Nashville – A Pilot

5

Már a premier előtt feltolta az ABC a netre az ősz egyik legjobban várt újonc sorozatát, így tegnap gyorsan meg is néztem, mitől durrant ekkorát a sorozat. És durrant, az tény, az amerikai kritikusok oda meg vissza voltak tőle, és az ősz legjobb drámájának nevezték, ami azért nagy dolog. És tény, hogy egy nagyon jó pilotot kaptunk egy olyan kiváló sorozat ígéretével, amit azt hiszem nagyon fogok szeretni. De persze itt is, mint sok más pilotban, kicsit sokat akart a szarka, és nem valószínű, hogy bírni fogja a farka. Ezt úgy értsd, hogy egyrészt rengeteg a szereplő: tíz állandó és hét visszatérő, és akkor még ki tudja mennyien jönnek. Ráadásul nem csak a zenei világ kap főszerepet de még a politika is, ergó sokfelé akar szakadni a pilot, emiatt pedig ingatag lábakon áll.

A sorozat főszerepében amúgy Connie Britton, akinek a karaktere Rayna James, egy negyvenéves, country szupersztár énekesnő, egy rakat grammyvel, de változnak az idők, és egyedül már képtelen megtölteni a stadionokat. A kiadója ultimátumot ad neki: társulnia kell a koncerteken egy fiatal feltörekvő énekesnővel, Juliette Barnes-sal (Hayden Panettiere), de ez nem nagyon akar tetszeni a country királynőjének. Eközben gondok vannak otthon is, apuci egy nagyon vagány ambíciózus vén tata, aki Rayna bugyuta férjét akarja megtenni a polgármesternek, amihez persze elvárják Rayna támogatását. Eközben a zenei szerkesztője, a férfi, akibe évek óta titkon szerelmes – és aki valószínűleg az egyik lányának az apja, mert az egyik zabigyerek, jujj, mi lesz itt… – szóval, a pasi, ajánlatot kapott, méghozzá Juliette-től, aki meg akarja szerezni magának. A country hercegnője amúgy ambíciózus, lefekszik fűvel fával a sikerért, de persze neki is van szomorú oldala, az anyukája drogfüggő, akit Juliette nem akar tovább pénzelni, és emiatt sír is jó sokat a stúdió egy sötét, magányos zugában. De hogy ne legyünk szereplőhiányban, itt van még egy aranyos szőke lány is, akinek a nevét sose jegyzem meg, pedig nagyon tehetséges és nagyon érti a countryt, és akivel Raynának majd tervei lesznek, mert naná, hogy kell egy fegyver Juliette meg a kiadó ellen. Saccperkábé ez történt az első részben.

És most, hogy már leírtam mi mindent sűrítettek egyetlen epizódba, és láthatóan mennyi felé akar majd szakadni a sorozat, azt hiszem joggal mondhatom azt, hogy ingatag lábakon áll az egész. Alapvetően nincs problémám a sokszereplős drámákkal, a Született Feleségekben is rengeteg állandó és visszatérő szereplő volt, de ott megvolt a hangsúly a szereplők képernyő ideje között, de itt Rayna uralt mindent, a többiekre alig jutott idő, és nemhogy a nevüket, de sokuknak még az ábrázatát se nagyon jegyeztem meg. Ami pedig a jópasi faktort illeti, az itt teljesen elhanyagolható, de végső soron ez nem is számít annyira. Amúgy a színészek zöme nagyon jól játszott, Connie Britton különösen profi volt, meg is kapja majd a Golden Globe jelölését pár hónapon belül, ezt most garantálom. Hayden Panettiere is sokat fejlődött a Heroes óta, és a karaktere is jónak tűnik.

Mindent összevetve nem volt rossz az első rész, rengeteg lehetőség adódik a sorozatban, de engem már most zavar ez a sok szereplő, de ha megtanulnak bánni velük és megtalálni az egyensúlyt, akkor hajrá. Külön tetszett még a pilotban az, hogy Rayna nem ment bele olyan gyorsan a közös koncertturnéba – persze, bele fog majd, – így nem lett olyan tipikus az első rész. A drámai elemeket jól adagolták, ez külön piros pont. Egy fontos dolog kimaradt, az pedig a zene: a pilotban is kiemelt szerepet kapott, és gondolom a folytatásban is úgy lesz majd. Tudjátok, a FOX-nak már van zenés sorozata, az NBC is döglődik a Smashhel, így az ABC sem akart kimaradni a sorból. Azonban itt a country nagyon behatárolja őket, és nem számítok semmi extrára tőlük, pedig eredeti dalokat is írtak a sorozat számára, amiért azért jár a pacsi. Mivel nem vagyok túl nagy country zene rajongó, így az epizód zeneiségének a mértéke a legtöbb esetben engem irritált, de gondolom azok, akik szeretik a countryt, biztos lélekben örömtáncot jártak, én meg inkább tekertem volna előre. És a legfurább az, hogy pont Rayna dalai voltak számomra olyan “blehh” kategóriába tartozók, pedig elvileg ő képviselné “a zenét”, míg Juliette szerinte tehetségtelen és szarok a dalai. Szerintem meg … :)

Értékelés: 8/10
Az egyik legerősebb őszi újonc, és ha hetibe nem is, de legkésőbb a nyáron mindenképp nézni fogom majd a folytatást, mert azért érdekel az, miként alakul majd Rayna no meg Juliette sorsa. Amúgy, van egy nagyon jó jelenet benne, amikor Rayna gyerekei Juliette egyik dalát éneklik, a nő meg kikapcsolja a rádiót, és megszólal: “Anyunak fáj – ettől, – a feje“. Ami pedig a sorozat jövőjét illeti, én nem aggódom miatta. Ma egy dupla Modern Family vezeti majd fel, ergó nagyon magas adatokkal fog nyitni – tippre tíz millió és 3.2 raiting körül, – amiből persze jövőhéten veszteni fog, de a jó kritikai visszhang biztos életben tartja majd a Nashville-t jó ideig. És most remélem igazam lesz :)

1320 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



5 hozzászólás

  1. Én még nem tudok semmit hozzáfűzni, csak majd ha megnéztem a részt, vajon lesznek e változások a hivatalos pilotban :D Zenével szerintem nekem nem lesz bajom ;) Nem tettél képet ebbe a posztba, így olyan mint ha egy könyvet olvasnék :D

    • Online vagyok, épp most válogatom a fotókat :) És banyek, nekem eszembe se jutott, hogy lehetnek változtatások a leadott részhez képest – no majd átpörgetem felirattal egy hét múlva :)

  2. Nem lett rossz. A zene az meg ilyen lesz benne…. tibi, nyilván azért tetszettek jobban Juliette dalai, mert azok már kicsit popsabbak, frissebbek, fogyaszthatóbbak európai fül számára, mint Rayna-éi. Lásd a valóságban Taylor Swift is azért be-be kerül egy hazai, európai rádió kínálatába.

    • Jajam, Taylot Swift dalait szeretem, gondolom ezért tetszett jobban Juliette munkássága :)

      És valóban nem rossz, csak nem tetszik az, hogy ennyi mindent bele akar sűríteni: zenei kavarások, drogos anyuci, plotikai élet, zabi gyerekek és még az anyja kínja.

  3. Rayna: Why do people listen to that adolescent crap?
    It sounds like feral cats to me, Why does everybody keep pretending she’s good? Úgyan ezt kérdezhetnénk és mondhatnánk az ő zenéjére is, savanyú a szőlő.

    Én is remélem nem megy át cunami nyáltengerbe :D

    Juliette beszólása tetszett, le öregezte Rayna-t, igaz kicsit ravaszabbul fogalmazott ;)

    A drogos, gold digger anyucit remélem nem nagyon lesz hangsúlyos, de szerintem sajnos még sokat fogjuk látni. :)

    Amikor felfedezte az öreg a szőke pincér csajt, mondtam magamban, hogy na megtalálta az ütőkártyáját, mondjuk ez is mekkora klisé, kb. rút kis kacsából lesz hattyú (szégyenlős, szerény kiscsajból country sztár) :D

Leave A Reply