Fiúk a klubból – A harmadik felvonás

    9
    Oszd meg!

    Írni akartam én a második évadról is, de nem volt rá időm, majd belefogtam a harmadikba és azt vettem észre hogy már a közepénél tartok… :) Nagyon berángat ez a széria, csak nézed és nézed, és úgy érzed nem elég…

    Valóban, igazatok volt, a harmadik évadra értek be igazán a szereplők, ez volt eddig a legjobb szezon.. A karakterek okoztak – nem is kevés – meglepetést, és az, ahogy harcolni kényszerültek azért, hogy azok lehessenek akik, hogy a rendszer ne nyomja el őket, az valami hihetetlen volt. Persze, mondhatjuk hogy a politikusok dolga hogy olyan világot teremtsenek, amiben a morális értékek uralkodnak, ahol a heteroszexuális felnőttek nyugodtan nevelhetik gyermekeik, és észre sem veszik hogy ez már létezik. Nem hiszem hogy Pittsburgben attól kéne tartaniuk, hogy a gyerekek csókolózó melegeket látnak az utcán, ha pedig a Liberty Avenue-ra engedik őket, az pedig az ő bajuk… Nekem valahogy ez a fajta “üzenet” jött le a sorozat harmadik évadjának fő konfliktusáról.

    A Brian és Justin kapcsolat egy újabb fordulóponthoz érkezett. Őszintén szólva, én drukkoltam azért, hogy Justin és Ethan boldogok legyenek. Félreértés ne essék, kedvelem Briant, de látható volt Justin egy kapcsolatra vágyik, és addig amíg Ethan megadta számára a hűséget és a feltétlen szeretetet, boldogabb volt mint Briannel valaha. Persze idővel kiderült hogy Ethan egy barom, amit nagyon sajnáltam. Azt pedig még kevésbé hogy Justin visszament Brianhez. Ugyanott tartanak ahol régen, össze-vissza dugnak másokkal, miközben egymást szeretik. Lehet hogy én vagyok prűd meg bolond, de az ilyen nekem nem szimpatikus.

    Remek ellenpontja a Brian – Justin féle viharos kapcsolatnak a Michael – Ben páros, akik már kezdek unalmasak lenni, bár aláírom nehéz lehet egy olyan kapcsolatot működtetni ahol az egyik fél hiv pozitív, a másik pedig nem. Mégis, ketten remekül prezentálták azt, hogy megfelelő védekezéssel (minden téren) és jó kommunikációval az ő kapcsolatuk is lehet működőképes. Ráadásul David húzása után kifejezetten jó Michaelt boldognak látni. Már azon gondolkodtam hogy teszik még érdekesebbé a kettejük kapcsolatát, amikor megjelent Hunter. Első blikkre nem szimpatizáltam a sráccal, de ahogy egyre jobban megismertették velünk a karaktert, úgy lett egyre szimpatikusabb. Ráadásul az, ahogy Michael a kezdeti ellenségeskedés után saját maga kelt a srác védelmére, zseniális írói fordulat volt.
    Az is szuper ötlet hogy Lindsay és Melanie gyerekének Michael az apja, végre Debbie nagyi lehet, ráadásul a szerelem is rátalált az egyik legtutibb anyukára a tévétörténelemben :)

    Az hogy Ted és Emmett összejött, egy cseppet “jajj, mit kezdjünk velük, a fenébe” típusú döntésnek tűnt, és valahogy kitartok emellett hogy az is. Nekem olyan műdolognak tűnt az egész, pláne azok után, hogy Emmett lemondott az egymillió dollárról, csak hogy ne hazudja azt, nem volt szerelmes a vénember George-ba. Szóval, nekem ez valahol bűzlött – mármint a Ted & Em – vonal, de azzal hogy Tedet szinte ‘kicsinálták’, és a drog rabjává vált, új színt vitt az egészbe.

    A finálé is remek lett, egy rakat cliffhangert hagyott maga után. Mi lesz Hunterrel, tényleg az anyja kényszerítette prostitúcióra? Brian feláldozta mindenét az ügyért, de vajon tényleg elvesztette a gonosz rendőrfőnök a polgármester választást? Hiszen 55%os feldolgozottságnál mentek ünnepelni, pedig elég szoros volt a mezőny! Az egykori drogos Blake – és Ted volt párja – mint Ted terapeutája a drogelvonó központban? Mi lesz itt? Számtalan kérdés, és csak egy módon kaphatok választ… :)

    Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Félbeszakítom a válaszadást

    Please enter your comment!
    Please enter your name here