Főoldal Kritika és Értékelés Epizódkritika A férjem védelmében – A második évadról

A férjem védelmében – A második évadról

0
Oszd meg!

A sorozat második szezonjának fináléját alig pár perce néztem meg, és mielőbb belevetném magam az újabb részek élvezetébe, úgy gondoltam érdemes megállni egy pillanatra, és leírni az érzelmeim a második évaddal kapcsolatban. A legutóbbi kritikán kívül túl sokat nem mondhatok, a sorozat még mindig rabul ejt és nem ereszt, ez bizony dráma a javából, ami tökéletesen kombinálja a heti ügyeket az átkötő szállal, viszont, a második évad korántsem volt olyan fényes, mint az első, hiszen itt is akadt jó pár olyan elem, aminél a falat kapartam. Igen, dícsérettel kezdek, tökéletesnek nevezem valamilyen szinten a szezont, mégis látok benne kivetnivalót. Azt hiszem erre mondják azt, hogy a jó annyira többségben van a rosszal szemben, hogy utóbbira nehéz koncentrálni. De nem lehetetlen.

Elsősorban a herce-hurca nem tetszett a céggel kapcsolatban. Egy partnert kidobtak az első évadból, a második évadban behoztak egyet majd gyorsan el is zavarták, ráadásul mindegyiknek akkora feneket kerítettek, mintha ez lenne a sorozat legjobb pontja. Az egyetlen amit pozitívnak nevezek meg a partnerügyekkel kapcsolatban, azok a beszólások, amiket a hidegben lévő tanácskozáson hangzottak el, mindenesetre ez a “légy a partner, kellesz a cégnek, de a hátad mögött kihasznállak, és bla-bla” jobban illene a Gossip Girlbe, mint egy ilyen minőségi drámai szériába.

Ami még kicsit irritált az évad során, az így a milliók meg úgy a milliók, hihetetlen mennyi pénzről volt szó, és még az sem volt elég. Utóbbi része viszont tök reális és valamilyen szinten érthető is, hiszen hogy lehetne elég egy lakóközösség összes tagjának két millió dollár, amikor a vegyi szennyezés miatt amit az ivóvízen követtek el, volt, aki meddő lett, meg rákos és hasonlók. Szerencsére a legtöbb heti ügy hasonlóan érdekes és izgalmas volt, mint ez. Az egyik részben például Hugo Chavez, – Venezuela elnöke, – ellen “harcoltak” főhőseink, teszem hozzá sikerrel. Mondjuk, az elég idegesítő, hogy Alicia és a banda szinte mindig győz a tárgyaláson, jó lenne már veszíteni is látni őket.

A legtöbb heti ügyekkel foglalkozó sorozat ott veszíti el a varázsát a szememben, ha ezek a történések átmennek unalomba. Tudjátok mire gondolok, amikor ugyanazt látjuk és halljuk, mindig azonos megoldásokkal dolgoznak, és egy idő után az ember elveszíti az érdeklődését. Én így voltam a Doktor House kapcsán, négy évadnyi különös betegség, – amit az utolsó öt percben sikerül megoldani, – bőven elég volt, a többiből nem kérek, köszönöm szépen. Azonban két évadnyi epizód után a Férjem védelmében kapcsán örömmel elmondhatom, a CBS sikersorozatát ez a veszély nem fenyegeti. Egy csomó módon mutatták be az ügyeket, volt, ami el se jutott a tárgyalás szakaszába, akadt, amit az esküdtek szemén keresztül követhettünk végig, zajlott “tárgyalás” egy kórteremben és így tovább. Persze, itt is megvan egy tematika, vesztésre állnak, Kalinda elmegy nyomozni, megtalálnak ezt azt majd nyernek, de valahogy ezt a sablont sikerül valamilyen szinten elnyomni, és csak akkor tűnik fel, ha az ember elkezd gondolkodni rajta. És ez így nagyon tetszik.

Hála a heti ügyeknek számos kíváló vendégszereplő megfordult a sorozatban, akiket öröm volt nézni. Tudom, erre korábban is kitértem, de varázslatos volt az iCarly ártatlanságát, Miranda Cosgrove kisasszonyt egy eltérő, életszerű szerepben látni, ahogy egyszerűen elvarázsolt America Ferrera is, noha elég hasonló karaktert alakított, mint Bettyként, annyi különbséggel, hogy itt szép volt. Öröm volt ismét látni Martha Plimptont, akit legszívesebben főszereplővé tennék, de mivel a Raising Hope az egyik legjobb vígjátéksorozat, így elviselem a hiányát. Viszont, akiben a többszöri viszontlátás kapcsán csalódtam, az Michael J. Fox. Elsőre még jónak tűnt a karaktere, de ahogy elkezdték mélyíteni, számomra átment unalmasba. De persze ízlések és pofonok, ti biztos más vendégszereplőket emelnétek ki, akik titeket esetlegesen jobban megfogtak.

Ami az átkötő szálat illeti, érdekes volt végig “asszisztálni” Peter választási kampányát, a nehézségeket, a jó dolgokat, és mindezt megkoronázta Eli, aki isteni egy karakter. Peter is elvarázsolt, nem hittem, hogy Chris Noth ennyire jó színész, Mr. Bigként nem volt túl nagy szüksége rá. A karakterét tényleg megszerettem, és úgy érzem, szereti Aliciát, és megbánta már azokat, amiket elkövetett ellene. Akárhogyis, akkora az izzás Alicia és Will között, az évadzáróban pedig olyan cukik voltak együtt, hogy képtelen vagyok ellenük drukkolni. Alicia karakterét pedig nagyon megszerettem, sok cselekedetét nem értem, és van, ahol nem tartom értelmesnek a döntéseket, amiket meghoz, ennek ellenére életszerűnek látom, és volt néhány jelenet, amiket Julianna Marguiles gyönyörűen eljátszott. A kedvencem az, amikor elmeséli a gyerekeknek, Petert kiköltöztette a lakásból. Az csúcs volt.

Értékelés: 7/10
Még napokat mesélhetnék arról, mit szeretek ebben a sorozatban, de ha ezt tenném, akkor később kezdhetnék neki a harmadik évadnak. Én viszont már nagyon kíváncsi vagyok, így a soraimat zárom is. Annak, aki eddig hezitált volna, hogy belenézzen-e, azt ajánlom tegye meg. Mert nagyon bejöhet neki az, amit tapasztalni fog.

1135 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here