Reflektorfény (Country Strong) – 2011

0

Egyértelműen Moulin Rouge utóérzésem van most, hogy befejeztem a Reflektorfény (Country Strong) c. film megtekintését. Kicsit nehézkesen sikerült befogadnom a film zenei világát, hiszen a country nagyon nem az én stílusom, mégis, a dalok nagy része megtetszett (Give In To Me, Summer Girl), igaz, volt olyan is, amit inkább áttekertem. Akárhogyis, érdekes és elgondolkodtató filmet sikerült létrehozniuk az alkotóknak, egy bepróbálást pedig mindenképpen megér mindenkitől, aki szereti a zenés, drámai filmeket.

A történetről röviden csak annyit, hogy Gwyneth Paltrow alakítja a country zene királynőjét, aki épp rehabon van, ahonnan a férje hamarabb ki is hozza, “dolgozzál, énekeljél, adj koncertet” címszóval. A nő szívesebben maradna ott, a szeretőjével Garett Hedlunddal, de hát, ha menni kell… A koncertturnéhoz csatlakozik Leighton Meester is, aki szerepe szerint szépségkirálynő. Megkezdődik egy minimális rivalizálás a két nő miatt, de kár lenne ha valaki azt hinné, csak arról szól a bő két óra, ahogy Gwyneth és Leighton karaktere marakodik a szépfiún. Sokkal több van a háttérben, drámai érzelemvihar csap le szinte percenként a nézőre. Nem győztem kapkodni a fejem, olyan gyorsan kerültek elő az információk a múltból, és a karakterek cselekedetei sem voltak mindig kiszámíthatóak. Ezt leginkább a férj, James (Tim McGraw) szerepében véltem felfedezni, akit könnyelműen elkönyveltem szemétládának, de ahogy haladtunk előre, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, a kedves neje még véletlenül sem egy földreszállt angyal.

A színészek brillíroztak a szerepeikben, ennyire lenyűgöző drámai alakítást Gwyneth Paltrow előadásában én még nem pipáltam. Meggyőző volt a lecsúszott, alkoholista country-sztár karakterében. Egy interjúban azt nyilatkozta, Britney Spears baljósabb évei inspirálták őt a szerep megformálásakor, ezt pedig néhol talán fel is lehetett fedezni az alakítása során. Nagyon megható volt az egész film során, tele volt igazi drámai jelenetekkel, hála Kelly jelenlétének. Most tényleg kiérdemelte a mélységes tiszteletemet Gwyneth Paltrow. A négy főszereplőből az összeset sikerült megkedvelnem, Leighton Meester pedig igazán elbűvölő volt végig, nagyon tehetséges az a lány, az biztos, hogy a Gossip Girl végeztével sem fog eltűnni a rivaldafényből.

Egy kicsit átmegyek spoileres irányba, a lezárás felettéb meglepett. Persze, gondoltam én, hogy nem lesz itt happy end, de azért Kelly sorsát nagyon sajnálom. Kicsit ugyan “Fekete-Hattyús” volt az ügy, de ennek ellenére is meglepett a dolog, holott remekül elő volt készítve a gyógyszerügy, szóval valahol várható volt az öngyilkosság. De pont nem a sikeres visszatérés után gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. A fiatalok szálát mindnesetre sikerült aranyosan lezavarni, bár az ő nagy és szuper-hirtelen kialakuló szerelmüket nem igazán értettem, itt elsősorban a gyorsasággal volt probléma. Egyik percben Beau még Kellyvel szeretkezik, rá két percre pedig még aznap este Chilest vetkőzteti, de eközben a karakter végig úgy van beállítva, mintha szent lenne. Azt hiszem ez volt az egyetlen negatív pontja a Reflektorfénynek.

Értékelés: 8/10
Megható dráma, csodás színészi alakításokkal. Ha valaki nem szereti a country zenét, akkor se tekerjen át minden dalt, némelyik egész popos lett, és bőven hallgatható. Nekem bejött ez a film, igaz, én amúgy is szeretem a drámát, pláne ha nyakon öntik pár jól fogyasztható dallal. Sem Gwyneth, sem Leighton nem egy Lea Michele szerű őstehetség, de eltudták magukat adni a színpadon. Azt hiszem, ez is egy fontos tényező :)

1381 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



Leave A Reply