close
FilmKritika

Lopott idő (In Time) 2011

Jajj és Jujj, Klassz és Fujj, ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben a Lopott idő c. filmet néztem. Tele vagy kérdésekkel, gondolatokkal, és mindet ennek a filmnek köszönhetem. Az alkotók elénk dobtak egy hatalmas valamit, egy lenyűgöző alaptörténetet, amit egyrészt a hossz, másfelől pedig a “áh, ez nem fontos” elven alapulva nem fejtettek ki rendesen – ezeknek köszönhetjük a kérdéseinket is.

Ahogy mondtam is, maga az alaptörténet zseniális. Az emberek 25 éves korukig öregednek csak, utána pedig hallhatatlanokká válnak, egészen addig, amíg a karjukon lévő számláló éppen elég időt mutat – vagy valaki meg nem öli őket. Hiszen ebben az új világban, az idő a pénz. Csupán három perc az életedből, és megihatsz egy kávét, két óra ha el akarsz menni busszal valahová, egy év, ha a gettóból a gazdagok világába vágysz. De mi van akkor, ha az “órád” lemerült, és már egy másodperced sincs hátra? Meghalsz. Csak így, egyszerűen. A feletted lévők pedig irányítják az új fizetőeszközt, az időt, ügyelnek az egyensúlyra, a gettóban pedig igyekeznek egyre élhetetlenebbé tenni az egészet. Az egyik prostituált például eképpen hirdette a szolgáltatásait: “Tíz percet egy óráért?“. Abban a világban tényleg mindenki azért küzdött, dolgozott, hogy élhessen. Egy hónappal, nappal, órával vagy akár egy perccel tovább. Ha te is elérheted a halhatatlanságot, miért ne harcolnál meg érte? A másik oldalon a gazdagok világában minden megvan, akár több ezer évig is élhetnek huszonötéves testébe zárva. Ez lenne a zseniálisan felvázolt alapszituáció. Utópisztikus? Igen, a tehetős réteg számára mindenképp.

Komoly társadalmi problémákat feszeget a film, olyan kérdésekre világít rá, amik ma is léteznek. Az egész “halhatatlanság” csak keretbe foglalja a történetet, de ha egy kicsit is gondolkodik a történet egészén az ember, akkor belelát a “kulisszák mögé“, oly gondosan elrejtett mögöttes tartalomra. A mai társadalmunk is pont ugyanolyan, mint a Lopott időben. Még ma is hányan halnak éhen? És ne csak Afrikára gondoljunk, a szegénység többek között Magyarországon is komoly probléma, főleg az északkeleti régióban. És ha hisszük, ha nem, Amerikában is súlyos a helyzet. Erre a tényre próbált rávilágítani a film, a végével pedig egyfajta reményt próbált sugallni a nézőnek, ha ott is változott valami, akkor itt is fog. Én legalábbis ezt szűrtem le az egészből. Számomra ez volt a társadalmi üzenet, még ha a végében nem is hiszek teljes mellszélességgel.

A problémák számomra a keretbe foglalással kezdődtek. Túl sok alapvető kérdésre nem kaptunk választ. Bárki ellophatja bárkitől a perceket, Alex Pettyfer bandája ezt csinálta, megölve ezáltal a delikvenst. De, miért volt ehhez elég megfogni (megérinteni?) a másik kezét? Mégis, miképp működhetett ez a mechanizmus. Agyi úton, vagy a chip intézett mindent? Valami génekről, chipekről beszéltek, ez mára kisbabákban is ott van, úgy születnek, vagy erről a kórház gondoskodik? Ha chipről van szó, akkor egy számítógépes rendszernek is lennie kell valahol. Azokat pedig igazán egyszerű feltörni. Nem lett volna jobb egy vírust rászabadítani az “idő” központi szerverére, ahelyett, hogy a főhőseink menekülnek, pisztollyal rohangálnak, a zsaruk elől futnak, és Robin Hood-módra kifosztják a gazdagokat? Oh, persze, értem én, ha így csinálják, hol lett volna a keret? Izgalmasabb egy olyan Justin Timberlake aki miközben szkanderben legyőzi a másodszámú főgonoszt, a bal kezével előkap egy stukkert a cipőjéből majd három lövéssel, két másodperc alatt kinyír egy egész bűnszövetkezetet. Naná, így izgalmasabb. És a minőség? A hihetőség? Számít egyáltalán?
Az általam “feltett” kérdések pedig csak egy rövid reprezentáció a film apró nüanszaiból. Sokkal több dologra is rá lehetett volna világítani – mert úgy lett volna kerek egész.

Persze, az is lehet, hogy itt a legnagyobb ellensége a filmnek a játékidő volt. A koncepció sokkal jobban működne sorozatként, ahol egyensúlyba kerülhetne a társadalmi üzenet értékessége és a keretbeágyazott történek minősége is. Egyszerűen több idő és kifejtés kellene az egésznek. Remélem egyszer teljesül a kívánságom, és valamelyik Los Angelesi nagymenő elkészíti ennek is a sorozat verzióját – ami egy kábelcsatornán arathatna rendesen.

A szereposztás amúgy parádés, plusz egyik karakternél sem tapasztaltam gyengeséget vagy vontatottságot, valahogy sikerült kihozni a maximumot abból, amit kaptak. Eleinte tartottam Justin Timberlaketől, számomra ő mindig is énekesként fog eszembe jutni, hiába nem csíptem anno a fiúzenekarát (N’Sync?). Azonban itt remekül hozta a főhőst, bár az a “megölök mindenkit, de vagány vagyok” jelenet alaposan rontott az élvezeti faktoron. Ennyire még Chuck Norris se lehet vagány :) Amanda Seyfried hozta a szokásost, nála inkább a karakter kijelentéseinek örvendtem. Például azon, ahogy mennyire sajnálta mindenkitől az időt, “Miért adtál neki négy órát?” és társai, tipikus gazdag hozzállás. Ez a társadalmi szatíra pedig remekül beleillett az üzenetbe – legalábbis abba, amit én értelmeztem belőle. Lehet, hogy nem is volt benne semmi ilyen, csak én vizionalizáltam utólag :)

Értékelés: 8/10
Tipikusan olyan film, amit mindenkinek látnia kell, és a vége után legalább pár percig elgondolkodni a jelentésen, a látottakon. Ahogy feljebb is írtam, az üzenet király volt, a kerettel voltak problémák. Szívesen látnám sorozatként. Nagyon!

1392 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

7 hozzászólás

  1. Én is vegyesen értékelem a filmet. A rossz oldala ,mindenképpen az, hogy átment a realitásból az irreálisba. Az elején nagyon tetszett a társadalomnak ilyetén leképezése. Csodálkoztam is magamban kicsit, hogy engedték ezt a filmet. Sajnos valóban a pénz motiválta világban élünk, ha van pénzed király vagy ha nincs akkor meg is dögölhetsz.Mint minden filmben valóban sok volt a hihetetlen jelenet. Amanda, és Justin kellemes páros voltak. A film üzenete jó, de úgy vélem megmarad csak üzenetnek.

  2. Szerintem ebben a filmben több a valóságalap, mint azt sokan gondolnák, csak néhány apró részlet van megváltoztatva, hogy fikciónak tűnjön. Sanszos, hogy a jövőnk hasonló lesz, de nem fog jó véget érni úgy, mint egy hollywoodi mesében.
    Ajánlom figyelmetekbe az Ébresztőfilmet, ez nem mozifilm, civilek rakták össze és nagyon érdekes. Sok tekintetben megvilágítja, merre is halad a világunk és mi történhet, ha nem vigyázunk.

  3. Nem vagyok valami finnyás film-téren: bírom a kilencvenes évek értelmetlen erőszakkal és “lapos karakterekkel” teli akciófilmjeit (nem azt várom tőlük, hogy felemeljék a lelkemet), szeretem az elgondolkoztató művészfilmeket, a lassú folyású orosz drámákat…
    …de ez valami botrány volt.
    Buta, unalmas, ráadásul úgy tesz, mintha mondani akarna valamit, pedig nem is. Kiráz tőle a hideg.

  4. “Az emberek 25 éves korukig öregednek csak, utána pedig hallhatatlanokká válnak, egészen addig, amíg a karjukon lévő számláló éppen elég időt mutat – vagy valaki meg nem öli őket.”

    az utolsó rész nem világos, ha valaki megtudja ölni őket akkor nem hallhatatlanok :D

    meg ez a feltételhez kötött hallhatatlanság szerintem butaság, mert a definíció hogy nem tudsz meghalni, semmikép :D

    ha nincs elég szusz az órádban akkor meghalsz akkor inkább superpower ::)

    érdekesen hangzi a történet ezért meg fogom nézni :)

  5. @Sárkány: Meg lehet ölni őket erőszakkal is, csak az nem éri meg a gyilkosnak, hisz amint ilyen módon meghal az ember, lenullázódik az “órája” és így nem tudja elvenni tőle a megmaradt idejét.

    Számomra kellemes csalódás volt a film, amint megnéztem, ajánlottam is másoknak. Az egyetlen dolog, ami nekem hiányzott, hogy nem tudtunk meg többet Will apjáról. Annyit emlegették, hogy már vártam, hogy fény derüljön még valami kis titokra róla, de semmi..

Leave a Response