Testcsere (The Change Up) – 2011

0

Hirtelen meg sem tudnám mondani, hány film épült az “irigylem az életed és véletlenül testet kell, hogy cseréljünk” aspektusra, de szerintem a  nagy részét láttam is. A pofátlanul felháborító önmagammal szemben pedig az, hogy a nagy részét még élveztem is, a legnagyobb kedvenc a hasonszőrűek közül a Freaky Friday (Lindsay Loan), de azt hiszem ez a “verzió” lesz majd a második helyen. Persze, itt is kilógott a lóláb, nem is kicsit.

testcsere

Nem értem miért, de újabban nagyon menő káromkodni a friss vígjátékokban – vajon miért lehet ez? Alapjáraton nem zavar a káromkodás, hiszen néha mindannyiunk száján kiszalad egy-egy csúnyább szó, itt viszont versenyt csináltak abból, hogy a legszükségtelenebb helyzetekben, a legkevésbé várt pillanatban vajon hány csúnya szót tudnak belökni a mondandójukba. Nem vagyok erkölcs csősz, sosem voltam, és sosem leszek, de a káromkodás ezen szintje már nekem is túl sok. Gondolom az lett volna a lényeg, hogy nevessünk, de könyörgöm, ez már nagyon régóta nem poén.

Ennek ellenére tetszett a Testcsere, néhol voltak benne jó poénok, és tényleg minden átjött benne, amit a készítők elénk akartak tárni, és többek között emiatt is örülök, hogy végig néztem ezt a filmet. Pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy az első percben lekapcsoljam az egészet. Fogalmam sincs kinek az elmebeteg ötlete volt így indítani a filmet, hogy a kisbaba bele lövelli a pépes székletét az apja szájába. Ez aztán se vicces, se értékelhető, se szükséges nem volt, sokkal inkább undorító és totál felesleges jelenetként tudnám aposztrofálni.

Ami a színészi alakítást illeti, Ryan Reynolds továbbra is az, aki, egy szépfiú aki a teste miatt van a vásznon, de ebben a filmjében mintha láttam volna valami apró jelét a tehetségnek. Jason Batemen viszont brillírozott, a pasit már az Ítélet: Család óta nem tudom nem imádni, és itt is hozta a kötelezőt, játszi könnyedséggel játszotta le a szépfiút a vászonról. Ami a hölgyeket illeti, nagy pacsi a kislányt játszó színésznek, nagyon aranyos volt, akárcsak Leslie Mann, utóbbi legjobban abban a jelenetben tetszett, amikor elkezdett panaszkodni a bébi sintérnek, és kerek perec közölte vele, addig nem szabadul, míg ki nem panaszolja magát…

Értékelés: 7/10
Élvezetes film, amit örülök, hogy nem a moziban láttam. Tipikus vasárnap esti főműsoridős matiné, amit mindkét nem értékelhet egy “igen, ez tetszett” értékeléssel. Az alaptéma ugyan lerágott csont, és itt sem dolgozták agyon maguk az írók, de Batemen annyira vitte a prímet, hogy minden történet-béli gyengeségért kárpótolta a nézőt. Engem legalábbis mindenképp.

2642 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply