Touch – Az első részről

0

Arra gondoltam ideje esélyt adni azoknak a sorozatoknak, amikbe amúgy nem néznék bele, hátha még a végén megtetszik. Így akadtam rá a Touch pilotjára, és máris “imádom” magam az esély-adogatás miatt, mert a Touch első része totál levett a lábamról, és a maradék tizenegy epizódnak is neki esek órákon belül. A FOX midseason-sorozatáról van szó amúgy, amiben Kiefer Sutherland egykori újságírót alakít, akinek a felesége meghal a Szeptember 11-ei támadások alatt, a fia, Jake pedig autista. Sutherland karaktere pedig rádöbben, hogy a fia előre látja a jövő eseményeit, és ő az, akinek meg kell akadályoznia a tragédiákat, a srác pedig számok formájában “kommunikál” az apjával. Érdekes az alaptörténet, és jó is a kifejtése.

Elsősorban a drámai vonal az, amivel sikerült megragadniuk a figyelmemet. Kiefer Sutherland egy filmjét vagy sorozatát sem láttam korábban, számomra teljesen “noname” volt a pasi, 24 ide vagy oda, éppen ezért ért nagy meglepetésként az, milyen jól prezentálta számunkra az aggódó apát. Mert Martinnak lenni szar, a felesége meghalt, egyedül mradt a fiával, akit nem ölelhet meg, hozzá sem érhet, aki nem beszél vele, aki autista, és lássuk be: csak a gondok vannak vele. És Martin mégsem akarja feladni, mert mindennél jobban szereti a gyerekét, és ez fonal volt az, amivel már az elején berántott és ott is tartott a sorozat. Mert szeretem az ilyen drámát, ahol egy nehéz helyzetben lévő családot mutatnak be, ahol az összetartás az egyetlen erő, amivel túlélhetik a hétköznapokat. Szóval drámából nálam jelesre vizsgázott a pilot.

A számokhoz teljesen hülye vagyok, és maga az elmélet is kicsit nehezen emészthető volt számomra az, amiről a történet tulajdonképpen szól. Ha jól vettem a lényeget le, akkor Jake nem csupán autista, hanem valamilyen kiválasztott, aki átlátja a dolgok működésének a rendjét, mert annyira össze van kapcsolódva mindennel, hogy ő aztán mindent tud. És mivel annyira gyönyörű az a világ, amiben ő él – vagyis amit lát belőle, – ezért nem beszél, mert számára az “felesleges”. Ehelyett számokkal kommunikál. Mondom, még én se nagyon értem, de idővel ahogy tovább nézem majd tisztulni fog a kép. Mindenesetre azért, kimásolom a felirat elejét és a végét, ahol röviden vázolják a szituációt. Fordította: HunBauer.

“Az arány mindig ugyanaz: 1/1,618. Újra és újra. Csak tudnunk kell, hol keressük őket. A kaotikusnak látott dolgok valójában bonyolult szabályok alapján működnek. Galaxisok, növények, kagylók. A szabályok sosem hazudnak. Csak néhányunk láthatja, miként illeszkednek össze a darabkák. 7 080 360 000 ember él ezen az apró bolygón. Ez az ő történetük. Létezik egy ősi kínai legenda a végzet vörös fonaláról. Eszerint az istenek egy vörös fonállal összekötötték mindazon emberek bokáját, akiknek az a sorsa, hogy keresztezzék egymás életét. Ez a fonal ugyan megnyúlhat, vagy összegabalyodhat, de sosem szakad el. Mindez a matematikai valószínűség értékein alapszik. Az én dolgom az, hogy nyomon kövessem ezeket a számokat, és kapcsolatot teremtsek azok között, akiknek az életeinek érintkezniük kell. 4161 napja születtem, 2000. október 26-án. Eddig 11 évet, 4 hónapot, 21 napot és 14 órát éltem, de mindezidáig… egy szót sem szóltam.”

Ami még nagyon tetszett, az a mellékszálak és az ő történetüknek a keresztezése. Ahogy összekapcsolódott a vásznon egy elkeseredett srác, aki kénytelen lett volna öngyilkos merénylőnek állni, egy apa, akinek az összes képe a halott kislányáról egy telefonon volt, egy japán prostituált lány, és egy egyszerű telefonos munkát végző lány, akinek az álma az éneklés, és egy telefon felvétel útján válik sztárrá Japánban. És ahogy ezek az emberek a világ különböző részein összekapcsolódtak, az zseniális volt. Remélem ilyenek lesznek minden epizódban, mert habár első blikkre időhúzásnak tűntek, mindent összevetve úgy érzem helyük volt a történetben, mert ez is igazolta Jake elméletét. Azt, amiről tulajdonképpen a Touch szólni akar, legalábbis, azt hiszem. Gyerekek, a Mátrix óta nem zavart össze egy produktum sem :)

Értékelés: 8/10
Az egyedüli ami nem tetszett, a túl nagy jelentőség, amivel a mobiltelefonokat felruházták. Kicsit furcsának tűnt, hiszen egy csomó szám, amit Jake megadott egy telefonszám, Martin pedig néha túl hirtelen jött rá a dolgokra, és ez egy cseppet hiteltelenné tette a történetet. De persze ez volt a legapróbb részlet, a többi dolog nagyon is működött a Touch első részében. Azt hiszem érdemes azoknak a sorozatoknak is esélyt adni, amikbe amúgy bele se nézne az ember :)

1106 <- Az összes oldalletöltés 3 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply