Arrow – Az évad második legjobb újonca

    7
    Oszd meg!

    Arrow-a-zold-Ijasz-003Szerintem az Arrow volt a második legjobb őszi pilot, természetesen az Emily Owens, M.D. után. A pilot óta nem is írtam kritikát a sorozatról, tulajdonképpen azért, mert nem sok minden változott azóta, attól eltekintve, hogy egyre jobban látszanak a sorozat gyengeségei. Persze az erősségekről sem feledkeztem meg, mert mindent összevetve az idei szezonban az Arrow a második legjobb újonc – természetesen az Emily Owens, M.D. után. Most, hogy már az RTL Klub is vetíti, – ráadásul nem is akármilyen nézettséggel, – én tényleg csak ajánlani tudom az Arrow-t mindenkinek, hiszen a nyilvánvaló gyengeségei ellenére alapvetően egy szerethető széria, de vigyázzatok, mert addiktív a cucc. Spoileresen folytatom tovább.

    Belenéztem magyarul az első részbe, és ez alapján elmondhatom, az Arrow tipikusan az a sorozat, ami magyarul sokkal élvezhetőbb. És miért? Mert a legfőbb hiba Stephen Amell, aki úgy narrál, mint egy büszke óvodás miután megnyerte a városi szavalóversenyt, amit a hat évesek korcsportjában hirdettek meg. A narrálásának a célja az lenne, hogy átjöjjön az a feszültség, ami az ártatlanok védelmezésével jár, de sok esetben csak üres duma, mintha valaki felolvasná a papírról a szöveget. Hiányzik belőle az élet és a dinamika, ráadásul sokszor olyan bénán van kivitelezve, mint a hazai Bűnök és szerelmek c. förmedvényben. Stephen Amell alapvetően elfogadhatóan alakítja Oliver szerepét, a harcos jelenetek nagyon profik, és úgy különösebb baj akkor sincs vele, amikor beszél. Csak ez a narrálás, hát, nagyon nem megy neki. Bozsó Péter mérföldekkel jobban nyomja az ipart.

    Arrow a zold Ijasz 002

    Ami még rendkívül untat, az a sok flashback jelenet. Tudom, hogy ezzel akarják még jobban megmagyarázni Oliver jellemét, azt, mitől lett ilyen ügyes gyilkológép. Arra is a flashback adott magyarázatot, miképp tanulta el Xena trükkjét, az “ál-halál-ujjazást“. De annyival érdekesebb a jelen, hogy sokszor a múlt megmutatása csak unalommal tölt el. Nem érdekel, mi volt azon a szigeten, nem érdekel, miért tartották ott, és az sem izgat, hogy élte túl. A sok WTF momentum az akar lenni, hogy Olivert elkapják, megkötözik, börtönbe zárják, agyonverik vagy majd’ éhen hal. De tudjuk, hogy még él, látjuk, mennyire badass csávó és repülő teniszlabdákat talál el fél-másodperces gyorsasággal, ergó a sziget jól kiképezte őt. Ezt mind tudom. De akkor miért “kínoznak” azzal, hogyan sikerült ezt elérnie a srácnak? A flashback lényege az lenne, hogy általuk új színben világítsa meg a jelenben lévő emberkét. Itt ez nem jött össze.

    Ezen két hibán túl mást nem is nagyon tudok felróni “A Zöld íjásznak”, mert alapvetően egy szerethető sorozatról van szó. Az elején különösen tetszett az, hogy Oliver mindenféle lelkifurdalásra utaló jel nélkül gyilkol. Batmant annyira nyominak tartom, hozzá képest a Zöld íjász mérföldekkel jobb karakter. Mert jöhetünk azzal, hogy aki bűnöző az nem feltétlenül érdemli meg a halált, és az igazságszolgáltatásra kell bízni az ilyen emberek büntetését, mert csak így maradhat fent a civilizáció. Ezzel természetesen tisztában vagyok, és valahol talán egyet is értek vele, de akkor is, nekem szimpatikus az, amint Oliver kilövi az íjait és eltöri a nyakukat azoknak a fickóknak, akik ártatlanokat ölnek meg, és mindig rosszban sántikálnak. Ettől ősember lennék?

    Arrow-a-zold-Ijasz-005

    Az utóbbi részekben viszont egyre nagyobb szerepet kapott a lelkiismeret, köszönhetően Oliver kis barátnőjének, aki túl hamar lépett le a színről. Sajnáltam Helena távozását, ütős karakter volt, és imádtam benne azt, hogy ő aztán végképp nem volt szívbajos, amikor gyilkolni kellett, tetszett a tökössége. No meg a bosszúvágya is, érdekes volt a története. A tizenkét rész során felbukkantak érdekes gonosztevők is, a vertigo őrült pasi mindenképp az volt. Összességében jók az akciójelenetek, tetszik a részek felépítése, és jó dolog egy olyan igazságosztót látni a képernyőn, aki azért harcol, hogy másoknak jobb legyen. Az egészben a legjobban az tetszik, hogy Oliver nem egy ufó, nem marta meg őt egy fertőzött pók, ő csak egy sima ember, aki sokat edz és harcol azért, hogy tehesse azt, amit tenni szeretne. Ettől vált igazán szimpatikussá a karakter.

    Amit még sajnálok, az a Laurel & Oliver vonal hanyagolása, mert nem túl szimpatikus nekem Tommy oldalán a lány, no meg teszem hozzá halkan megjegyezve, Tommy se egy aduász, mint karakter, de persze fejlődőképes, pláne egy olyan apa oldalán, mint amilyen neki van. Csak nekem jutott eszembe az, mekkora vagányság lenne egy “Lex Luthor vs. Clark Kent” harc kivitelezése, csak “Oliver vs. Tommy” módon megoldva? Sok lehetőség rejlik a sorozatban, és az eddigi epizódok alapján úgy tűnik, nem is félnek kihasználni azt.

    Arrow a Zold Ijasz 001

    Értékelés: 8/10
    Direkt nem tértem ki a kritikában a többi szereplőre, mert nem igazán tudok mit írni róluk, mert semlegesek az érzéseim velük kapcsolatban. Sokszor untatnak, de alapvetően szimpatikusak, és néha vannak igazán jó pillanataik is. Egyiküket sem érzem feleslegesnek, és ez jó. Amiben reménykedem az, hogy Felicity előbb-utóbb főszereplői rangba emelkedik, nagyon szimpatikus a karakter. Mindent összevetve egy erős nyolc pontot érdemel tőle az első tizenkét rész, miközben bízom abban, hogy a folytatás megőrzi az eddigi epizódok színvonalát. És innen, a messzi távolból csak bíztatni tudom a producereket, vigyék el Stephent a forgatási szünetekben egy színi iskolába, legalább a beszéd órákra. Az a gyönyörű test egy ilyen szerephez nem feltétlenül elég. Pláne, ha narrálni kell, és nincs ott az a hat kocka, hogy elvonja a figyelmem…

    SZÓLJ HOZZÁ

    Please enter your comment!
    Please enter your name here