The Neighbors – A Pilot

1

Nem szoktam úgy leülni egy szitkom elé, hogy “na én ezt utálni fogom, ha törik, ha szakad“, de a The Neighbors volt az idei szezonból az egyik olyan sorozat, aminek a létét nem tudtam mire vélni, és a promóciók alapján abszolúte nem volt szimpatikus. Mivel megfogadtam, hogy idén minden őszi pilotnak adok egy esélyt, így a The Neighbors sem maradhatott ki a sorból. Azt kell, hogy mondjam, elég kellemesen csalódtam a sorozatban. Na nem azért, mert olyan jó lett volna, de én körülbelül 1/10-es szintre készültem, attól pedig azért jóval jobb volt. Mondjuk azok számára, akik nem szeretik a földönkívüli poénokat – mert ez tényleg arra épít, – nem hiszem, hogy nagyon be fog jönni a The Neighbors, de az kétségtelen, hogy van egy sajátos bája.

A sorozat amúgy arról szól, hogy tíz évvel ezelőtt földönkívüliek érkeznek Amerikába, akik egy kisvárosba költöznek be. Megfigyelés céljából jöttek, az amúgy zöld kis lényeken pedig “emberruha” van, így átlagos embernek tűnnek, de ha kettőt tapsolnak, hát ufók lesznek. Úgy tűnik enni se nagyon esznek, ehelyett könyvet olvasnak, mert az jobban építi a jellemüket, vagy valami iylesmi. Sajnos nem hozták el a kommunikációra alkalmas eszközük töltőjét, így tíz évig lesnek, hogy mi legyen. Az egyik ufó házaspár megunja a várakozást, elhúznak, a helyükre jön egy embercsalád, és ezzel kezdődnek a bonyodalmak, mert az ufók lelepleződnek, az emberek sikítanak, jajj, mi lesz itt. Plusz, az embercsalád sem éppen hétköznapi, hiába van három gyerek és egy szerető apuka-anyuka, hiszen gond van a paradicsomban, anyuék veszekednek, nehogymár uncsi legyen a dolog.

Amúgy, ez a “jajj, mi lesz itt” költői kérdés volt, mert már rögtön a pilotban tisztázzák azt, mire számíthatunk. Az emberi és az ufó családok közötti ellentétekre helyezek ki a poénokat, de ha eltekintünk attól, hogy az egyik ufó, olyan, mintha egy családi sorozat lenne, ahol mindenkinek megvan a saját baja. Persze az, hogy az egyik főszereplő család földönkívüli, ad egyfajta humort a sorozatnak. Volt benne egy-két jó poén, például amikor csoportosan sikítottak az emberek, mert beijedtek. Azonban akadt pár nagyon erőszakos és idegesítő poénforrás is, például az, hogy az ufók a nyakukon sírnak, avagy az ufónemzetség minden tagját híres sportolókról nevezték el. Szóval elég össze-vissza volt ez a sorozat, de még így is bőven az elvárásaimon felül teljesített.

Értékelés: 5/10
Közepesnél nem tudom jobb számokkal értékelni, de nem is nagyon érdemli meg azt, hogy feljebb kússzanak a számok. Még pár részt bepróbálok, hátha, mert azért néhol mosolyt csalt az arcomra a sorozat, de a legtöbb poénja nagyon erőszakos, és hosszú távon nem lehet az a poén, hogy xy ufó, és másképp csinálja a dolgait, mint az ember. Szóval, így első blikkre nem sok esélyt látok arra, hogy nézős és szerethető maradjon a sorozat, de persze majd idővel eldől mennyire volt igazam.

741 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



1 hozzászólás

  1. Sárkány on

    Én a pilotot végig mosolyogtam mint a tejbetök :D Nem tudom megmagyarázni a jelenséget, lehet hogy épp olyan hangulatom volt :)

    Bár tetszett, hogy rögtön felfedték magukat a szülőknek is, miután lebuktak, nagyon klisés lehet volna, hogy ha gyerekeknek nem hisznek, bemesélik nekik hogy csak álmodták stb.

Leave A Reply