GCB – A sorozatról

2

Pár hónap után végre sikerült megnéznem a GCB című tavalyi ABC sorozat összes epizódját, ami két nap alatt megvolt, annyira jó kis részekről volt szó ugyanis. A pilot kritikámban leginkább egy Született Feleségek klónként emlegettem a szériát, de idővel rájöttem arra, hogy mennyivel másabb a texasi feleségek életébe, mint a Lila Akác Köz megboldogult asszonyaié. Miután végignéztem mind a tíz részt, bennem volt az, hogy mi a csudáért nem rendelték be a folytatást, mert szívesen néztem volna tovább. Viszont azt hiszem, ez így volt jó, mármint, így van egy tíz részes, nagyon jó minőségű sorozatunk, amit akár szívesen újra is nézne az ember. A történet valamilyen szinten lezárt, az évad végi cliffhanger számomra nem tűnik nagy durranásnak, igazából egyik sem (mert kettő volt), szóval én valamilyen szinten nyugodtan zártam le magamban a GCB végét, és nem idegesít annyira a kasza és az el nem varrt szálak, mint a The Secret Circle esetében.

gcb

A GCB azért is tetszett annyira, mert sokkal inkább volt komédia, mint dráma, és ahogy a két műfajt egyesítette, ez volt a tökéletes dramedy. Igen, nem tagadom, valamilyen szinten végig meg volt a Született Feleségek feeling, de hogy a csudába ne lehetett volna, ha negyvenes nők a főszereplők, akik soványak, gyönyörűek, huncutak és barátnők, akik gazdagok és a tini gyerekeik mellett sok minden más okoz számukra bonyodalmat.

A GCB-nek sikerült megteremtenie egy saját világot, és egy provokatív formában bemutatnia Dallas egyik kertvárosát. A Hetedik Mennyországon kívül egy általam látott sorozatban sem volt ennyire erős a vallás szerepe, és ennek eddig örültem is, pedig nagyon sok poénos szituáció jöhet a vallásból, bármennyire is hihetetlenül is hangzik első blikkre. Imádtam a templomos jeleneteket, a musical iránti vetélkedéseket és eleve amikor Carlene a vallással és a bibliával magyarázott dolgokat, hát akkor dőltem a nevetéstől. És igen, most belegondolva többet nevettem a GCB negyven percében, mint más vígjátéksorozatok esetében. Azért ez sokat elárul a sorozatról, ugye?

Ami a karaktereket illeti, Amandán, a kvázi főhősön kívül tényleg sikerült mindenkit megkedvelnem. A legnagyobb forma természetesen a nagyi volt, Gigi beszólásai hatalmasak voltak, és azok a jelenetek is, amikben feltűnt életre keltek. Amikor igazgatja az unokája mellét (a képen), vagy a végén elővesz a hajából (!) a fegyvert vagy amikor hivatalosan bejelenti, hogy randizik, hát azok oltáriak voltak. Több ilyen modern nagyi kéne a sorozatokba, és akkor a legidősebb generáció tagjai sem tűnnének kelléknek, mint ahogy általában teszik. Mert valljuk be, a nagyi kellék – megérkezik x részre, felemlegetnek egy múltbéli esetet amitől anyu meg az unoka szorong, aztán mindent megoldanak, – vagy nem, – és a nagyi húz vissza Miamiba. Hát, ezt borította fel tökéletesen a GCB, és sikerült Gigi karakterét a sorozat legjobbjává tenni.

Akiket még nagyon szerettem, az Cricket és a férje, Blake. Tök érdekes volt ahogy az ő házasságukat vázolták, és leginkább azért, mert körülbelül az ő házasságuk volt a legjobb és legtisztább a sorozat során. Pedig az együttélésük nem a szerelem, hanem a barátság szabályai szerint működött, lévén Blake meleg és a farmon tart szeretőt, amiről persze Cricket is tudott, hova tovább, még ki is beszélték egymással a dolgot. Tök érdekes szituációt vázoltak ezáltal, és nagyon érdekelt volna miként alakítják az életüket ezután. Korábban hasonló párt még a tévézés történelmében nem láttam, akár mondhatjuk azt, hogy ezzel a GCB lerakott egy mérföldkövet, és sikerült úgy meleg karaktert ábrázolni, hogy az ne legyen tipikus, hovatovább, Blake sokkal reálisabb volt, mint például Ryan Murphy bármelyik meleg karaktere. Jó, attól mondjuk nem nehezebb.

A poén-faktorhoz még feltétlenül hozzá kell tennem, hogy mennyi mókás és emlékezetes jelenetet köszönhetek a sorozatnak. Amikor például Amanda megjelenik pompomlány egyenruhában, a három nő pedig egymásba kapaszkodva majd összeesik, az óriási volt, ahogy imádtam Carlene szárnyalását is a musical alatt. Olyan sok hasonló poénos jelenet volt még, a kiváló egysorosokat pedig nem is említem. A színészi játékra sem lehet panasz, tehát minden ízében egy jó sorozatról beszélhetünk. Ha még nem nézted meg ezt a tíz részt, akkor tedd meg, mielőtt igazán beindulna az őszi hajtás.

Értékelés: 9/10
Azt hiszem rég adtam ilyen magas értékelést, de a GCB megérdemli, sőt, talán még a maximum pont is kijárna neki. Lendületesek voltak az epizódok, érdekesek a karakterek és jó volt a színészi játék is. Imádtam a sok kültéri jelenetet, a csodás házakat na meg a legendás egysorosokat. Annak ellenére hogy kvázi tűrhető lezárása van, azért szívesen nézném tovább, sajnálom, hogy az ABC nem kért belőle többet.

1063 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



2 hozzászólás

  1. zsoltiss on

    Hm… felkeltetted a kíváncsiságomat, Tibi! Csak az a gond, hogy az angolom nincs olyan szinten, hogy bevállaljam. A TV2 megvehetné, mint a Született feleség folytatása XD

Leave A Reply