Hófehér és a vadász – Kritika

1

Nagy várakozás előzte meg a Hófehér és a vadász című filmet, jómagam például rendkívül kíváncsi voltam rá már a kezdetektől fogva. Érdekelt az, hogy mit tudnak kezdeni az unalomig ismert történettel, milyen mitológiai elemekkel tudják felturbózni azt olyanná, hogy ne sajnáljam a kiadott mozijegy árát. Hát, azt nem mondom, hogy teljesen megérte, mert távol állunk az Éhezők viadala típusú katarzison, de a Hófehér és a vadász sem szégyenkezhet, nem volt ez  rossz.

Az egyik ami a legjobban zavart, a párbeszédek hiánya. A szinkronszínészeknek nem volt sok dolguk, hiszen valóban, alig szólalnak meg a szereplők. A cselekmény mintha önmagától pörgött volna előre, az érzelmek szóbeli kifejezése helyett pedig inkább az arcukkal próbáltak játszani a színészek, ami kisebb-nagyobb sikerrel, de sikerült is. Érdekes megoldás volt ez, ilyesmire nem számítottam, de azért jobban örülök az általános, “beszéljünk is a filmben” típusú produktumoknak.

A történet gondolom mindenki számára ismerős, Hófehér apját megöli a gonosz királynő, a lányt pedig elnyomásban tartja, egészen addig, amíg meg nem tudja a tükrétől, hogy Hófehér szebb nála. Ekkor bepipul, vadászt küld utána, hogy az megölje, de végül a férfi megkegyelmez neki, és előbb-utóbb mindenki azt kapja, amit megérdemelt. A készítőknek ezt a sztorit sikerült egy cseppet felturbózniuk, és egy olyan mitológiai alapot varázsoltak neki, amivel kitudott bújni a grimm mese univerzumából úgy, hogy fél lábbal még benne maradt, azaz jöttek a mese ismert jegyei, ezekről nem feledkeztek meg. Azt hiszem, hogy most spoileresen folytatom. Szerintem nem spoiler, de az arra különösen érzékeny olvasók úgy találhatják, szóval óvatosan olvassatok tovább.

Természetesen a Gonosz Királynő karaktere volt a legjobb, Charlize Theron pedig remekül eljátszotta őt, és olyan hiteles volt, hogy néhol teljesen bele tudtam élni magam a látottakba. Kaptunk egy kis eredettörténetet is vele kapcsolatban, miszerint az édesanyja annak idején varázserővel áldotta őt meg, és arra biztatta őt, hogy maradjon mindig szép és fiatal, és így tud majd uralkodni a gaz férfiakon. Ravenna – mert nevet is kapott, – így tesz, és hála a mágiájának, már évszázadok óta fiatal. Országról országra jár, és a fiatalságot úgy őrzi meg, hogy a lányokból szívja ki az életerőt és a szépséget, önmagát pedig fiatalkori énjévé varázsolja, a lányokból pedig öregasszony, vagy halott lesz. A legjobb jelenetek is ehhez köthetők, például egy kemény mágiát igénylő összecsapás után Ravenna öreg nőként tér vissza a kastélyba, később pedig ismét életerős, ránctalan nőkét láthatjuk őt, körülötte pedig egy tucat holttest hever, egyértelműsítve azt, mire is képes Ravenna azért, hogy elérje azt, amit akar. A háttérsztorijának a része volt a testvére, aki vele élt, és akit a személyes szolgájának használt. Amikor a vadász végzett a fivérével, Ravenna teljesen kiakadt, tehát volt olyan férfi, akit szeretni tudott. További jó történetvezetési pont volt az, hogy itt Ravenna, a gonosz királynő nem csak azért akarja elpusztítani Hófehért, mert szebb, mint ő, hanem azért is, mert ha megkaparintja a lány szívét, akkor örökre fiatal és szép marad, a mágiája pedig hatalmasabb lehet, mint valaha. Hófehér viszont akaratlanul is képes volt arra, hogy meggyógyítsa a természetet és a körülötte élőket, tehát ennek a két pontnak az összekötése volt nagyon jó része a történetnek.

Ami Hófehért illeti, nekem nem volt problémám Kristen Stewart alakításával. A kritikusok lehúzták, többen Csúfnak titulálták, de én nem éreztem, hogy probléma lett volna vele. Nehéz dolguk van azoknak, akik egy tini filmmel futottak be, hiszen folytonos sztereotípiákba ütköznek, amit nem egyszerű levetkőzni. A Titanic idején Leonardo DiCaprio is gúny céltáblájává vált, elfelejtvén a korábbi nagy alakításait, mint Az egy kosaras naplója. Idővel persze rájöttek a kritikusok, hogy Leo játszani is tud. Ebből a szempontból hasonló Kristen és DiCaprio karrierje, lévén Stewart már nem egyszer bizonyította a tehetségét. Szerintem pedig jól alakította a meglepett, fájdalommal teli Hófehért, én pont így képzelek el egy olyan hercegnőt, aki majdnem az egész életét bezárva tölti egy vártoronyban, ahonnan menekülnie kell, és mikor végre eltűnik, akkor trollokkal meg mindenféle őt üldöző emberekkel kell megvívnia az életéért. Szóval, nekem bejött a karakter, és Stewart is.

Ami a látványvilágot illeti, az egyszerűen elsőosztályú. Hihetetlen minőséget produkál ebből a szempontból a film, ráadásul itt elég sokat költöttek a kültéri jelenetekre is, azaz jól esik tudni azt, hogy nem minden a CGI eredménye. Látványban tehát nagyon sokat tud adni ez a film, és tele van olyan jól kinéző jelenetekkel, amiket öröm nézni. Például amikor Ravenna átváltozik varjakká, hát az valami zseniális egy jelenet. Az aláfestő zenéket néhol hiányoltam, és viszonylag sok volt a sötét jelenet, de utóbbi a film egész tónusára jellemző, valószínűleg a tematika miatt.

Értékelés: 7/10
Minőségi módon nyúlt az alapanyagához, és komplex módon alakította azt át, sikerült egy olyan univerzumot megteremtenie, ami alkalmazkodik a grimm eredetihez, mégis, önálló életet él. Például az, hogy Hófehér tulajdonképpen a Vadászba szeret bele, és nem a Hercegbe, egy olyan újítás, ami elgondolkodtatja az embert. A legnagyobb akkor is Ravenna karaktere, Charlize büszke lehet magára, pompásat alakított.

1670 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



1 hozzászólás

  1. zsoltiss on

    Én még nem láttam a filmet, de ajánlók és a promóképek alapján nagyon kíváncsi vagyok rá. És ehhez ez a kritika is sokat hozzátett. :)) Szeretem ezt a stílust, a komoly fantasyt, és ha jól meg is van csinálva, akkor nem lehet rossz!
    Azt hiszem, mennem kell moziba! :)

Leave A Reply