close

Érthetetlen módon a hazai filmforgalmazók nem tudnak lelkesedni azokért az elsősorban fiataloknak készült filmekért, amik Amerikában sikeresek tudnak lenni, itthon pedig az esélyt sem kapják meg. Így szorulhatott ki a hazai mozikból 2012 egyik legjobb termése, a The Perks of Being a Wallflower. A film az “Egy különc srác feljegyzései”  c. könyv alapján készült, utóbbit szerencsére Magyarországon is meg lehet vásárolni, méghozzá a filmes borítóval – és már fel is írtam az elolvasandó könyveim hosszú listájára.

The-Perks-of-Being-a-Wallflower

De miről szól a film? Nos, egy tizenöt éves srác, Charlie (Logan Lerman) a főszereplő, akinek nehéz az élete. Zárkózott, magányos, a legjobb barátja öngyilkos lett, a nagynénjével is galibák voltak, ő pedig a sokkhatás miatt kezelésekre szorult. A gimnázium elkezdésében is a legnehezebb a beilleszkedés és a barát találás volt. Végül összehaverkodik a végzős Patrickkal (Ezra Miller) és annak bájos testvérével, Sammel (Emma Watson). Charlie belecsöppen a két testvér különc világába, ahol a legfőbb szabály az “érezd jól magad” elvét követi. Charlie végül beleszeret a csinos Sam-be, eközben pedig végignézi, amint a meleg Patrick különböző megaláztatásokon megy keresztül még a saját párkapcsolatában is, amit titokban folytat az iskola egyik legmenőbb sportolójával. Charlie azonban hiába talál barátokat, az események folyamata egy újabb idegrohamhoz vezethet, amiből talán nem lesz kiút…

THE PERKS OF BEING A WALLFLOWER

Próbáltam úgy leírni a történetet, hogy ne csak érdekesnek, hanem még jól megfogalmazottnak is tűnjön. Nos, azt hiszem ez nem jött össze, kétlem, hogy a fenti sorok alapján bárki rákattanna a filmre. Pedig szerettem volna olyan jól átadni, hogy tényleg meghozzam a kedvetek, mert ez olyan film, amit mindenkinek látnia kell, legalább egyszer az élete során. Ami külön tetszett benne, az a specifikus atmoszféra. Nem tudjuk melyik évet írjuk, de vélhetően a ’80as években járhatunk, a “válogatás kazettát készítek neked” például haláli retró volt, ahogy az is, hogy mennyit kellett vadászni Charlie-nak azért, hogy megtalálja azt a dalt, ami Samnek annyira tetszett. Szerencsére nem csak a főszereplő szála pörgött, külön tetszett még Candace karaktere, akit Nina Dobrev (The Vampire Diaries) alakított – a lányt verte a párja, és ez a mellékszál nagyon szépen vonult végig a filmen, a várva-várt végkifejletig. A meleg szál is nagyon jó volt, különösen a film tetőpontja, a spoiler: Charlie és Patrick közötti csók. Olyan spontán volt, és leginkább Patrick csalódottsága a világban, volt a lényege, és nem több. Patricknál pedig különösen tetszett az ebédlőben zajló jelenet, de Brad apja által kavart kalamajka is ott volt a szeren. De mindamellett, hogy viszonylag szomorú témákat dolgozott fel a film, végig volt benne egy vidám feeling, és számos aranyos, megmosolyogtató jelenet. Például amikor Charlie először elmegy Patrick bulijára, és kicsit pityókás lesz, hát azok az aranyos beszólások, és ahogy Charlie nézett ki a nagyvilágba, az rém cuki volt :)

The-Perks-of-Being-a-Wallflower 004

A szereplőgárdáról is illik ejteni néhány szót. Logan Lerman már régóta nem néz ki tizenöt évesnek, de erre a szerepre tökéletes választás volt, úgy éreztem nagyon jól jelenítette meg Charliet. Akit még nagyon szerettem az Emma Watson és Ezra Miller volt, mindkettejük játéka élettel teli volt, és ez különösen azért jött be, mert legutóbb Ezrát a “Beszélnünk kell Kevinről“, Emmát pedig a “Harry Potter” filmekben láttam, teljesen eltérő karakterekként. Ahogy mindketten megmutatták a színészi eszköztáruk másik oldalát is, az különösen jó volt.

Azt is csak dicsérni tudom, hogy a “nagy öregek” nem lejtászani jöttek a fiatalokat, hanem velük együttműködve létrehozni A karaktert. Paul Rudd, mint bohókás tanár, Kate Walsh, mint aggódó anya, mindketten szerethetőek voltak. És hozzá kell tennem azt is, hogy milyen jó gárdát szedtek itt össze a készítők, hogy öröm volt nézni őket.

The-Perks-of-Being-a-Wallflower 002

Amerikában egyébiránt nagyon jól fogadták a filmet, a Rotten Tomatoes-en 87%-os értékelést ért el, azaz a 145 kritikust számláló szervezet többsége elismerősen nyilatkozott a filmről. Attól nem is beszélve, hogy számos díjat begyűjtöttek tavaly, Ezra Miller például hármat is, de magát a filmet is díjazták nemegyszer. A legnagyobb elismerés talán a San Diegói Film kritikusok díja, ahol a film és Emma is győzött, akárcsak a nézők által megszavazatott People’s Choice Awardson. Kevés az olyan többszörösen díjnyertes film, ami tényleg olyan jó értékeket közvetít, és ténylegesen annyira megérdemli azokat a díjakat és elismeréseket, mint a The Perks of Being a Wallflover.

Értékelés: 10/10
Már dícsértem eleget, újat úgysem tudnék mondani, így csak azt ajánlom mindenkinek, hogy adjatok neki egy esélyt. Az eleje talán egy picit lassú lesz, de ahogy belép a képbe Sam és Patrick, úgy válik minden egyre jobbá. Ha pedig szeretitek az olyan filmeket, ahol a kemény dráma mellett a humoros részletek is főszerepet kapnak, akkor ez a film a ti terepetek. Szombat délutáni matinénak IS tökéletes.

2816 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Tags : Emma WatsonEzra MillerLogan LermanNina Dobrev

26 hozzászólás

  1. na már megint ez a meleg szál… ezzel akarják feldobni a filmeket? nekem legalábbis is unalmas, hogy már alig-alig van olyan film, sorozat, amiben ne lennének melegek…

    1. Bár így lenne, ahogy mondod :)

      Szerintem számold össze hány film van, és abban mennyiben van meleg szál.

      De egyszerűbb ha sorozatokat nézünk, azokkal úgyis jobban tisztában van az ember. Vegyük mondjuk a CW-t: most van kilenc eredeti sorozata, abból a Carrie Diaries-ben van egy meleg mellékszereplő fiú, a 9010-ben ugye TEddy, de a srácot a 4.évadra kirúgták, azóta alig volt pár részt, és ott van a – már megbukott, – Emily Owens, M.D. és a leszbikus legjobb barátnője … és ennyi. Kilencből kettő és fél, az Emily vége után ez egy és fél-re csökken. Szerintem ez minden, csak nem sok :)

      Nem hinném, hogy a filmek terén jobb lenne az arány.

  2. nekem is nagyon tetszett, utoljára ilyen hatással rám a Flipped (Változó szerelem) című film volt :)
    Emma Watson megkell mondjam nem nagyon szerettem Harry Potterben, de itt egészen elbűvölt. Logan Lermant meg mindig bírtam, mikor is jön a Percy Jackson 2.része?! :D
    Köszi az írást, jó volt olvasni. :)

    1. Én még a Flipped-et nem láttam, köszi a tippet, már … el is küldtem érte Joe bácsit a “videótékába” … :)

  3. A könyvet 1999. február 1-jén adták ki, úgyhogy a “már megint egy meleg szál” nem hinném, hogy most itt találó kifejezés lenne. Nem 2012-ben vagy az elmúlt években találták ki a filmet, hanem 13-14 éve írták. Amúgy pedig korunk minden problémáját boncolgatja kezdve a szexuális zaklatástól, drogokon, kirekesztettségen át a homoszexualitásig (mm nem maga ez a probléma, nem így értem). Egy szóval mindent, amivel a tiniknek, s akár idősebbeknek is szembe kell nézniük.

    Először a filmet láttam, nagyon tetszett, a hétvégén lehet megnézem újra. Megvettem magyarul a könyvet, az is nagyon jó volt, de megrendeltem most angolul is, mert szerintem az jobban fog tetszeni, sokszor mikor olvastam a könyvet eszembe jutottak ugyanazok a sorok (mert a film igen sokat kiemelt szó szerint) angolul a filmből és sokkal meggyőzőbbek voltak, mint magyarul.

    Mindenkinek ajánlom, aki szereti az elgondolkodtató, s nem tipikus filmeket.

    1. És lám, majd’ 14 éves, és még mindig mennyire releváns a tartalma a napjaink társadalmi problémáira…

      Az amúgy nagyon fura, hogy egy csomó minden jobban hangzik angolul, mint magyarul, ez már egy csomószor feltűnt nekem is.

  4. na meg ha nem is sorozatok, filmek, az engem megdöbbent, mennyi férfiró derül ki, hogy a saját neméhez vonzódik:

    – Matt Dallas, Matt Bomer, Zachary Quinto, Jim Parsons (Sheldon :O), Neal Patrick Harris

    biztos nem könnyű felvállalni a világ előtt, de lassan attól kellene félnem, hogy kiderül: Rumplestiltskin-t játszó férfi is meleg? Vagy Ian Somerhalder? Remélem azért nem.. (azért mert van barátnője, nem jelenti azt, hogy nem lehet az).. persze ezt csak példának írtam, ők nem azok

    1. Miért kéne félned tőle? Attól, hogy tudod Jim Parsons meleg, már kevésbé játszaná jól Sheldont? NPH is teljesen hihető, mint csajozógép. Az pedig nem mindegy, hogy amikor hazamennek, egy feleség vagy egy férj várja őket?

      A Modern család pedig ABC sorozat.

  5. tudom, hogy ABC. én sorozatot írtam, egy szóval sem konkrét CW-s sorozatot. Jim Parsons pedig kiváló színész, nekem nem von le semmit, hogy meleg… csak úgy érzem, divat lett ezt felvállalni.

  6. Jesszus Klaus, mitől félsz? Nem fognak neked esni! :D A társadalom elfogadóbb lett a melegekkel, ezért is vállalják többen fel. Nincs ebben semmi kivetni való szerintem, én totál elfogadom őket. Ők is ugyanolyan emberek. :)

  7. Andris, ugye te nem az az Andris vagy, akinek Hannah Montana lapja volt? :D Mondd, hogy nem xD

    Nem félek én tőlük. :D Csak hova jut így a világ?

    1. Ez az utolsó alkalom hogy ebben a témakörben reagálok az agymenéseidre. Mert feleslegesnek tartom, de egyszerűen …

      “Csak hova jut így a világ?”

      Hová jutna? Attól, hogy vannak emberek akik a saját nemükhöz vonzódnak és úgy próbálnak boldogok lenni, az miért rontaná meg azokat az embereket, akik az ellenkező nemet részesítik előnyben?

      Inkább örülj, hogy több nő marad Neked.

      “divat lett ezt felvállalni”
      Miért lenne divat? Végre, a társadalom kezd eljutni abba a szakaszba, hogy bizonyos életkörülmények lehetővé teszik azt, hogy az ember ne titkolózva élje le az életét…

    2. Mi az, hogy hova jut a világ ??? Nem is értem ezt….

      Mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, ahogy szeretné legális keretek között, s amíg nem árt másoknak…

      Ennek nem sok köze van a világ alakulásához s mások életéhez.

  8. Én is olvastam már a könyvet és nem hiába, hogy ilyen jó film adaptáció készült belőle :) Bár szerintem a könyv maga sokkal megrázóbb, mint a film, engem legalább is jobban megviselt, ha mondhatom így, de ettől függetlenül ajánlanám én is mindenkinek, hiszen kizárt, hogy bárki is csalódna.

  9. én sírtam picit a végén a könyvnek,igazán nem is jött át a filmen a vége,de a könyvben teljesen meglepődtem a végén és olyan volt az embernek mint egy arconcsapás kb:D nagyon érzelmes a vége,tényleg nagyon nagyon jó könyv!!

  10. Tegnap néztem meg a filmet mivel a te kritikád emlékeztetett, hogy ezt a filmet már egy ideje meg szerettem volna nézni.
    Nagyon szép volt, még sírtam is rajta. A színészek is nagyon jók voltak.
    A könyvet pedig mindenképp elolvasom pár hónap múlva mivel még friss az élmény.

    1. Örülök, hogy tetszett, már csak ezért is érdemes volt megírni a kritikát, mert eszedbe juttattam :)

  11. Tegnap éjjel eljutottam oda, hogy meg tudtam nézni végre valahára, mielőtt elkezdtem volna letölteni a legjobb barátnőm azt mondta, hogy imádni fogom. Igaza lett, de még mennyire!
    Viszont mikor kikapcsoltam a laptopom elkezdtem sírni, mert minden karakterben láttam magam.

    Magamra ismertem Candace-ben, mert én is sokszor tűrök és tagadok, tagadok, ahogy tette Brad is, mert magának se akarta elismerni, hogy más (és nem csak a szexuális hovatartozásod miatt különbözhetsz a többi embertől), ahogy sokszor én is letagadom, hogy milyen különc is tudok lenni. Samre is hasonlítok, aki fél, hogy a múltja miatt elítélik, mikor iskolát váltottam én is tagadtam, hogy milyen voltam, mert elegem volt a folytonos elítélésből. Ugyanakkor Patrick is vagyok, aki vágyik a szeretetre, szerelemre, hiszen ki ne vágyna?! De talán leginkább Charlie-ra hasonlítok, mert mindketten sérült emberek lettünk, ő emiatt, én amiatt.
    Az a legjobb eben a filmben szerintem, hogy mindenki megtalálja benne magát, és borzasztóan buták azok, akik ezt nem akarják meglátni.

    Nem akartam reagálni erre az egész meleg-kérdésre, mert borzasztóan zavar, hogy valakit emiatt elítélünk. De néha sokkal jobban szeretem Neil Patrick Harris és David Burtka szerelmét, mint bármely más heteroszexuális hollywoodi álompárét. Mert az ő arcukon látom, hogy valóban szeretik egymást, és ilyenkor köszönöm meg, hogy annyi csalódás után még láthatok olyan embereket, akik tudják, milyen a szerelem.

    1. Neil és David tényleg nagyon aranyosak és szeretik egymást, s most hogy már gyerekek is vannak egy igazi szép család : )

  12. Ez… valami fantasztikus volt. Most fejeztem be, pár perce, és nagyon a hatása alatt vagyok, valami hihetetlen volt. Nagyon régen hatott rám ennyire egy film, egyszerűen beleszerettem az egészbe, úgy, ahogy van, és a vége felé végig a sírás kerülgetett, teljesen olyan volt, mintha átéltem volna az egy évvel ezelőtti dolgokat, búcsúznék a gimitől, a barátaimtól, teljesen hitelesen festették le a gimis korszakot ábrázoló fájdalmat, az érzéseket, melyeken mind keresztülmegyünk, én sem fogom oldalakon keresztül tovább dicsérni, az egyik kedvenc filmem lett. Tényleg nézze meg mindenki, mert remek alkotás, és tényleg gazdagabb leszel utána. Nem tudom megfogalmazni mivel, de… érzem. Igaz, volt, hogy nem értettem meg dolgokat, de aztán mégis rájöttem, és az életfilozófia, amit átadni kívánt! Hűazannyát! Ez egyszerűen így volt tökéletes. :)

  13. Most végeztem a filmmel, pár nappal a könyv után, amit egy kedves elsős gimnazistától kaptam kölcsön még szünet előtt, és hétfőn már vissza is adom, mert a mű csak úgy olvastatta magát!

    Talán, ha nem a könyvvel kezdem, jobban élvezem a filmet, ami – félreértés ne essék – így is hangulatos volt, és voltak benne jelenetek, amiket különösen nagy élmény volt látni, ahogy megelevenedik a szemem előtt, ellenben mindez sokkal többet adott írott formában.
    Sokszor éreztem, hogy cseppet kiforgatták az eseményeket és őszintén nem értettem, némelyik karakter miért jelent meg egyáltalán a filmadaptációban, ha a könyvbeli száluk szinte teljesen elveszett. A filmben például nem tudott kiteljesedni Charlie és a nővére kapcsolata, mivel számos nagyon is fontos momentum kimaradt belőle. Épp ezért, Nina Dobrev csak plusz egy szép pofi volt a képernyőn, nulla jelentőséggel. Helen néni idealizálása sem volt annyira hangsúlyos, mint a könyvben, holott ettől volt igazán drámai a végkifejlet. A szülők elvesztették a személyiségüket és az ahhoz szükséges hátterüket, de még a főszereplő is vesztett a komplexitásából (pl. a filmben nem jelenik meg, hogy folyamatosan pszichiátriai kezelés alatt áll és az LSD-zés utáni kórházi jelenet is nagyon el lett szúrva, nem jött le belőle egyértelműen, hogy mennyire általánosak Charlie pszichikai problémái). Persze sorolhatnám még, mert sok lényeges kapcsolat és sors merült a feledés homályába. (Na, jó, nem hagyhatom ki a tanár és Charlie kapcsolatát! Annyira lesarkították az egészet!) Értem én, hogy egy filmbe nem fér bele minden, de mégis a szereplők számára nagyon fontos dolgokat hagytak ki belőle, ami annak tudatában, hogy a könyv írója és a film készítője egyazon személy, elég érthetetlen.

    Nem tudom, veletek szokott-e ilyen lenni, úgy vélem, nem egyedi jelenség, hogy mikor a kezemben tartottam a könyvet, a borítón a három jó baráttal és olvastam a történetet, láttam magam előtt őket és hallottam, ahogy beszélnek. Patrick – aki a kedvenc szereplőm lett és, akinek a megszemélyesítőjét még életemben nem láttam sehol, becsszó – végig Előd Álmos hangján szólalt meg a képzeletemben; valahányszor kezembe vettem a könyvet, ránéztem a srác arcára vagy olvastam a szövegeit, állandóan ez a hang csengett a fülemben és nagyon reméltem, hogy e téren nem kell csalódnom majd a filmben. Aztán elindítottam a lejátszóban, felvillant Ezra Miller neve és a narrátor azt mondta „Előd Álmos”, én pedig repesni kezdtem örömömben. A külső megjelenéséhez és a személyiségéhez is passzolt a hang. Ő volt a szinkron csúcsa és nem csak emiatt, hanem azért is – és ez bizony negatívum -, mert a többit egyszerűen nem találták el. Még Mary Elizabeth-é volt jó, de Sam szinkronja ritka kifejezéstelen volt, Charlie-nak pedig egy kevésbé érett orgánumot képzeltem, noha maga a filmbéli karakter nem volt olyan gyermeki, mint a könyvben.

    Ha kérdezik, én is bátran ajánlom a film megnézését, de az is biztos, hogy hozzáteszem: a könyv sokkal nagyobb és tanulságosabb élmény, így ha tehetik, inkább olvassák el.

    1. Most, a kommented olvasva visszaemlékeztem a filmre, és a könyvre is egyáltalán, szóval, abszolúte igazat adok neked. A könyv ismeretében a film tényleg gyengébbnek tűnik, leginkább az általad leírt hiányosságok miatt, mint Charlie és a nővére kapcsolata, vagy a szülők elbutítása.

      Velem még nem fordult elő, hogy “szinkronhangon halljam a könyvben”, de az elképzelős dolog abszolút működik. A Harry Potter olvasása alatt is folyton Daniel Radcliffe-ként láttam Harryt, de gondolom ezzel sokan vagyunk így :)

Leave a Response