Könyvkritika: Stephenie Meyer – A Twilight Saga

14

Wow. Elképesztő befejezése lett a Twilight Saga-nak, a könyv egészén csak ámultam és bámultam. Persze, miután átláttam a hatásvadász jeleneteken, az idegőrlő “nem történik semmi, de zajlanak a cselekmények” dolgokon, rádöbbentem: az egész könyvsorozat erről szólt.

Ott van Bella, egy kedves, ártatlan lány, aki mégis különleges. Mint mindenki különleges valamilyen szinten, Bella pedig nem más, mint egy prototípus, méghozzá Amerika lányaié. Az ő életében aztán semmi extra nem lenne, ha nem találkozna Edwarddal. És itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, ami miatt a Twilight olyan sikeressé vált. Igen, az olvashatóság oka nem más mint Edward. Ha eltekintünk attól, hogy milyen hosszan ecseteli az írónő Edward külsejét – amivel Robert Pattinson köszönőviszonyban sincs -, akkor a jámbor olvasó rájön arra, neki is ilyen férfi kell. Nem azon van itt a lényeg hogy Edward vámpír, hanem az itt a pláne, ami kialakul a két fiatal között. Örökké tartó, tomboló és lángoló szerelem, ami első blikkre lehetetlennek tűnik, majd ahogy halad előre a cselekmény, úgy válik egyre reálisabbá a dolog… Mindenki erre vágyik nem? Egy Edwardra…

Ha jobban a dolgok mögé nézünk, az írónő több száz oldalon keresztül hitegeti az olvasót, hogy “na bumm, most eljön az igazi dráma, a feszültség“, és valóban eljön. Ha túlrágod magad az unalmasnak és eseménytelennek tűnő oldalkötegeken, az összes könyv végén ott van az izgalom, a harc, amitől még remekebbé válik az egész. Ez leginkább a négyes kötetre fejlődött ki, a végső csata a Volturi-val annyira különleges lett. Sajnálom hogy csak pár fejezeten át tartott az egész, olyan szívesen olvastam volna még róluk tovább.

Nem titkolom, a Twilight Saga-ban a kedvencem a Volturi klán volt, és a vámpírok különleges képességei vagy a vámpírok háttértörténete. Szívesen tudtam volna meg többet a vámpírok ‘királyairól’, az életükről, gondolataikról. Sajnos ez kimaradt, de mégis egy komplex egész történetet kaptunk.

A lezárás egyébként klassz lett, mindenki megkapta azt, amit várt. Bella Edwardot, Jacob pedig Bella 2.0.-t – hozzáteszem az utóbbi szál egy cseppet erőltetett lett és már túlontúl romantikus. Mégis, az ember ha elkezdi olvasni, nem képes arra hogy letegye és abbahagyja. Mert a romantikus sorok között megbújik valami különleges, valami egyedi amiért megérte a kezedbe venni a könyvet.

A mai tinik “Harry Potter“-e ha másra nem is, de legalább arra jó hogy a srácok olvassanak. Ha emiatt olyan klasszikusokat is a kezükbe vesznek mint a “Zabhegyező“, a “Gyűrűk ura” vagy Meg Cabot könyvei (nemröhög! ^^) már boldog vagyok amiért Meyer megalkotta ezt a négy könyvet. És ha netán pár év múlva elfogyna a pénze, vagy csak szeretne újra hihetetlenül híres lenni, remélem nem találja ki hogy folytassa a Twilight Sagát

2689 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok
Share.



14 hozzászólás

  1. Oké, nekem egy hónapig tartott az Alkonyat-láz, és mihelyst kivégeztem (angolul) az utolsó könyvet is, már nem is tudtam, mit szerettem benne.
    Egyszerűen: nem jó. Ilyen nincs! és nem az alapsztorira mondom, de miről szólt a negyedik könyv???? Tisztelem becsülöm Meyer kisasszonyt, de kapjon már a fejéhez!!! Miért fél megölni egy-két karaktert, és miért fél attól, ha a heppi end nem is annyira heppi? Talán még jobban is jártunk volna. Nem lehetne csavarni a könyvekből az érzelmeket és talán, talán, még komolyan is vennénk.
    Azt meg kimondottan zavart, hogy a csatajelenetek leírását sorra mellőzte. Már a harmadik részben is fűzte a feszültséget, aztán mire jönne a csata, egy kis kétszemélyes acsarkodást kapunk, és az egész csatajelent alig kap említést. Mintha Meyer menekülne a leíró részektől…

  2. Breaking Dawnt még nem olvastam, de az Eclipse már elég kiakasztó volt, hogy lényegében tökugyanarról szólt, mint a New Moon ill. a Twilight is. Vannak benne jó jelenetek, írásilag is oké, de a sztori elég gyengécske és ötlettelen.

  3. “Mintha Meyer menekülne a leíró részektől…”
    @ defiszon:
    Meyer nem csak a csatáktól félt, de ha emlékszel, még egy normális szexjelenetet sem kaptunk. oké, nem vagyok valami megszállott perverz, de… ne máááár… xD
    A harcjelenetek és a szex hiánya egyébként szerintem visszavezethető az írónő vallására. A mormon hit jegyében elég érdekes lett volna pajzánkodásról, vagy vérontásról írni. Ezekről egyébként a másik, sokkal nagyobb horderejű, és zseniálisabb kötetében, a The Host-ban is alig esik szó.

  4. A Host az a Burok, igaz? Még nem végeztem vele, de eddig sokkal összetettebbnek tűnik első húsz oldal után is, mint a négy alkonyat könyv volt összesen.
    Nem tudtam, h Meyer mormon, bár erre csak annyit tudok mondani, hogy ” Az íróknak ki kell lépniük a komfortzónájukból” …

  5. Jaj a “szexjelenetet” olvastam a BD-ben XD Újabb tanulmány, hogyan lesz a gyerek XD

    A Burok sem sokkal különb a Twilight Sagánál. Nagyon tetszett, miközben olvastam, és vártam, hogy mi fog történni, de egyszer csak vége lett, és nem történt semmi értelmes… pffff. A szerelmi négyszög meg már a mindjárt hányok kategóriába tartozik.

  6. @Becky Ha valami igazán jó vámpíros könyvet szeretnél olvasni,többet is tudok ajánlani. True Blood sorozat, Fekete tőr testvériség sorozat, Lara Adrian könyvei. Csupa olyan könyv,amely szerintem remekül van összerakva, tele vannak jobbnál jobb leírásokkal.
    Nekem a Twilight sorozat nem jön be, túl egyhangú. És az írónő stílusa sem lett a kedvencem (folyamatos ismételgetés).

  7. Detty: nos, a True Blood-ból már bőven elég volt a sorozat is, amitől nem egy rész után a hányinger kerülgetett, de ennek ellenére hősiesen végigszenvedtem egy évadot. A vámpíros könyvektől kezdek besokallni, majd egyszer, talán olvasok még ebből a kategóriábaól, de mostanság nem esélyes.

    Rileey: nem tudom, én bőgtem rajta, ez pedig nálam már sikernek számít, ha meg tud hatni xD volt mondandója, üzenete, és írás szempontjából is sokkal profibb volt, mint a Twilight Saga.

  8. @Becky A True Blood-ot én is hanyagoltam az 1.évad után,de úgy döntöttem,hogy megnézem a 2.évadot is. Nem bántam,most már a 3.évadot is hetente megnézem.
    Sok vámpíros könyvet olvastam,de nekem is volt olyan,ami abszolút nem jött be (Twilight saga,Vámpíréhség stb.),ezért szoktam más-más kategóriába belekezdeni. Nicholas Sparks könyveit pl. imádom. :)

  9. annyira meglepődtem Tibi azon amit írtál, nem gondoltam volna, h ennyire tetszeni fog neked. Mármint ezt most nem úgy értem, h az egekig magasztaltad, hanem úgy magadhoz képest bejött neked :D én imádom a Twilightot, és ez szoktatott rá az olvasásra megint^^ egyébként azt kellene észrevenniük azoknak, akik nagyon utálják a Twilightot, anlkül, hogy végigolvasták volna, hogy ahány író, annyiféle vámpírábrázolás. Jóformán nincs is két ugyanolyan vámpír, mindegyik mást tud és más egy kicsit mint a többi. És pont ettől lesznek olvashatóak a történetek szerintem (nem csak a Twilight). am vki írta itt a kommenteknél, hogy az Eclipse ugyanarról szól, mint az Újhold o_O az enyhe kifejezés, hogy a 2 nem szólhat ugyanarról, de ebbe inkább nem mennék bele, max. annyi, hogy akinek ennyit sikerült megállapítania róluk, az minek olvasta egyáltalán őket?
    A Burokról meg csak annyit, hogy szerintem iszonyat jó könyv, és szerintem teljesen másmilyen a stílusa, mint a Twilightnak. Nagyon minimális mennyiségben észre lehet venni rajta, h “na igen, ez olyan Stephenie-s”, de egyébként szerintem ég és föld a különbség a kettő között, és aki nem szereti a Twilightot, az még szeretheti a Burkot, mert nagyon jó könyv, és szerintem a története is eredeti.

  10. @Wixi Hihi, a magam módján néha még dícsérek is, ez meglepő és mulatságos, hmm? :)

    Egyébként nagyrészt egyetértek azzal amit írtál, de azért tartom magam a kritikámban leírt állásponthoz :)

  11. Twilight on

    Méghogy szexjelenet… ugyan már! Kikérem magamnak! Ez most komoly? Na ne! Most őszintén! Nem kell minden ilyesmi könyvben egy nagy ”szexjelenet,,! Ha szexről akarsz olvasni, akkor vegyél szexkönyvet! Nem tudom mit kell kritizálni! Tetszett a könyv Becky??? Ha??? Valamilyen szinten a nemi közösülés engem is érdekel… na de mindjájan tudjuk miről beszélek! Na visszatérve… szerintem kicsit vagy perverz, nagyon meg bunkó!
    Nekem ez a véleményem! Ha meg valami nem tetszik, akkor írjál vissza!

  12. Én sem tudtam, hogy az írónő mormon. Most, hogy említettétek, visszagondoltam a “csatajelenetekre”, és tényleg nem volt valami nagy durranás. A negyedik részben tényleg kicsit többet várt volna az ember, ehelyett végigdumálják az egész tetőpontot, és igazából nem is történik semmi. Túlontúl érzelgős, és megvallom, kicsit csalódást okozott. De azért szívesen olvastam mind a négy részt.

Leave A Reply