval az, hogy “cseszegetnek? Töröld magad” nem feltétlenül opció, pláne ha még arra is gondolunk, hogy bármennyire is fájó, de az ember szereti tudni azt, mi a csudát beszélnek róla. Anynira alapvető emberei ösztön (gyengeség). Amit viszont meg lehet tenni, azok például bizonyos személyek letiltása, így ha nem vagy feltétlenül kíváncsi arra, hogy a téged utálók mit írnak rólad, akkor is tudod használni az FB egyéb előnyeit.

  2. Nemrégiben láttam én is a filmet (illetve leginkább a végét), mondjuk én pont meló kapcsán.
    A gyerekek, akik szintén megnézték, nem érezték sajátjukénak a problémát, hiszen erősebbnek érezték magukat érzelmileg a főszereplő kislánynál. Mondjuk arra tényleg jó a film, hogy felhívja a figyelmet a közösségi oldalak veszélyeire, de amennyire én láttam, elég gyöngécske volt, valóban gyönge alakításokkal, kicsit dokumentumfilmes jelleggel (és nálunk veszett gáz felirattal is, ami szintén elvonta a gyerekek figyelmét). Egynek jó, de hosszabban nem érdemes foglalkozni vele. Persze a mondanivalójával igen.

    • Szerintem ez annyira helyzetfüggő. Az a gyerek, akit nem terrorizáltak így online, naná, hogy azt hiszi, ő nem borulna ki akkor, ha vele is ezt tennék. De ha egyszer megtörténne vele is, kíváncsi lennék, hogy mennyivel lenne erősebb, mint az itteni lány. Szomorú amúgy, hogy ezt a filmet nem hozták be Magyarországra a forgalmazók, már csak a téma miatt is megérdemelné, hiszen a gyenge színészi alakítások ellenére a mondandó az fontos.

      Egyébként az meg tök jó, ha a gyerekekkel osztáyfőnöki (?) órán ilyet nézettek, mert sokszor a filmekkel, képekkel nagyobb eredményt lehet elérni, mint puszta szavakkal vagy statisztikai adatok ismételgetésével.

  3. Ördögmanó on

    Mi néztünk hasonló kisfilmeket – amik kb 10-15 percesek, de tanulságosak. A filmet én is megnézném, mindegy, hogy kik és hogyan játszanak benne mert érdekelne. nem tudom arról hallottatok-e, hogy még tavaly egy lány egy hasonló zaklatás miatt halt meg. Itt a videó, amit felrakott a lány, még előtte: http://www.youtube.com/watch?v=j60XKRfoUVM

Leave A Reply