Főoldal Kritika és Értékelés Epizódkritika Glee 3×04 – Pot’Gold

Glee 3×04 – Pot’Gold

0
Oszd meg!

Hát ez meg ilyen visszatérő epizód volt már megint? Egyre inkább azt tapasztalatom a sorozat nézése során, hogy megpróbálják felvenni az epizodikus jelleget, hiszen ha logikusan belegondol az ember, egy év kihagyása után is bárki megnézhetné ezt a rész, és nem lepődne meg semmin, hiszen a legfőbb pontokra sok a visszautalás és a rész eleji emlékeztetők pedig mindig közlik, milyen régi szállal is foglalkozunk éppen. Ez nekem így nagyon nem tetszik, a harmadik évad negyedik része sehol sincs attól, amit tavaly kaptunk, ilyenkor kaptunk (2×04 – Duets). És ez azért is annyira elszomorító, mert a legutóbbi rész nagyon glee-minőség volt, és valami ahhoz hasonlót vártam volna.

glee-damian

Igen, végre megérkezett a The Glee Project egyik első helyezettje, Damian McGinty, akinél nem tudtam nem mosolyogni, akárhányszor megszólalt vagy énekelt valamit, a karaktere pedig úgy nyerő, ahogy van. Viszont, ez a leprikónos dolog nagyon béna és idióta dolog volt, ami abszolút nem vitte előre a cselekményt, és nem is szórakoztatott. Csak egy dologra hívta fel a figyelmet: arra, hogy az alkotók nem tudják, mit is kezdjenek Brittanyvel. Egyrészt mutatják nála a felnőtt, okos és érett oldalát, ráadásul mostanában egyre többször, de a gyermeki énje is ott marad, jól magyarázza ezt a leprikónos butaság, és a nagy sértődés mánia is. A rész legjobb beszólása volt, amikor Finn közölte a lánnyal a butaságait, amit egész könnyen megbocsátott neki – tavaly egy hasonló miatt dobta ki szegény Artiet. Akárhogyis, ideje lenne megtalálni az arany középutat Brittanynál, vagy eldönteni, hogy ő most egy szőke pompomlány, vagy egy átlagos intelligenciával rendelkező fiatal lány. Valamelyikre most már lyukadjunk ki, mert ez így már kezd idegesíteni.

Sue még mindig felettébb untat, és azzal, hogy indul ellene valaki komoly a választáson, csak még több Suet kapunk, aminek baromira nem örülök. A legjobb lenne már kiírni Jane Lynch karakterét, vagy valami olyan dolgot kitalálni neki, amit értékelhetek. Igaz, ezt már egyszer leírtam, de az ismétlés sose árt. Ami az első évadban vicces volt tőle, most, a harmadikban már baromi unalmas. A spoilerek szerint megmutatják nekünk, miért lett ilyen Sue, de ez is inkább csak az út kátyúzása, ahelyett, hogy ledózerolnák az egészet, és felépítenének egy csilivili új sugárutat, az ósdi, agyonkátyúzott helyett.

Aranyosnak tűnik első blikkre ez a Quinn-Puck-Shelby szerelmi háromszög, kíváncsian várom, mit akarnak kihozni belőle a készítők. Mindenesetre az ok-okozati magyarázat szokás szerint Quinn esetében a leggyengébb, hiszen, ha jól vettem ki a részletekből, akkor Quinn azért akarja visszaszerezni a kisbabát, mert nem tudja mihez kezdjen az életben. Őszintén reménykedem abban, hogy én értettem itt félre valamit, és van valami komolyabb indoka is a lánynak. Puck és Shelby pedig aranyos együtt, leginkább azért, mert kinézetre is egykorúnak tűnnek – már egyre élesebben látszik Mark Salling és Cory Monteith esetében, hogy hitelesebbek lennének a saját karaktereik apjaként, bátyjaként, mint gimnazista végzős diákként.

Értékelés: 7/10
A Candyman és a Last Friday Night c. dalok mentették meg a részt, végre, voltak értékelhető zenei előadások is a sorozatban, és öröm volt már végre egy musical mentes rész. A bonyodalomvezetés és maga az epizód unalmasságára pedig igazán ráférne már egy kis reform. Nagyon látszik, hogy ezt az évadot már nem a Ryan-Brad-Ian mestertrió jelzi, hanem mások is beszálltak a buliba…

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here