Lakatos Levente – Barbibébi

3

Nem is tudom milyen régóta akarom elolvasni ezt a könyvet, de még mindig emlékszem a megjelenése idején végbemenő kampányba, a metrók plakátjaira és a figyelemfelkeltő borítóra. A történet már kevésbé vonzott, nem hittem, hogy falni fogom a könyv sorait. Ebben az sem segített, hogy eddig bárkivel beszéltem a Barbibébi-ről vagy Lakatos Levente munkásságáról, mindannyian a “ez bűn rossz” vagy a “túlértékelt” jelzőt használták. Tény, hogy nem a Barbibébi a modern magyar irodalom csúcsa, de egy alapvetően szórakoztató és érdekes könyv, csak nem érzem úgy, hogy a jelen Magyarországon működőképes a sztori – legalábbis, alleluja.

Aki nem ismerné a történetet, annak elárulom: Barbibébi az ország legnagyobb popsztárjának az exe, afféle milliárdos celeb, mert a szülei kőgazdagok. Egy elit suliba jár, ahol érdekes barátnői vannak, akik szintén tehetősek. Az egyetlen félig szegény barátja egy meleg srác, Krisz, aki szinte a lelkiismerete, de a srác sem lesz sokáig szegény, mert gazdag sportoló válik belőle akinek az Armani napszemüveg eltörése szinte felér egy szerette halálával. Barbibébit egynap elgázolják miután egy partin egy tömeg előtt dugatja magát egy nagydarab feketével, akinek a nevét se tudja. Barbibébinek rosszakarói vannak, és a baleset miatt a lány elveszti az emlékezetét, legalábbis az elmúlt hónapok eseményeire nem emlékszik. Szerencsére azonban videonaplózott, és Krisz segítségével Siófokon bújkálva a paparazzik hada elől próbálják megtudni ki akarta kicsinálni Barbibébit. Eközben beleszeretnek két helyes srácba – akik közül az egyik természetesen kőgazdag…

Első blikkre ez egy amerikai tini film tökéletes leírása lehetne, a celebség és a paparazzik hada és a többi eltúlzott, amerikai filmekből vett panelek alapján pedig kinti helyszínnel tökéletesen működne is. Azonban Magyarországon élünk, így egy kicsit furán festett a dolog. Alapvetően szeretem azokat a könyveket, amik a mi időnkben, a mi országunkban játszódnak, de ha a cselekmény megköveteli a realitást, akkor nem árt az amerikanizálódás, mert úgy jobban átjön az a feeling, amit valószínűleg az író láttatni szeretne.

Ami még nagyon zavart a regényben az a sok ruhamárka. Szerintem gyakrabban volt leírva az “Armani napszemüvegem” vagy a “Manolo akármi“, mint a szereplők nevei. Persze ez azt akarta érzékeltetni, hogy hősnőnk Barbi nagyon gazdag, de hiába vannak luxus dolgai, ha az anyja le se kaksizza őt, és amúgy is, meg akarták ölni, fáj a háta a szilikon mellektől és úgy érzi nincsenek barátai azért, mert egy önző pi..a volt velük. Értitek, így kellene együtt érezni valakivel, de nekem ez nem ment, pedig a könyv vége felé már előjött a lány – valódi? – személyisége és a vélhetően szerethető oldala.

Megvolt viszont a kapcsolódási pontom, Krisz a meleg szereplő elég jól lett ábrázolva, a viselkedése, a beszédmódja, a gondolkodása és a tettei logikusan voltak felépítve. Nem éreztem benne az amerikai túlzást, sőt, szerintem el is orozta Barbi elől a főszerepet, mert az ő jelleme jobban volt megírva és sokkal reálisabbá tette a könyvet – az én szememben legalábbis mindenképp. Pirospont még a könyvben megforduló személyek, pasik és lányok leírásáért, mert tényleg olyan körültekintően voltak ábrázolva, hogy meg is jelentek lelki szemeim előtt.

Ezen kívül azért volt jópár dolog ami tetszett a könyvben, érezhetően volt karakterfejlődés nem csak Barbi de más szereplők részéről is. Átjött egyfajta tanító jelleg, amit én leszűrtem az olvasottak alapján, az ilyet pedig mindig örömmel veszem, lévén elsősorban az olvasói célcsoport a fiatal korosztály. Kicsit úgyérzem, hogy a Barbibébi elsősorban egy szórakoztató olvasmány, és nem szabad túl komolyan venni, és ha valaki úgy ül neki az elolvasásának, akkor biztos tetszeni fog neki is, ahogy nekem is.

Értékelés: 8/10
A vége miatt van ez a lepontozás, olyan érzésem volt, mintha valaki kitépett volna húsz lapot a könyvemből. Persze nem kell boldog happy enddel végződni a dolgoknak, de kellett volna még érzéseim szerint egy-két oldal a rendes lezárásra. Viszont maga a könyv az szórakoztat, akadnak benne poénok is, és Krisz jellemábrázolása miatt mindenképp érdemes és ajánlott nyári olvasmány mindenkinek. És még krimi is van benne – szemét leszek és lelövöm a poént: meglett a gyilkos! :)

5649 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



3 hozzászólás

  1. A folytatást a LoveClub-ban lehet olvasni, legalábbis Levente azt nyilatkozta, hogy ott derül ki, mi is történt Barbival, vagy mi. :)

  2. A LoveClub nem igazán kapcsolódik a Barbibébihez, el lehet olvasni akár úgy is, hogy az elődjét nem olvassuk, persze feltűnnek benne a korábbi karakterek (is). Nekem tetszett mindkét könyv, de inkább a LoveClub, mint Barbibébi.
    Azt még el kell mondanom, hogy teljesen egyet értek a leírtakkal. Az én figyelmemet a sok negatív kritika keltette fel, amikor megjelent a könyv és kíváncsivá tett, hogy lehet ennyire utálni egy könyvet. Elolvastam és szerencsére nem volt (olyan nagy problémám) vele, hogy visszasírjam a pénzem. :D

    • Hm, akkor a Loveclub mindenképp elolvasós lesz, mert kíváncsi vagyok azért mi lett Barbiékkal. Egyébként sokan írták azt, hogy jobb a Loveclub, gondolom sokat számít, hogy első vagy második regény, általában az író minél többet ír, annál jobb.

Leave A Reply