Főoldal Kritika és Értékelés Epizódkritika Glee 3×02 – “I Am a Unicorn”

Glee 3×02 – “I Am a Unicorn”

0
Oszd meg!

Annyira hiányoznak a jó Glee dalok, de tényleg. Alig vártam a szeptembert, hogy ismét órákon át ugyanazt a pár dalt hallgassam minden héten, hogy igazi zenei orgazmust varázsoljanak a készítők, tudjátok, afféle Don’t Stop Believing, Somebody to Love, Teenage Dream vagy Loser’s Like Me módra. Ehelyett a mostani két részt teletömték musical dalokkal, egyik nevetségesebb volt, mint a másik, és hihetetlen, hogy a két epizód kilenc dalából mindössze háromra mondom azt, hogy állat. Hol vannak már a jó Glee dalok? Hová tűntetek? És mielőtt félreértenétek, nem azzal van bajom, hogy erőltetik a musical műfajt.

Az a legfőbb problémám, hogy túl sokat engedik énekelni Chris Colfert, akinek a hangtónusáért nem igazán vagyok oda, és unom már a musical-szólóit, mert mindegyiket ugyanolyannak találom. Igen, egy poén először még tetszeni fog, huszadjára ugyanaz már irritál – és én már elérkeztem ehhez a ponthoz. Nem azt mondom, hogy énekeljenek mindig mai zenét, vagy csak régebbi klasszikus dalokat, hiszen igenis kell a musical, de válasszanak már normális dalokat, vagy hangszereljék át őket. A You Can’t Stop The Beat első harminc másodperce, amíg Lea énekli a szólót, varázslatos volt. Ilyet meg lehetne tenni több dallal is, nem? Annyira szép amikor csak egy zongora-kísérettel énekel egy igazán tehetséges ember. Ráadásul, még mindig ott a mush-up lehetősége. A Glee legnagyobb erőssége volt eddig a jó dalok előadása, hiszen ha az epizód történetileg haldoklott is, egy-egy feelgod előadás másképp láttatta veled az adott részt. És most? Nem volt ott a zene, hogy elhitesse velem, a magyar felirattal másodszor is meg kell néznem ezt a részt…

Igen, tudjuk, Kurt “különleges”. Már két éve az, már két éve egy férfi testbe bújt nő, és már az első évadban is láthattuk nála arra vonatkozó törekvéseket, hogy előtörjön belőle a férfi állat, a végeredmény meg az lett, hogy Brittany szerint olyan a keze, mint egy kisbabáé. Jó, most más megvilágításba helyeződött az alapvető probléma – Kurt főszerepet akar a musicalban, de nőies – mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna zavaró, mint az epizód fő motívuma. Az pedig, hogy a következő részekben azon menjen a balhé, hogy Blaine lett a főhős, és nem Kurt, nekem kicsit meredek. Pláne, ha belegondolok abba, hogy érik egy szerelmi gay-háromszög (erről itt olvashattok bővebben).

Az elmúlt két évad alatt Quinn karakterével elég mostohán bántak. Részenként változott a jelleme és nem láttam nála semmilyen hosszútávú karaktertervezést, egyszerűen amit éppen kellett, azt eljátszotta Dianna, aztán cső. Most végre látok nála valamit, őszintén bízom benne, hogy ez a “vissza akarom szerezni a kislányom” szál komoly, és, hogy szőkévé vedlés tényleg csak egy álca. Mert nem nyelem le azt, hogy másfél részre bad birl lett, látta a kislánya képét majd megint ő lett blondie Quinny. Szóval, remélem végre beindul a karakter!

Értékelés: 4/10
Három dalból kettő értékelhetetlen, de Lea Michele és Idina Menzel odatette magát rendesen. Kicsit nehezen megy az íróknak a karakterek kézben tartása mostanság, örülnék, ha nagyobb profizmussal és hozzáértéssel viseltetnének ezúttal. No meg, nem csak Rachelből és Kurtból áll a világ, tessék csak foglalkozni Tina vagy Artie életével is!

777 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here