Főoldal Kritika és Értékelés Epizódkritika Grace Klinika – A hetedik évadról

Grace Klinika – A hetedik évadról

8
Oszd meg!

A hatodik évadtól nem voltam túlzottan elájulva, viszont annyira izgalmasan zárták, hogy kíváncsian vártam, miképp lépnek majd tovább a hetes évadra. Hát, meglepően jó szezont kaptunk, amiben több olyan lépést is megtettek, amiket korábban valahogy kizártnak tartottam. Például ha évekkel ezelőtt valaki azt mondja, hogy Cristina majd a hetedik évadban nem akar műteni és ki akar majd szállni a sebészeti programból, hangosan kiröhögtem volna, és minden bizonnyal meg is kérdőjelezem az épelméjűségét. És bumm, meglépték, ráadásul úgy, hogy teljesen hihető volt az indok, és számomra karakteridegennek sem tűnt a dolog, mert teljesen jó magyarázatot kaptunk rá. A legjobban az tetszett, hogy amikor azt hittem Cristina megtört és meggyógyult, és belátta, hogy az élete a sebészet, erre bumm, pont akkor hagyta ott az egészet. Az pedig, hogy egy másutt lezajló lövöldözés billentette helyre a megtépázott Grace Klinika dolgozók lelki világát, egy külön jó pont volt a történetet illetően.

Kétségkívül egy bitang erős évadról volt szó, és több módon különleges is. Kevés az olyan széria, ami az előző évad-végi cliffhangert részeken át továbbviszi, és nem zárja le egy-két részben annak érdekében, hogy a megszokott módon folytatódhasson az életük. Az, hogy a Grace Klinika több, mint tíz részt szánt a károk helyrerakására és hőseink lelki egyensúlyának a visszaállítására egy rendkívül pozitív fejlemény volt a készítők részéről. No meg, imádtam azokat a hatásokat, amiket a pisztolygolyók kifejtettek a szereplőinkre, Alex és a liftes félelem például nem csak reális, de totálisan élvezhető is volt, az pedig, hogy Meredith különösebb módon nem sérült, mármint mentálisan, egy külön piros pont, hiszen így a karaktere sokkal szimpatikusabbá vált számomra. El se hiszem, hogy az elején még ki nem állhattam őt, mostanra pedig tök megkedveltem, no de nem annyira, mint Izzie-t, akinek a hiányát bár megszoktam, de azért örülnék, ha még itt lenne. El is gondolkodtam azon, Izzie vajon hogy fogadta volna a lövöldözést.

Az évad másik nagy erőssége az volt, hogy három speciális epizódot adtak nekünk. Volt egy Buffy-stílusú éneklős rész, egy 24-et megidéző egy órát bemutató “real-time” epizód, és persze a felejthtetlen a dokumentumfilmes jellegű. Ezeket amúgy imádtam, nem is tudtam, hogy a legtöbb szereplőnek ilyen szép a hangja, ráadásul engem énekléssel mindig is kenyérre lehetett kenni. Plusz olyan jó dalokat írtak a sorozat részére, egyik szebb volt, mint a másik. A rész lezárása pedig, ahogy Kelly “szelleme” kvázi “dalban üvölt” a haldokló énjével azért, hogy ébredjen fel, egyszerűen csak wow. Nem csak a jelenet, hanem a dal is, annyira szép volt. Az egyetlen amit sajnálok, az Kevin McKidd felesleges énekeltetése volt, a pasinak nincs túl jó hangja. A dokumentumfilmes epizód is nagyon bejött, teljesen más megvilágítás alá helyezte a sorozatot, ami végső soron csak jót tett neki, szóval jár a pacsi a kreátoroknak az elkészítéséért. Ami pedig a “real-time” részt illeti, a stílust nagyon jól megoldották, és maga a gondolat, hogy az a pasi hatvan perc leforgása alatt egy olyan modern kórházban, a kvázi “jól vagyok“-tól eljutott a “meghalok” állapotig, miközben egy rezidens folyton felügyelte, egyszerre volt ijesztő és rohadt izgi.

A Grace Klinika az egyik legjobb drámai sorozat a tévében, ehhez pedig a párkapcsolati szálak is jelentősen hozzátesznek. A Kelly-Arizona szál ebben a szezonban volt talán a legjobb, ahogy a szakítástól eljutottak a közös gyerekvállalásig zseniálisnak tűnt, mint ahogy az is, amikor Kelly élet és halál között lebegett – az a musical-rész volt az egyik legjobb, de tényleg, majd valamikor vissza is fogom nézni, az fix. A Cristina-Owen szál nem érdekel annyira, mert Owen továbbra sem a szívem csücske. Elviselem, néha vannak jó megmozdulásai, de általában a “Kit érdekel?” megmozdulást váltja ki belőlem, pedig Cristina egyre szimpatikusabb, de neki is hosszú évadok kellettek ahhoz, hogy megszeressem, mindenesetre kétlem, hogy uncsi-Owen bejárhatná ezt az utat. Ami nagyon megtetszett, az a Teddy-Henry ügy, és nem csak azért, mert a Felicity szépfiúja volt látható Henry szerepében. Érdekesen vázolták a szálukat, és még a Denny-Izzy vonal lenyúlása sem zavart annyira. Ami pedig a Meredith-Derek párost illeti, tényleg nagyon megkedveltem őket is, már lassan hét éve folyik a szerelmi drámájuk, de azt hiszem most vált a legizgalmasabbá, a gyerek képbekerülésével.

Értékelés: 9/10
Csak azért nem adok rá tíz pontot, mert az ötödik évad jobban tetszett, de az fix, hogy ez se volt semmi. Végig lekötötte figyelmemet, jobbnál-jobb részek voltak, és most még a korábbi idegesítő szokásokat is hanyagolták. Panaszkodtam például amiatt, hogy a betegek mekkora hatással vannak főhőseink életére, de alleluja, ezt a szálat most csökkentették, és eleve, itt inkább a párkapcsolati drámákra helyezték a hangsúlyt, amit így hirtelen csak dícsérni tudok. És a legjobb az egészben az, hogy a dráma mellett hangsúlyt kapott a humor is, Richard ünnepi tánca a “visszakaptam az irodám, juhú” stílusában tök mókás volt volt. Szóval, mindent összevetve király hetedik évadot kaptunk! A  Grace Klinika darám nem áll le, nézem is tovább rendületlenül, azonban immáron szinkron nélkül, magyar felirattal. Így szerintem lassabban is fogok haladni, de kíváncsi vagyok már az “új” részekre, pláne, hogy tisztában vagyok azzal, a nyolcadik évad záró-részében már megint vérengzést tartottak, amit bakker nekem is látnom kell, még akkor is, ha a távozók miatt már most szomorkodom.

2013 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

8 Hozzászólások

  1. Ez az évad volt nálam még az,ami viszonylag tetszett. Voltak olyan megmozdulásai, amik nem nagyon jöttek be, de általánosságban minden a helyén volt.
    A 6. évad végi cliffhanger továbbvitelről – én nem igazán értek veled egyet. Szerintem nem igazán kezelték jól a helyzetet. Egyedül Christina volt az, akivel igazán foglalkoztak, hogy nehezen tudta feldolgozni a helyzetet, mutattak néhány jelenetet Alex-szel, meg néhány visszapillantást. Oké, igen, tény, hogy nem mindenki ugyanúgy reagál az ilyenekre, ezért például azon nem lepődtem meg, hogy Meredith-nek kutya baja nem volt utána, de számomra mindenki hihetetlenül gyorsan túllépet a dolgon.
    Az évad fénypontja mindenképpen a musical rész volt, az magasan a legjobb részek között van, még akkor is, ha Callie nem a kedvenc karaktereim közé tartozik. Imádtam a zenéket, és hogy Chyler énekelte a kedvenc GA-s számomat, az csak még jobbá tette az egészet:D Ehhez egy aprócska megjegyzés: nem úgy írták a számokat a részhez, hanem a sorozatban már korábban elhangzott dalok közül válogattak, és azokat énekelték fel a színészek:)
    A párosokról: Meredith/Derek páros engem itt már egyáltalán nem érdekelt, viszont az évad végén Zola megjelenését imádtam, az a kisbaba egyszerűen imádnivaló:) Amennyire szerettem a Christina/Owen kapcsolatot az ötödik évadban, annyira érdektelenné vált nekem ez alatt az évad alatt, a következőben pedig még jobban rombolják… A Teddy/Henry szálat imádtam, egyedül azt utáltam benne, hogy annyira lehetett előre tudni, hogy mi lesz a vége…:((( És akkor végül a kedvenc párosom, Lexie és Mark. Szerintem velük bánnak a legkegyetlenebbül az írók, és hogy kétszer képesek voltak Lexie-t ugyanabba a helyzetbe hozni, az nagyon kegyetlen volt. Mindkettejükről csak úgy süt, mennyire akarják egymást, és mennyire szeretik egymást, valahogy mégsem sikerül megtalálniuk az egymáshoz vezető utat.

    • Nahát, ezt jól benéztem, én azt hittem itt is nekik írták a dalokat, mint másutt. Akárhogy is, a musical rész volt a sorozat egyik legjobbja :)

      Azért a többiek is kaptak teret, mármint, Lexie diliház, McPrettyEyes nem tudott aludni és rémálmai voltak, Alexnél megvolt a liftes szál, szóval azért foglalkoztak a többiekkel is :)

      • Darába lehet,h jobban lejöttek az utóhatások,én a sorozattal együtt néztem,és előtte annyira beharangozták,h fúúú, mekkora hatásai lesznek a lövöldözésnek mindenkire,és télleg azt hangoztatták kb. minden premier előtti interjúba,h majd látni fogjuk,hogyan élték meg utólag a dolgot és ki hogyan dolgozta fel,h nekem kevés volt.

        • Na igen, kicsit össze is folynak a részek, szóval nálam így pöpec volt, de persze hetibe, szünetekkel együtt biztos nem úgy jött át a dolog, ahogy nálam :)

  2. Nekem anno a saját kedvenc dalomat volt hideg rázó érzés látni/hallani/nézni, bevallom egy könnycseppet is ejtettem akkor. Egyébként ez a Lexie féle Breathe volt. Amit egyébként egy fanmade videóban halottam először és hát azóta szerintem nincs hét vagy inkább nap hogy nem hallgatnám meg. És ami számomra hat évvel ezelőttig hihetetlen volt számomra, hogy egy dalt nem lehet megunni. Szóval ajánlom. És én picit örültem is annak, hogy azt a bizonyos gyilkosos szálat nem annyira vitték tovább, tény nem túl hihető ez a gyorsan túllépés, de nem akarom/akartam őket annyira szenvedni látni, mint abban a bizonyos részben. És hát amit Lexievel és Markkal műveltek kegyetlen volt.

    • Na igen, most már bánom, hogy Lexie-Mark szálról még nem írtam, mert tényleg elég mostohán bánnak vele, és fel se fogom épp ésszel, hogy miért :s

  3. A dalok, amiket a szereplők elénekeltek, majdnem mind már szerepeltek eredeti formájukban a sorozat régebbi epizódjaiban… ez egyfajta tisztelgés is volt, hiszen anno a sorozat zenéjét tartalmazó CD-k iszonyat népszerűek voltak… bizonyos zenekarok USA szinten a GA által lettek ismerté, anno.

  4. jajj tibi tök örülök hogy továbbra is bejön a GA.a hetedik tényleg jó kis évad volt :)christina szála oltári volt.nekem nagyon bejött

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here