Maggie Stiefvater – Shiver

5

Oh, hogy én mennyire utálok könyvet abbahagyni – mint próbálkozó író, magamról tudom, nem mindig indul be időben a történet, néha pedig teret kell hagyni a kibontakozásra, és előbb-utóbb elkezdheti az ember élvezni a történetet. Ezért adtam körülbelül százhúsz oldalt a Shivernek, amit körbedícsértek az ismerőseim, és amit nekem is imádnom kellett volna. De ez egyszerűen nem megy – vagy egyszerűen kinőttem volna a tiniszirupokból? Pedig az Alkonyat tetszett könyvformában.

A hősnő, Grace nagyon hülye. Jó, ez így túlzás, mert alapjáraton szerethető karakter, de amit vele művelt az írónő az elején, az egyszerűen sok. Kislány korában, hatévesen a farkasok majdnem megették, de megmentette őt egy sárgaszemű farkas, akibe ő az évek során beleszeretett (!!!) – igen, nem olvastad félre. Egy emberi lény, szerelmes lesz egy farkasba. És nem sokkal azután, hogy arról áradozik az egyetlen barátnőjének (miért is lenne több…), bárcsak az ő farkasa valójában vérfarkas lenne, elkezdik lelőni a falka tagjait az erdőben, Grace odarohan, és amikor hazamegy, ott találja a farkast, akibe belezúgott, aki hirtelen fiúvá változik – nanáhogy. A lány nem lepődik meg, nem ideges, nem rémül halálra, ahh, dehogy, gyorsan konstatálja, igaza volt, és miután elvitte a kórházba a srácot, a következő este már kéri tőle, feküdjön mellé, smároljanak, csoda, hogy nem térdel elé …

Kérdem én, miképpen alkothat meg ennyire bárgyú karaktereket az írőnő? Értem én, hogy Alkonyat-kópiát akart megalkotni, és ugyanolyan idióta karaktereket életre kelteni, mint ott, megbolondítva egy olyan cukisággal, hogy a főhős, Sam, idővel örökké farkassá válhat. Plusz, ez a vérfarkasos, Jack szál egész érdekesnek tűnik egyelőre.

Ismétlem, annyira utálok abbahagyni egy könyvet. Ha már megismertem egy író látásmódját, az univerzumának egy darabkáját, kutya kötelességemnek érzem végig olvasni. Viszont, itt a Shiver esetében legszívesebben belépnék abba a világba, lekevernék pár öles pofont Gracenek, követelvén, térjen már észhez. Azoktól kérdezem, akik olvasták már a könyvet – érdemes folytatni? Érdemes időt szánni rá?

567 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



5 hozzászólás

  1. Pont a hétvégén olvastam el a harmadik részét, a Forevert.
    Miután végigolvastam az első két részét már nem akartam félbehagyni, hogy ne tudjam meg a végét.. De a harmadik könyv első 100 oldalánál abbahagytam. Egyszerűen nem bírtam tovább olvasni.. annyira lehangoló és semmilyen volt. Aztán a végén mégis csak végig jutottam rajta, de egyáltalán nem Grace-nek vagy Sam-nek köszönhetően. A második részben feltűnik egy új szereplő.. Ő érte érdemes elolvasnod szerintem. Színt visz a könyv egyhangúságába.:)

  2. Én még nem olvastam, de elég sok blogot olvastam, ahol dicsérték (és olyanok, akik a Twilightot lehúzták). Sokan a hangulatot emelték ki, hogy az teszi különlegessé a regényt.
    És ízlések és pofonok, de szerintem a Vörös pöttyös könyvek elég gyengék. Mondjuk nem olvastam túl sokat, próbálom kerülni a Twilightokat, de a többség szerintem mind egy kaptafára épül.
    Ha ajánlhatok neked könyvet, Kate Morton regényeit javaslom (Arany Pöttyös-könyv). Ha szereted a XX. század eleji történeteket, és a nyomozást, mindenképpen olvasd el! :)

  3. Én is elkezdtem olvasni,de egyszerűen 60 oldal után abbahagytam. Olyan lehetetlen dolgokat ír le benne az irónő,engem nagyon idegesített,ezek után a vége sem érdekelt és a többi rész sem, elment a kedvem tőle. Viszont utána találtam egy másik könyvet Simone Elkeles-Tökéletes kémia ,ami egyszerűen fantasztikus volt.Életszerű volt és nagyon tetszett. Szerintem ha van időd inkább azt olvasd el, megéri :))

  4. Nem vagyok a voros pottyos konyvek hive ez volt az egyetlen ami eddig tetszett, de olvasva soraidat most jovok csak ra igazan mennyi hulyeseg van benne, ugyhogy ujra fogom olvasni. Szinten azon az allasponton vagyok hogy ha masert nem is a kesobbiekben feltunik egy Cole nevu karakter akiert biztosan erdemes vegigszenvedni.

Leave A Reply