close

2013 augusztus 13-án érkezik a könyvekből a film verzió, és már most hatalmas az őrület a TMI körül, tehát jobb, ha mindenki felkészül arra, hogy éveken át Jamie Campbell nőies, szinte nyunyós mivolta, és Lilly Collins óriási szemöldöke lesz a követendő példa a tinik – és idősebbek, – előtt. Ezzel alapvetően nincs is gond, ha leszámítom azt, hogy a Twilight óta nem olvastam annyira szemét könyvet, mint a Végzet ereklyéi. Ezt úgy értem, hogy iszonyúan olvastatta magát, pedig a történet bőven hagyott kivánnivalót maga után, és olyan elemekkel operált, amitől néha le kellett tennem, volt, hogy messzire eldobtam, majd fogtam magam, felkeltem, kikerestem melyik oldalnál tartottam, és folytattam tovább. Mert ez a mocsok olvastatja magát, és ez a legszörnyűbb az egészben, mert már az első könyv végén azt kellett volna mondanom, hogy “nekem ebből ennyi bőven elég“, ehelyett elsétáltam a könyvtárba, és előjegyzést vettem fel az összes meglévő kötetre, és a könyvtáros közölte velem, már egy-kettő emberke várakozik is előttem. Mert ennyire népszerű a Végzet Ereklyéi.

De tulajdonképpen mi is a bajom a könyvekkel? Nos, arra később kitérek, de előtte maradjunk csak a tényeknél. Cassandra Clare az írónő egy óriási Harry Potter rajongó, kezdetben attól volt ismert, hogy írt három könyvet Draco Malfoy kitalált kalandjairól, amik rendkívül népszerűek voltak a HP-fanok körében, és ez megalapozta Clare későbbi ismertségét is. Ezen felül már akkor lopással vádolták őt, hogy átemelt más fanfiction írók műveiből elemeket a Draco-könyvébe, így emiatt a népszerűségébe egy kis árnyoldal is keveredett. Később a Harry Potter kiadója letiltatta Clare fanfictionjét, de annyi idő eltelt már, ami megalapozta az írónő ismertségét, aki akkor úgy döntött, ír egy Harry Potter klónt, csak lettek benne vámpírok, angyalok, meg tündérek is, mert a vérfarkas és a boszorkány az úgy önmagában nem elég. Rendkívül sok dolgot ellopott J. K. Rowling fantáziavilágából Clare, ami már önmagában undorítónak tekinthető. Gondolok itt például a halál ereklyéire, amiből ugye a Harry Potterből is három van, amik külön-külön is erősek, de ha együtt vannak, akkor válik igazán hatalmassá – ugyanez van ám itt is, csak itt végzet ereklyéi a neve. Ezen felül még rengeteg lopásra fény derül, mint az emberek más neve, azaz a mondén vs. mugli, vagy azon történetelem, miszerint az emberek nem annak látják az épületeket amik, és még bőven lehetne sorolni a dolgokat, mert Clare nem csak ihletet merített a Harry Potterből, hanem galádul át is emelt belőle dolgokat, ami írói szempontból nem túl etikus lépés.

Egyelőre négy kötetet olvastam el, de biztos érdekelni fog még a folytatás is

Ami a történetet illeti, tulajdonképpen ugyanaz, mint a Harry Potteré, csak itt már rögtön behozták a szerelmi szálat. Hősnőnk, Clary egy átlagos lány – persze, hogy  NEM az, – aki egy nap találkozik Jace-cel, a tökéletes, szőke, izmos, erős, mogorva, flegma és minden más, sráccal, akiről kiderül, hogy árnyvadász, aki démonokat meg bűnös alvilágiakat gyilkol. Aztán jönnek a plusz információk, Clary is árnyvadász csak titkolták előle, és van egy nagyon gonosz árnyvadász, aki úgy dönt, megöli azokat, akik démonok, és nem támogatja a szövetséget, és a tiszta vért részesíti előnyben (hello, Voldemort), a helyzet szépsége pedig az, hogy Clary még kapcsolatban is áll a főgonosszal, mert ő ugye az apja. És mégis mi volt az a pont, amit a legjobban utáltam az egészben? Amikor megtudta Clary és Jace, hogy testvérek, ezt pedig elhúzták három rohadt köteten át, hogy a negyedik arról szóljon, miért nem jöhetnek már rendesen össze. A legmocskosabb, legundorítóbb trükk ez a “testvérek vagyunk, bammeg“, amit még a legelvetemültebb telenovellák is ritkán mernek bevetni, mert tudják jól, hogy a nézők nem csípik túlságosan. A történetnek tehát bőven vannak negatív pontjai, némelyik pedig olyan súlyos – és felháborító, – hogy csodálkozom azt, miért olvastam ki. És tényleg, miért vettem fel, miután a földre dobtam a könyvet?

Ahogy a kritika elején is írtam, ez a mocsok olvastatja magát. Nem tehetek róla, minden erőmmel küzdöttem ellene, de így van. Persze elsősorban azért tartottam ki, mert végre, létezik meleg szereplő egy könyvben, és bár Alec körülbelül semmi jelentőséggel nem bírt az első négy kötetben, akkor is, miatta folytattam. És áh, mit bújok én e-mögé, bármennyire is tele van lopásokkal a Végzet ereklyéi, bármennyire is idióta, furcsa csavarokat produkál, akkor is rendületlenül olvastam tovább, és amint meglesz a könyvtárban az ötödik könyv, én leszek az első, aki előjegyzést fog kérni rá. A Végzet Ereklyéi nem más, mint egy guilty pleasure, azaz a bűnös élvezet, amit minden idegszálammal utálni akarok, mert tudom, hogy rossz, tisztában vagyok a mérhetetlenül idegesítő dolgaival, és mégis, olvasom tovább. Azt hiszem szégyellni kellene magam, de … :)

4673 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok
Tags : A végzet ereklyéiKönyvmolyképző KiadóVörös Pöttyös Könyvek

9 hozzászólás

  1. nem tudtam honnan ismerős az a név ! : D csak mikor írtad a Draco fanfictiont! basszus, tényeg ő írta őket, és magyarul fordították is, azokat nagyon szerettem, sztem nagyon jók voltak, olvastam is őket, de sztem nem olvastam végig aztán, mm magyarul sem volt kész, vagy már nem is emlékszem : D de az volt egy 5 éve : D ha nem több….

  2. igen én is darkarts.hu-n olvastam anno… de rég is volt, megöregedtem már azóta :) jaj azok a régi szép idők amikor még én is hp fanficeket írtam ááááá : D …

  3. Huh… ritka az olyan oldal ahol nem istenítik Clare könyveit. Te azt is lemerted írni (gondolok itt a HP szálakra) amiket mások meg sem mernek említeni. Le a kalappal! Én szeretem Clare könyveit, így gyűlölöm amikor valaki olyan szólja le őket, aki kézbe sem vette. Te szépen és igényesen kifejtetted a véleményedet. Egy élmény volt olvasni. Köszönöm!

    1. Azóta az ötödik kötetet is elolvastam, és arról is hasonló a véleményem :) Örülök ám, hogy tetszett a kritika :)

  4. Nekem a Pokoli szerkezetek jobban tetszett Clare-től, annak ellenére, hogy a Végzet ereklyéit is szeretem, de az előzménytörténet szerintem jobban egyben van, és ami a legfurcsább, nem isa szerelmi szál volt számomra a legjobb, hanem a parabataiok barátsága .

  5. De örülök, hogy másnak sem tetszik! Amikor az egyébként a hard sf-et előnyben részesítő barátomnak tetszett, eléggé kétségbe estem. Viszont az „olvastatja magát”-tal tudnék vitatkozni. Egy nem túl jó minőségű pdf-ben kezdtem el olvasni egy rokonlátogatás alkalmával – a könyv sok helyet foglal –, de milyest hazaértünk, abbahagytam, mert nem volt olyan jó. Hónapok múlva, egy újabb látogatáskor olvastam végig, de még így is kiszámítható és unalmas volt. A humora meg kifejezetten idegesített.

  6. Én nem értek veled egyet, én személy szerint utálom a Harry Pottert nekem unalmas volt. Elkezdtem olvasni a Csontvárost és amint befejeztem folytattam és eddig rengeteg könyvet olvastam de ez a sorozat a kedvencem. És más írok nem vettek ötletet más könyvből? Rengeteg ismert könyvet feltudnék sorolni amik valamelyik régebbi könyvből vettek ötletet. Én a Fantasy kategóriát nem szerettem addig ameddig ezt el nem kezdtem olvasni. Érdekes volt és egyedi, egy könyvre se hasonlított amit eddig olvastam vagy ismerek. Azért mert pár dolog hasonlít az nem lopás.

Leave a Response