close
FilmKritika

Julie & Julia – Két nő, egy recept (2009)

Amióta megláttam az első plakátot, azóta voltam kíváncsi erre a filmre. Legyünk őszinték, ha Meryl Streep és a Bűbáj óta nagy kedvenc Amy Adams egy filmben játszik, ki ne akarná azt megnézni? Na ugye hogy ennek lehetetlen ellenállni? Pedig nem ártana… Itt lenne már az ideje hogy az ember ne dőljön be a nagy hollywoodi nevek vonzásának. Mert ezt a filmet Meryl ide, Amy oda úgy sikerült elrontani, hogy a végén aztán semmi értelme nem lett az egésznek.

Kezdjük ott, hogy két idősíkon mozgott a sztori. Ez az elején még tetszett, ráadásul a vágások és a fényképezés szempontjából sikerült nagyon kreatívan ábrázolni az egészet. Például amikor Julia az ósdi, míg Julie a gyorsabb és modern gépet használja, ennek ellenére a végeredmény, az étel ugyanaz – az ilyen és az ehhez hasonló nüanszok tették valamelyest elfogadhatóvá azt a tényt, hogy ugrálunk az időben…

Mégis, túl sok mindent akart egyszerre elmesélni történet, és kevés idő jutott arra, hogy ténylegesen megismerjük vagy megkedveljük a karaktereket. Gondolok itt például arra, hogy a film tökéletesen ábrázolta azt a folyamatot ahogy elkészült a könyv – mégis, mi, nézők már az elején tudtuk hogy Julia Child sikereket fog elérni szakácsként. Engem sokkal jobban érdekelt az, hogy Julie a lelkes amatőr mégis mit tud majd elérni a könyv hatására. Ráadásul zavaró momentum volt a mellékszereplők hiánya. Persze, voltak dögivel de még a nevüket se tudtam megjegyezni, sőt, utólag azon gondolkodom vajon kit alakíthatott Jane Lynch. Nem szeretem ha egy film csak két-három központi karakterre fókuszál és nincsenek mellékszereplők – mert ilyenkor ha a főhősök közül valaki antipatikus, oda a szórakozás.

Ha Julia Child megjelent a képernyőn kedvem lett volna lekapcsolni a filmet vagy beletetekerni. Ahogy Meryl Streep a vásznon szaladgált, ahogy gesztikulált eleve a karakter megformálásától, nekem egyszerűen felfordult a tőle a gyomrom. Fogalmam sincs milyen lehetett Julia Child, de ha egy idegesítő, harsány és nagyképű nőszemély volt, hát én biztos nem kedveltem volna meg. Az egyetlen pont ahol tetszett Meryl játéka az a hagymavagdosós jelenet volt… Pedig én szerem Merylt, de ennyire utálatos szerepben még nem láttam őt.

Ellenben Amy Adams, annyira csodálatosan alakította Juliát. Már az első percben sikerült megkedvhttp://admin.freeblog.hu/edit/media-addict/entries/editor#id=5644463elnem a lányt, ráadásul az ő története volt a legérdekesebb. Egy elkeseredett, a karrierjében csődöt mondott, középosztálybeli nő elhatározza hogy 365 napon keresztül megfőz egy rakat receptet és az élményeit egy blogon közli… A karakter annyira emberközeli volt! Jó lett volna látni mi lesz vele, mennyiben változik meg az élete a blogja hatására – egyáltalán boldogabb lett attól hogy sikereket ért el?

Számos kérdést hagyott nyitva a film, pedig két órás volt. Például hogy Julia Child miért nem alapított családot, volt egy halovány utalás ahogy szomorúan néz egy gyerekre – talán meddő volt? És hogy a jelenre térjünk, miért tartotta tiszteletlennek azt hogy Julie a blogon élteti őt és a munkásságát?

Értékelés: 4/10
Ha valaki szerez egy olyan verziót ahol Meryl jeleneteinek a 80%át kivágták akkor nézze meg azt, és egyszerűen imádni fogja. De ebben a formában, nekem ez így nagyon kevés volt. Mindenesetre Amy Adams nem okzott csalódást – az a nő tüneményes, mint mindig!

1212 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

1 hozzászólás

  1. énis nemrég láttam a filmet az HBOO-n…hmm hát jah érdekes volt.kicsit nagyobb bummra számitottam.és a végén az hogy Julia nem örül Julie munkásságának és blogjának..bleh..érdekes..a kaják guszták voltak bár csöppet bonyolultak XD

Leave a Response