Watercolors (2008)

8

Amikor megláttam ennek a filmnek az előzetesét, nem hittem volna, hogy ennyire jó kis film kerekedik ki belőle, aminek élvezem majdnem minden percét. A tökéletestől távol állt, a színészek játéka a drámai momentumoknál nagyrészt gyenge volt, és erőtlen, és azt sem értettem, miért kell annyit káromkodni, bár, a mai világban a “baszd meg” talán nem is olyan csúnya szó. Mindennek ellenére a történet mindenért kárpótolt, az elejétől a végééig királyul volt megírva minden. Felidézte a Fiúk a klubból emlékeimet, azt hiszem keresgélek még hasonló tematikájú filmeket és sorozatokat, mert nem csak a hetero szerelem lehet izgalmas, a meleg témájú filmek szereplőivel meg amúgy is könnyebb azonosulnom :)

A Watercolors mint a fenti elszólásból is kiderül, egy meleg témájú film, méghozzá a jobbak közül. A főszereplő Danny, egy tipikus művészlélek,  az anyja egyedül neveli, csak egy barátja van a gimiben, a többiek lenézik azért, mert messziről süt róla, hogy meleg. Amikor találkozik a jóképű, élsportoló Carterrel hamar beleszeret, és ezt nem is rest kimondani. Carter élete nem fenékig tejfel, az édesanyja elhagyta, az apja alkoholista, ráadásul különféle rohamokkal küzd, amiket csak kábítószerrel és altatókkal tud kontrollálni. Az élete az úszás, és retteg, mi lesz akkor, ha nem művelheti tovább. Carter kezdetben nem úgy viselkedik, mint akit érdekel Danny rajongása, azonban néhány elejtett, igencsak pikáns megjegyzésből kitűnik, nem hagyja őt teljesen hidegen a srác. Aztán, szép lassan Carter is kezd nyitni Danny irányában, ami végül a poklot szabadítja a két fiatalra, akiknek nem csak az iskola vagányaival, és azok ökleivel, hanem a sorssal is kénytelenek szembe nézni. Spoileresen folytatom.

– Bírtad, amikor kaptál egy puszit. Bírtad a szitut. Tudom, hogy most engem nézel. Nyomorult kis perverz. Most úgy teszel, mintha aludnál. De egész éjjel csak rám fogsz gondolni.
– Ne szórakozz velem! Te egy seggagyú sportoló vagy.
– Most aztán ott fekhetsz egész éjjel… és gondolkodhatsz, mit kellett volna inkább mondanod.

Többszörös fesztiváldíjnyertes a film, és okkal, elsőosztályú forgatókönyvvel rendelkezik

A színészi játék sajnos nem volt elég erőteljes, viszont a Tye Olson és Kyle Clare közötti kémia remekül működött, és ez szinte feledtette azt is, hogy mint színészek, a drámai pillanatokban nem voltak a helyzet magaslatán. Ezt azonban legtöbb esetben tényleg feledtette velem Tye Olson, aki az esetek nagy részében remekül hozta Danny figuráját. Utóbbi elég tipikus meleg karakternek tűnt számomra első pillanatra, és valahol az is volt, mármint, nagyon sovány, a szerelemre vágyik, és ragaszkodik is hozzá. De sikerült a legtöbb sztereopítiából kiemelni őt, és igazán egyedivé varázsolták a karakterét. A legjobban persze Cartert szerettem benne, aki aztán tényleg a tipikus, rossz háttérből származó rossznak tűnő fiú volt, akit csak a belé szerelmes lány – hoppá, itt srác, – menthet meg az önpusztítástól. És most komolyan, ki ne ismerne ilyet? Ki ne gondolkodott volna még el azon, vajon mit érezhet az a vagány szemétláda, akin talán lehetne segíteni? Klisé, nem klisé, működött, mert a kettejük közötti kémia tényleg elsőosztályú volt. Ritkán téren ki a filmek technikai elemeire, de a Watercolors csodálatosan volt fényképezve, nagyon szép volt a képi és a látványvilág is. Különlegessé tették például az első együttlétet megjelenítését is, ahogy esőt vizualizáltak a szobába, jelképezve Carter víz iránti ragaszkodását Legjobban az tetszett, hogy nem ment át vulgárisba a film, nem mutattak se többet, se kevesebbet, mint amit a hasonló drámák heteró verzióban láthatunk, és ennek különösen örültem.

Több utalás is volt Shakespeare “Rómeó és Júlia” című művére – sajnos, nem véletlenül

A legjobban természetesen a forgatókönyv fogott meg, mert az zseniálisan volt megírva. Igen, tudom, dolgoztak klisékkel, használtak is belőle egy nagy marékkal, de szerencsére sikerült jól megoldani azt, ügyesen kezelték a szereplőket, és persze a történetet is. Annyira vártam a Happy Endet, az utolsó pillanatig reménykedtem benne, de épp attól volt különleges ez a film, hogy megkaptam a boldog befejezést, igaz, máshogy, mint elképzeltem volna az elején. A film második felében nagyon jól prezentálták Carter leépülését, ahogy elvesztette az úszóversenyt, utána egyértelmű volt a leépülés. Imádtam, ahogy Danny segíteni próbált, tényleg mindent megtett, de Carter nem engedte neki. Amikor bejelentették az iskolai hangosbemondón, hogy Carter öngyilkos lett, akkor engem is olyan sokkhatásként ért, mint mindenki mást a suliban. Először haragudtam emiatt a fejlemény miatt, együtt akartam látni őket, de végül rájöttem arra, hogy ez így volt jó, ettől vált különlegessé a film. Boldog befejezés azonban volt, megmutatták nekünk a felnőtt, befutott művész Dannyt, aki ismét rátalált a szerelemre, és hajlandó volt évtizedek múltán elengedni Carter emlékét.

Watercolor-001

Különösen érdekes motívum volt az öngyújtó, amit az elején Danny nem tudott használni, majd ahogy kezdett összejönni a dolog Carterrel, már úgy-ahogy ment neki. Viszont a virrasztáson, amikor a szoba sötétséget árasztott, és megtalálta az öngyújtót, és meggyújtotta azt, már sikerült neki teljes világosságot árasztania a szobára. Mert a legnagyobb sötétégben is ott lehet a fény – látjátok, tele volt rejtett üzenetekkel, ezért is volt olyan zseniális a forgatókönyve.

Értékelés: 7/10
A gyengének tűnő pontozás ellenére az egyik legjobb meleg film volt, amit láttam, mérföldekkel jobb, mint azok, amiket jobban promóznak. Akit érdekel, az ezen az oldalon talál hozzá magyar feliratot, elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az érzelmes, drámai filmeket, és nem bátortalanítja őket el az, hogy két fiú között is létezhet szerelem, és vannak olyanok, akik ezt képernyőre is viszik. Avagy, röviden mondhatnám azt is, ha a Fiúk a klubbólt vagy a Túl a barátságont imádtad, akkor ezt is szeretni fogod :)

2753 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



8 hozzászólás

  1. nagyon köszönöm Neked,Tibi,hogy ajánlottad ezt a filmet,kedvencek közé raktam,minden percét imádtam,nagyon jó izlésed van akár mint az enyém….szép történet,szerethető színészek,nekem nagyon ott volt,csak ajánlani tudom,tudatlan,homofób embereknek különösen ajánlott!!!feldobta az uncsi szombat délutánom! :) nálam a film 9/10 :)

    • Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett :) Ha lesz időd, akkor még a Bobby-sast próbáld meg, az is elég szomorú, ráadásul az igaz történet alapján készült. Azoknak pedig akiknek te ajánlod, ajánlanám én is :)

  2. este megnézem azt is már lekaptam ez előbb,majd irok arról is de,története alapján már megfogott ..hasonlít a gyűlölt mássághoz….az is true story :)

  3. Nah, hát azért még nem annyira QAF-színvonal, de rendben volt a film. Tudod, mit vettem észre? A melegekről szóló filmekben vagy sorozatokban az egyik fél általában meghal.

    Oké, nem mindig, de: Túl a barátságon (igen); Watercolors (ha jól emlékszem); Imák Bobbyért (szintén igen); Verona (ez egy kis minifilm, amit a youtube-on megtalálhatsz, szerintem állaira jó, és természetesen Rómeó és Júlia beütése van); Alles was zahlt (egy német sorozat, és megölték az egyik srácot); Fisica o Quimica (szintén).

    Mert ahogy Stiles mondta volt: “If one is an incident, two is a coincidence, three is a pattern, what four?”

    Viszont: Latter days (a srác megmenekült, hála Istennek); Az áruló csókja (öö, nem is került olyan helyzetbe, hogy meghalhatott volna); Slutty Summer (szintén nem); Nyári zápor (bah, nem tetszett a vége, de szintén nem volt halál); Testvérek (naná, hogy nem); Verbotene Liebe (még nem, bár Christian elég közel került hozzá); A kezdetektől a végig (nem volt halál; csak akkor ajánlom, ha nincs ellenedre a családon belüli akció).

    Hirtelen most ennyi jutott eszembe. Ha van olyan, amit még nem láttál, ajánlom, bár a történet nem mindenhol normális. Úgy értem, ne várj olyan színvonalat, mint a Túl a barátságon esetében.

    • Ezt eddig még nem futtattam le magamban, de végül is teljesen jogos, tényleg így végződik sok meleg film, viszont van egy rakat olyan, amit még letölteni sem érdemes, nemhogy megnézni, a halál motívum inkább a drámák velejárója, sokszor még a hetero szerelmet bemutató drámákban is, lásd Titanic vagy Nicholas Sparks majdnem összes filmje :D

      Bee az Áruló csókja nagyon nem tetszett, a többibe majd belenézek, amit írtál :)

      Még a kommented elejére írva, nem mondom, hogy annyira jó volt, mint a QUAF, de nekem nagyon tetszett :)

  4. kedves Valerin4nem találom ezt a veronát pedig bekerestem a youtubot de 1-2 perces trailerek vannak csak pedig érdekelne

Leave A Reply