The Last Song – Az utolsó dal (2010)

11

Eredetileg a moziban akartam megnézni, már épp vettük volna a jegyet, amikor kiderült hogy a film feliratos. A “When in Rome” baleset óta messziről kerülöm a feliratos filmeket a mozikban … viszont, már bánom hogy nem ott néztem meg ezt a csodálatos filmet. De ne szaladjunk ennyire előre.

Azt hiszem már az első poszter megjelenése óta – ahol Miley egy gitárral állt, – azt hitte mindenki aki nem olvasta a könyvet, hogy valami zenés-éneklős film várható. Megnéztem a trailert, és én is azt hittem. Vártam hogy Miley elkezdjen énekelni, én majd mosolygok és élvezem a zenét. Hát … nagyon nem ez történt. A film közepén hatalmas meglepetés ért, megmutatkozott az igazi minőség, és hirtelen értelmet nyert számomra minden, rájöttem mennyire jó színésznő is Miley Cyrus…

Most mindenkit megkérek, hogy aki nem látta a filmet és nem akarja megtudni a spoilereket, ne olvasson tovább.

A film elején egy cseppet untam magam. Ott volt egy bánatos kamaszlány, a tini-gondok minden nyűgével. Aztán összejött a szőke – nagyon dögös – herceggel, és az volt a legfőbb gondja hogy a srác szülei milliomosok. Azt hiszem a film közepén volt az első minőségre utaló motívum, amikor a srác bevallotta, hogy hiába gazdagok, ha szomorúak az öccse halála miatt. Innentől kezdett érdekelni igazán a film. Amikor a teknősök kikeltek, olyan vidám volt minden. Aztán ahogy Steve összeesett, kiderült a nagy titok, akkor jöttem rá micsoda kincs ez a film.

A rák kiderülése után még érdekesebbé vált az egész. Ronnie rátalált az ‘igazi’-ra, az apjával is jól kijött, aztán bumm. Az apja haldoklik, Willben a támaszában csalódik, ő pedig egyedül marad. Mi ez, ha nem felnőtté válás? Ahogy Ronnie ott maradt végig az apjával zseniális volt. Leginkább az, ahogy Steve meghallt. Újra hallotta a lányát zongorázni, aki befejezte a dalát… Ekkor szakadt el a mécses, és úgy sírtam mint egy kisgyerek. Ki tudja, talán ezt ciki így leírni. De nem bírtam magammal…. Annyira megható volt az egész. És végre, értelmet nyert, hogy mit keres a “When I Look At You” (2010 legjobb dala!) végén a kaleidoszkópon átjövő fény jelentése. Ez a dal nem Willnek szól, hanem Stevenek…

Annak ellenére hogy Miley Cyrus remekül megformálta Ronnie karakterét, azt kell hogy mondjam, ő volt a film pestise is egyben. Sokkal nagyobb sikert arathatott volna az alkotás, komolyabban kezelné a közönség és a kritikusok egyaránt, ha nem ‘Hannah Montana’ lenne a hősnő. Még én is azt hittem hogy valami romantikus, éneklős vígjáték vár rám. Sajnálom hogy a film megbukott az USA-ban, reménykedtem hogy kasszasiker lesz. Mert igazán megérdemelte volna. Mindettől függetlenül, Miley szerintem nagyon jól játszott.

Sőt, a többi színésszel sem volt problémám. Még Liam is – akiről első blikkre nem nézné ki az ember hogy tehetséges, – jól játszott, ráadásul Will karaktere is egy komplex személyiség volt. Bár, itt valahogy feleslegesnek tartottam a “nőfaló vagyok, de találkozom álmaim nőjével ezért megállapodok mellette“-féle tipikus karaktert. Mégis, valahogy működött… És mielőtt még elfelejtem, külön ‘pacsi’ a Miley apját és öccsét játszó színészeknek. A kis srác olyan aranyos volt. És amikor sírt és üvöltözött. Szegényt úgy megsajnáltam :(

Értékelés: 10/10
Az eleje kicsit unalmas volt és mégis, talán kellett ez, hogy felépítse a storyline-t. Minden ízében tökéletes alkotás lett… És meg kell vennem Nicholas Sparks könyvét, mert a könyvtárban nincs bent…

2686 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



11 hozzászólás

  1. Csak az elejét olvastam el a cikknek,mert épp tegnap töltöttem le a filmet. A könyv nagyon tetszett,remélem a film sem lesz csalódás.

  2. Én imádtam a filmet és a könyvet is. :)
    Nicholas Sparks egyszerűen fantasztikus. Annyira jó könyveket ír. Szóval szerintem is megérdemelte a 10/10-es értékelésed. :)

  3. Tibi miért gondoltad, hogy ez egy romantikus, éneklős vígjáték lesz?:D Persze értem, hogy Miley-gitár-zongora miatt, de hány olyan Nicolas Sparks regényből készült filmet láttál, ami erről szól?:) Szerelmünk lapjai, Séta a múltba, Éjjel a parton, Üzenet a palackban, Dear John…

    Az egyetlen happy enddel végződő NS film a Notebook volt, bár az is szomorú egyrészről… de az életük boldog volt. Én mondjuk már az elején az apára tippeltem, de azért, mert Az élet háza c. film is hasonló (gyereket az apjához “számüzik”) és rögtön ez jutott róla eszembe. Ott is az apa a beteg.

    Amúgy tetszett a film, jobban mint pl Dear John. Bár akárhogy próbálom megkedvelni Miley-t, nem megy, de a film tényleg jó volt. Én is sírtam rajta.

  4. Tegnap végre megnéztem a filmet. Nemtudom,hogy segített-e,hogy előtte elolvastam a könyvet,vagyis tudtam,mi lesz a történet vége. A film tetszett,tipikus Nicholas Sparks könyve alapján készült film. Nem sikerült megkedvelnem Miley-t…
    Nekem valahogy a Jonah-t játszó kisfiú sokkal jobban átadta az érzelmeket,mint Miley.

    Apropó,tegnap megnéztem a My sister’s keeper c. filmet. Még soha nem volt eddig olyan,hogy egy egész filmet végigsírtam. Kivéve ezt. A könyvet még csak most fogom elolvasni,de van egy olyan érzésem,hogy az is lesz olyan jó,mint a film. :)

  5. Énis ma néztem meg és kb egyetértek veled Tibi.Eddig miley miatt nem vettem komolyan ezt a filmet mondván nemáá biztos elszurja az egészet és egy picit igazam volt mert kicsit nehéz elvonatkoztatni a hannah montana grimaszaitol stb..bár lehet csak nekem..de kellemes film volt.szeretem a sparks filmeket.a dear john-on nagyon bögtem ennél is könnybe lábadt a szemem.nemvolt rossz :)
    (A my sister keeper nagyon szép film.aki nem látta nézze meg.oltárijó)

  6. @Jani Meglehet :)

    @Vero Az igazság az, hogy én még totál Sparks szűz voltam. Se a filmeket nem láttam, se a könyveket nem olvastam, így engem orbitális meglepetés ért a film végén – ezért is tetszett annyira. Azt hittem az elején hogy “dejó, összejött Willel, kibékült az apjával, a végén még majd zongorázik egy jót Miley”. Hát nem…
    A Dear John-t is meg kéne már nézni, ha moziba nem tudtam elmenni rá. Bár a kommentjeitekből ítélve a vége szomorú, szal tuti meghal szerencsétlen John :s

    @Detty Jaj, az a kissrác tényleg annyira jó volt. Pláne amikor sírt…

    @kanka Én csak az elején vélekedtem így, amíg nem kezdett el komolyodni a dolog…

    —————–

    My sister’s keeper : Nocsak, ez érdekesen hangzik. Csak ki nem állom Cameron Diazt, de üsse kavics, előbb-utóbb bepróbálom ezt a filmet is. :)

  7. @Tibi Akkor te jártál jól,mert én szerettem Cameron Diaz-t,de ebben a filmben utáltam… :D
    Oh,és a Dear John-ra visszatérve,nem az lesz a vége,ahogy te gondolod,de egy Nicholas Sparks filmnek/könyvnek soha nem happy end a vége. )Kivéve talán a Válaszúton és az Eltékozolt évek c. könyvének.)

  8. én tegnap este néztem meg a filmet, nagy unalmamban. semmi más dolgom nem volt, nálam volt még a barátnőm hordozható dvd-lejátszója és a dvd is, szóval gondoltam, miért ne? hát… egyáltalán nem erre számítottam. ugyan úgy voltam vele mint te, tibi, hogy ez biztos ilyen kis nyálas, romantikus, éneklős maszlag lett, de a film közepe fele leesett az állam, és úgy sírtam, mint még soha. én még életemben, 1 filmben sem sírtam el magam (kivéve moziban, 1x, de ott is csak pityeregtem), de ez most egy nagyon mély ütés volt nekem, ugyanis 2 igen érzékeny témára is tökéletesen rátapintott a film.
    őszinte leszek, én még 1 Nicholas Sparks könyvet sem olvastam, filmben is ez volt az első, de most el akarom olvasni az Utolsó dalt is, a Kedves Johnt is és a Szerelmünk Lapjait is. ez most nagyon izgatja a fantáziámat :)

  9. oh, az kimaradt, hogy Mileyt ennek ellenére sem szerettem meg, sőt a színészi játéka egyáltalán nem hatott meg. Amikor a kisfiú sírt, azt jobban elhittem, mint Miley jeleneteit.

Leave A Reply